Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-05-30 / 22. szám

gymnasium, nem csak a reform, tanintézetek között, hanem az egész hazában páratlanul álló legnépesebb. De hát váljon az osztályok mostani népessége,; és a. tanerők mostani létszáma mellett képesek-e a tanar urak bármilly erőfeszítéssel csak megközelítőleg is oly sikeresen tanítani mint kellene ? és a Kis A. altal fentartani kivánt arany allapotnak nem a magyar protestáns közönség ujabb nemzedéke és a magyar protestáns értelmiség fizetik meg igen drága árát ?! Talán ez is gyakorlati kérdés, és talán az is jó protestáns, a ki ezt az érdeket viseli szivén ? ! Molnár Aladár. • % TÁRCA. Hogyan segélyezhetjük legjobban a prot. magyar országos árvaházat! Ezen lap f. év. 20. számában Melcer Gyula, hivatkozással Farkas József ugyanezen lap 15. számában közlött soraira, melyben utóbbi abbeli reményének ád kifejezést, hogy ha a Királyhágón inneni 74 egyházmegyéből 6 frtjával közel 500 frt fogna a szent célra befolyni; azon indítványt teszi, hogy nem annyira a gazdagok- és nagyoktól, mint inkább a kicsinyektől, az ártatlan gyermekektől lehetne az aszódi és cinkotai iskolai kör módjára, annak tízszeresét is beszerezni, mely mód abban áll, hogy az iskolai közvizsga alkalmával évenként megszokott tartatni az árvaházi áldozat, és ha minden gyermek csak egy krajcárjával áldozik is, már nagyszerű az eredmény stb. stb. Anélkül, hogy orsz. arvahazunk segélyzésének e módját legtávolabbról is megtamadni akarnám, sőt helyben hagyva annak segélyezésének e két módját : legyen szabad alulirtnak még egy harmadikat is, mely legkisebb pressióval sem jár, s melyet ő szokott követni, a közönség tudomására juttatni. A mint confirmandusaim tanítása alkalmával a 4-dik parancsolat (a heidelb. káté szerint 5-dik) taglalásához jutok : e mellett, mint a gyermekekre nézve legfontosabb mellett, hosszasabban szoktam időzni. Miután azt sokféle elbeszélések altal a történetből (mire nézve különösen ,Nissen : Unterredungen über den kleinen Katechismus Luthers* műve bő példatárt nyújt) minden oldalról felderítettem ; soha el nem mulasztom confirmandusaimnak szivébe vésni, mily nagy szerencsének örvendnek közülök azok, kik szülőkkel még birnak, szemben azokkal, kik mint árvák — minők mindég találkoznak sorukban — közülök kora elhunytát siratják ! Felhasználva ilyenkor a szentírás idevágó helyeit, hangsúlyozva, miszerint csak az az igaz hit, mely a szeretet cselekvéseiben nyilatkozik, s keresztény emberre felségesebb öröm nem képzelhető, mint azon javakból, melyekkel Isten megáldotta, tehetségéhez képest a szenvedő emberiség javára áldozni s az árvák könyeit letörölni : ismertetem a gyermekekkel országos árvaházunkat, egyúttal felhívom őket, hogy nevemben kérve szülőiket, hozzák el áldozataikat az országos árvaházra. Ezen felhívásom soha viszhang nélkül nem szokott maradni. S a mellett azon erkölcsi hatás sem kicsiriylendő, mely az ilymódoni áldozás által a negyedik parancsolat hallgatása mellett a gyermeknek egész életére szivébe vésődik. Nem tesz semmit, hogy az árvák és a. szegény szülők gyermekei e célra nem hoznak semmit. Pótolják azt a jobb módúak gyermekei. Ez úton már évek óta képes vagyok confirmandusaim részéről évenként egyre-másra 3 frtot a sz. célra felküldeni. Felvévén, hogy a confirmandusok az össszes iskolai ifjúságnak egy hatod részét szokták képezni, mi csak a Bányakerületben (az 1874-diki egyházi névtár szerint)' 39798 iskolás után 6633 confirmandust adna: ha az én gyülekezetemben egyre-másra 59 confirmandus után (középarányu szám) orsz. árvaházunknak minden legkisebb erőlködés nélkül 3 frtot juttathatok ; az egész Banyakerületből nem nagy fáradsággal volna 340 frt évenként összehozható. A nyájas olvasóra bizom ezen számarányt tovább szőni: mennyire lenne ez összeg fokozható, ha ezen arányban mind a négy ev. egyházkerület s a reí. testvérek is egyesült erővel hoznák ez országos intézetünkre áldozataikat! Petz Gyula. KÖNYVISMERTETÉS. Evangyeliomi lelkészi tár. Szerkeszti és kiadja Celder Márton. Főmunkatársak : Láng Adolf pestmegyei ev. esperes, Gulyás Lajos nagybányai reform, lelkész. Első évfolyam, IV. V. VI. füzet. Nagybányán, nyomatott Molnár testvérek könyvnyomd. 1880. Az Evangyeliomi lelkészi tár első füzetei már ismertetve voltak e lapok hasábjain, most az utolsó három füzet tartalmát akarjuk bemutatni. Visszatekintve e vállalat féléves pályájára, a közölt egyházi beszédek szellemére és irányzatára, el kell ismernünk, hogy a fáradhatatlan szerkesztő és a munkatársak kitűzött céljukhoz híven »evangyeliomi szellemben irott és a kor és mivelődés előhaladottságát szem előtt tartó® maradandó becsű művekkel gazdagították a prédikáció-irodalmat. A szerkesztő maga köré csoportosítja a legjelesebb erőket, közli Dobos, Sárkány és egyéb jelesek beszédeit. Nézzük a IV füzet tartalmát: Itt van mindjárt Dobos János beszéde. Készült Vorik után 1830-ban. A Lukács 17, 30. 31. versében foglalt alapigéket ide írom szó szerint : „Monda Ábrahám a gazdagnak : Ha Mózest és a prófétákat nem hallgatják, annak se hisznek, ha valaki a. halottak közül feltámasztatnék/ Tehát a tárgy : »Hallgassátok a profétakat \* Gondolatmenet: Ha a prófétaknak nem hisztek, annak se hinnétek, ha valaki feltámasztatnék, vagy ha valaki a