Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-05-30 / 22. szám

Szegényalap. Nem tagadható, hogy a keresztyénség legelőször nem mint tanfogalom, hanem mint szeretet és szeretetteljes életközösség lépett a világba. Jéz>is figyelmeztetett és intett bennünket: „Uj parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti egymást. Erről ismerik meg mindenek, hogy én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretenditek.4 Ezen parancsolat értelmében gondolkoztak és cselekedtek az első keresztyének. Első hivatalnokaik —- ha azoknak nevezhetők — beteg- és szegényápolók valának, kik a hívektől gyűjtött könyöradományokat szétosztották és segítséget nyújtottak a segélyre szorultaknak. A középkor scholasticismusával és dogmatizáló irányával majdnem egészen megfeledkezett a keresztyénség ezen eredeti világhódító feladatáról. Herdernek egyik főérdeme az, hogy „a keresztyénség egyetemes humán jellemét emelte érvényre4

2

) és a szeretet és hu. manitás nyilvánulásaiban azon tényezőt hangsúlyozta, mely minden vallas közvetlen lényegéhez tartozik, mondván : „Die Religion ist die höchste Humanitát des Menschen !4 Ma is a vallás különösen ezen szeretetteljes és humanistikus törekvéseivel hódítja leginkább a sziveket De ezen szeretet nem fog az érzelem szentélyében elzárva maradni, vagy üres szóval és phrasissal megelégedni, hanem ki fog lépni az élet nyomorába és ott mint mentő angyal ápolni és segíteni az apostol intése szerint: »Fiacskáim, ne szeressük egymást csak beszéddel és nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal.4 3

) Ily szép programúi megvalósításahoz azonban az anyagi eszközök nélkülözhetlenek. Ezeket illetőleg a kath. egyház nagy előnyben van. Csak most olvastuk, hogy a hercegprímás megint 100.000 frtnyi alapítványt tett szegény iskolák és tanítók segélyeztetésére. Minden püspökségben vannak alapítványok, melyek szerencsétlenek, elhagyott özvegyek és árvák segélyeztetésére, szegény ifjak és leányok neveltetésére bőven szolgálnak és sok jótétemény gazdag forrásává lesznek. Az érdekeltek és a nagy tömeg csakis a jótétemények mennyisége és nagysága után ítélvén, a bőven adakozó katholicismust fölibe fogják helyezni minden más vallásnak. A protestantismus e téren még nem állhatja ki a versenyt a kath. egyházzal, melynek főpapjai 150 — 500.000 frtnyi évi jövedelmet húznak és melynek jószágai 18 millió frtra rúgnak 4

) De a kezdet a szegényalap megalapításához már nálunk is megtörténhetnék. Hogy mi módon, azt különösen az ev. ág. hitv. tiszai kerületre nézve röviden elmondom. ') János evangy. 13, 34—35. 2) Ullmann : Das Wesen des Christenthum®, magyarban ; Thcol. könyvtár. V. 212. 8) János I. lev. 3. 18. :: *) Dr. ToWy "István KircbewefQira. 26: •;. .• v

• :•'.-V Az 1878-dik évben Rimaszombaton tartott tiszai kerületi gyűlésen Cékus superintendens úr a többi között következő értelmű indítványt tett: Méltatlan szenvedésünknek igyekezett véget vetni II. József türelmi parancsa, mely okt. 25-kén 1781-ben bocsáttatott ki és mely esakhamar 230 anyaegyházat hozott létre. Méltó tehát, hogy minden egyház templomépítésének százados emlékünnepét lélekemelő ünnepélyességgel megtartsa, ezen ünnepélyhez előre készüljön s intézkedéseket tegyen, miszerint az necsak szellemi tápot, lelki épülést nyújtson a híveknek, hanem közgyűlés által eszközölt alapítvány által tegye azt az utókorra nézve is örökké emlékezetessé. A kerület magáévá tette e javaslatot, az egyhazakat kötelezőleg utasítván, miszerint a II. József-féle türelmi parancsnak százéves emlékünnepét, 1881 -ben a reformáció emléknapján, egyidejűleg, kivétel nélkül kegyeletes ünnepélyességgel iiljék meg; továbbá behatólag ajánltatik az illető egyhazaknak, hogy az egyes templomok százéves alapíttatási emléknapjai a megfelelő évben szintén kegyeletes ünnepé avassák és pedig oly módon, hogy az ezen alkalomból a hivek lelkesedésének és áldozatkészségének élő forrásaiból életbeléptetendő valamely szent célú mű által a késő utókor számára is maradandóvá tétessék amaz örömnap emléke. Ily szent célú mű volna az egyházközségi szegényalap, ez felelne meg legjobban a vallás lényegének, a szeretetnek. Ez allana összhangzásban korúnk humanistikus törekvéseivel. A gyűjtés ily szegényalapra a mostani ínséges időben, az igaz, nem igen sokat eredményezne. De a kezdet ily nehézségén más módon is lehetne segíteni. A 20,000 frtnyi államsegélyből kerületünkre évenkint 5000 frt esik. Ezen Összeg ez idő szerint az eperjesi kerületi tanítóképezde támogatására fordíttatik. Az említett intézet anyagi viszonyai azonban Zsedényi és más kegyes alapítók gazdag alapitványai óta, sokkal kedvezőbbek, mint csak néhány évvel ezelőtt is. Pénztára 1878-dik évben 4343 frttal és- 89 krral növekedvén, az intézet tőkéje jelenleg 61873 frt 93 krra rúg, mely összeg csak 6 százalékkal kamatoztatva, évenkint 3712 frtot és 38 krt jövedelmez, nem számítva a többi más mellékes bevételeket. Ily kedvező anyagi viszonyok között lehetne, ha csak egynehány évig is, azon 5000 frtot, mely mint államsegély ez ideig a tanítóképezde által vétetett igénybe, kerületünk egyházközségeinek igazságos kulcs szerint kiosztani, oly feltétellel, hogy a reájok eső részletet egy szegényalap életbeléptetésére használják fel. Ezen részlethez még hozzá lehetne venni azon offertoriumot is, melyet az egyházközségek évenkint a nevezett képezde javára gyűjtenek. Az igaz, hogy az ily úton gyűjtött és a szegényalapra szánt összeg eleintén csekély volna. De a kezdet megvolna, az alap állana, melyen tovább lehetne építeni, a cím adva volna, melyen az adakozók és ha-