Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-06-06 / 23. szám
18/7- évkönyv, — mely soká nehezült az egyház vezetőire, 1875-ben újra fölkeltette a vágyat a bensőbb vallásos élet s az önfenyíték és önfeláldozás szigorúbb foka után, mint a melyet eddig elértek. Heves mozgalom támadt a „Bairagya* után (Bairagya: szabadulás a teremtménytől, ellentétben az: Anuraegyával, azaz a ragaszkodással ehhez). A „Bairagya* ezen elve kifejezést nyert a következő négy fokozatban : a „Joga4 vagy a benső észlelhető közösség az isteni szellemmel; a „Bhakti* vagy a szeretet Isten iránt, a „Gyan* vagy a kutatás, keresés és gondolkodás, a „Shaba* vagy az embertársak szolgálása. A ki ezután Szen lelkészi vezérlete alá állott, az fényes isteni tisztelet közben felvétetett ezen osztályok egyikébe. Különösen a missionariusoknál volt ez az eset, és Szen ezeket oly feltétlen szellemi függésben tartá magától, hogy egy alkalommal egynek ezt mondá: „Neked szopnod kell nálam, mint a dajkánál, nem léphetsz Istennel közvetlen összeköttetésbe, hanem csak én általam.® Angol barátjainak figyelmeztetésére Szen természetesen tiltakozott azon vélemény ellen, mintha ő kath. askesisbe esett volna. „Ti eléggé ismertek engem, — mondá ezeknek, — hogy megérthessétek, miszerint én mindig törekedtem, hogy összhangba hozzam saját életemben a hit és a szeretet minden elemeit. Én sokszor hibáztam ; de jelszavam : „összhangzat*. Az én életem és tanom, egy folytonos küzdelem ezen arany elv után. Tevékenység, emberszeretet, elmélkedés, munka, önfeláldozás, értelmi miveltség, családi és társadalmi szeretet, mindezek egyesítve vannak az én askesisemben. — Mire való -— kérditek ezen különös kitörése az asketikai buzgalomnak ? Szükséges. Ez az én nyilatkozatom. A gondviselés erre utalt, mint orvosszerre több bajok ellen, melyek jelenleg még a Szamadshoz tapadnak. Egy kis askesis mint ellenméreg szükséges. Mennyi ideig alkalmazzuk s mily alakban, — csak az tudja, ki bennünket vezérel. Lehet, hogy csak félévig, vagy két évig, vagy bizonyos mértékben az egész életen át.* Hasonló módon törekedett ezen irányt értelmezni Mozoomdár is, a párt legtevékenyebb irója : „Ha mi a testiség elölését helyeseljük is, e mellett sohasem akartunk utat nyitni az aligazságnak, a mely erényt csinál az önválasztott szenvedések kegyetlen tényeiből. Mi az askesis alatt inkább azon testi ösztönök és szenvedélyek lassankénti és hatályos legyőzését értjük, — melyek a vallási emelkedésnek útjában állanak. A brahma-missionariusok néhány hónapon át szigorúan alávetették magukat bizonyos szabályoknak, melyek hivatásukkal eléjük adattak. Ezen szabályok azóta nevezetesen könnyíttettek, de reméljük, hogy ideiglenes követésük is üdvös benyomást idézett elő a jellemre.® Jellemző az egész mozgalomra nézve a következő kivonatSzennek egy beszédéből, melyet két ifjúnak felavatása alkalmával tartott: „Már hosszú idő óta búcsút vettetek a világi élettől, hogy a vallásos életbe léphessetek. Ma búcsút vesztek egy bűnnel, világiassággal, valótlansággal kevert vallásban töltött élettől, a vegyítetlen és valódi szellemiség tiszta és mély életének kedvéért. Eddig még az Istent nem ismertétek meg teljes mértékben. Ma azon vidék felé vivő útra tértek, a hol látni fogjátok, a mint a nagy és hatalmas Isten az ő szent akaratnyilvánítását saját kezeivel osztogatja. Az első betűtől az utolsóig mind maga írta azt, semmit sem irt emberkéz. Hol van ezen akaratnyilvánítás, hol van a ti Istentek ? Ott előttetek, messze távolban. Hogyha odamentek, szivetek telve lesz örömmel. Haladjatok ezen irányban; te Bidsoy mint Bhakta, és te Aghora mint Joga. Te B. tudd meg, hogy a megittasulás Istenben a nagy cél, a mely után törekszel ; tudd meg, hogy törekedned kell, folytonosan a te Isteneddel társalogni, mindenütt, minden viszonyok közt, ugy zárt mint nyitott szemekkel. Különbség lesz közötted és azok között, a kik körülötted ülnek, ők elfogadják a világosság követségét, a mely te általad jön. Én sem nyerem el ezen felavatást, én is tanulni akarok tőled.® Majd ismét így szól: „Te Joga híve tudd meg, hogy a valódi egyesülés Istennel csak ugy lesz lehetséges, ha egészen visszavonulsz magadba. Lábaid a külvilágtól elfordulva, lényed benső országaban járjanak, hogy az Isten lelkének alaknélküli templomát vizsgálhasd ; szemeid elzárva a látás és a többi érzékek minden tárgyai előtt, csak önlelked felé irányuljanak s itt mélyen behatoljanak az Istennel való társalgásnak titkaiba. Es fiileid óh tanítvány, legyenek siketek a külvilág minden zaja iránt, egyedül arra ügyeljenek, hogy a szellemi világ harmóniáját hallhassák. Mindemellett ne zárkózzál mindenkorra önmagadba; ki kell lépned önmagadból ismét a világba. Szükséges-e azonban, hogy ezen ok miatt hátat fordíts az Istennek ? Nem. Kövesd Istenedet e hiu világból lelked benső regióiba, és hogy ha folyton közeledel hozzá a valódi Joga ösvényén, úgy tudd meg, hogy tekintetedet nem kell elfordítanod, viseletedet változtatnod, mert az ő lelke fog téged igazgatni, s visszavezérelni a világba, melytől előbb elvontad magadat. A valódi Joga egy kerék, mely folytonosan — kívülről befelé, és belülről kifelé — forog, mig a különbség belső és külső közt mindig kisebb lesz. Az alakkal biró tárgyak alaktalanokká válnak, s az alaktalanok alakot nyernek. És te Bhakti-tanitvány tudd meg, hogy a Bhakti a lélek valódi és igaz szeretete. Az igaz, a jó és a szép képezik a Bhakti alapigazságait. Ezek az isteni természet három oldalai, s három megfelelő érzéket támasztanak az ember lelkében : az igaznak tiszteletét, a jónak szeretetét, a szép iránti lelkesült odaadást, vagy is a megittasulast benne. A Bhaktinak gyakorlati alkalmazása azonban a jóra és a szépre vonatkozik. A szeretet a kezdet, a rajongó lelkesültség vagy is a megittasulás a befejezés. (Folytatása következik.) Gyurdtz F.
