Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-05-30 / 22. szám
oka, hogy egyházi közügyeinket nem intézhetjük el oly gyorsan és rendszeresen, mint kellene. Végül még csak azt akarom kijelenteni, miszerint elismerem, hogy nézeteimet különösen a gyülekezet választási szabadságának korlátozására és az egyházi közadóknak teljesen az adófizetési képesség arányában való kivetésére nézve most nem merném mint határozottan formulázott indítványokat illető helyre elfogadás végett beterjeszteni ; de hiszen az egyházi szakközlönyöknek csakis az a feladata, hogy közvetítésükkel eszmék, nézetek cseréltessenek minden az egyházi életre vonatkozó kérdésekre nézve tekintet nélkül arra, hogy azon eszméknek megvalósítása azonnal vagy a távolabb jövőben fog-e bekövetkezni. Őszinte híve vagyok autonomicus egyházi szervezetünknek, tisztelem a Jézus megváltottainak egyéni és önkormányzati jogát, de a szabadság mellett rendet is óhajtanék; azért vélem szükségesnek autonom szabadságunkat akkép szabályozni, hogy e mellett mindenek jó renddel legyenek. Ily értelemben kérem soraimat megítélni. Kolbenheyer Albert, csernyei ev. lelkész. ISKOLAÜGY. Kis Albert úr e lapok utolsó számában a középtanodai törvényjavaslatról közlött cikkében azt akarja kitüntetni, hogy a képviselőház közoktatási bizottságának „tanácskozásairól a lapok számára szerkesztett s azok által közlött egyöntetű tudósítások* én tőlem származtak volna, hogy saját tetteimet és küzdéseimet közhírré tegyem ! Ezen keresztyéni kegyességgel előadott gyanúsítását alapítja azon körülményre, hogy a bizottság protestáns tagjaiból egyedül voltam jelen mindvégig a tanácskozásokban, és arra, hogy a közléseket csak a tárgyalások minden mozzanatát ismerő s pedig protestáns egyén tehette. Miután e lapok egész t. közönsége nem ismerheti a képviselőház szabályait úgy, miként azokat Kis Albert képviselő urnák ismernie kellene : megmondom tehát, hogy a bizottságok tanácskozásain minden képviselő jelen lehet, ha nem bizottsági tag is. És ha csak egyszer is szerencsénk lett volna Kis Albert úrhoz, láthatta volna, hogy rendesen többen, sőt néha a bizottsági tagok számát is meghaladólag voltak jelen oly képviselők, kik az ügy iránt élénkebben érdeklődtek; és azt is észrevehette volna, hogy közülök, ugy emlékezem 3, — s épen protestánsok — egy-egy Íróasztalnál állandóul jegyezgetett is. Valószínűleg ezektől nyerték a lapok is közléseiket, vagy legalább az adatokat azokhoz. Azt is hiszem, hogy ha Kis Albert személyesen megjelenve kisérte volna figyelemmel a tanácskozásokat, bizonyosan megismerte volna a tárgyat annyira, * több téves állítástól megkímélte volna a közönsége és p. o. cikkében nem állt volna elő azzal a furcsa számítással sem, hogy a debreceni ref. gymnasiumban a bizottsági törvényjavaslat szerint 33 tanár kell! Nevezetesen, a törvényjavaslat szerint egy teljes gymnásiumban legalább 12 tanár kell, s ebből (az igazgatón kívül) annyi rendes tanár, a hány az osztályok száma : tehát 8 osztálynál 9 r. tanár. Másutt azt mondja a javaslat, hogy egy-egy osztályban rendesen 50-nél több tanuló nem lehet, hol 3 éven keresztül több 50-nél a tanulók száma, ott parallel osztály állítandó, s a tanerők aránylagosan szaporítandók. Ezen rendelkezésnek szigorú megtartásával is a debreceni gymnasiumban, ha a Kis Albert által előadott tavali létszámot állandónak vesszük (a mit talán még sem lehet), kellene : I-ső osztályba 168 tanulónak 3 oszt., II-ikban 102 tanulónak 2 oszt., III-ikban 81 tanulónak 2 oszt , IV-ikben 88 tanulónak 2 oszt., V-ikben 68 tanulónak vegyük szintén 2 oszt., Vl-ikban 51-nek 1 oszt., Vll-ikben 91 tanulónak 2 oszt. és a VIII.ban 79 tanulónak 2 osztály, tehát összesen minden parallel osztályokkal 16 osztály; melybe az igazgatóval együtt legalább 17 tanár kellene. Működik pedig jelenleg is 15. Ugy de az órák számát is tekintetbe kell venni. Igaz, csakhogy itt Kis A. mindjárt azt ignorálja, hogy a javaslat szerint a tanárok heti 18 óránál többre nem kötelezhetők ugyan, de egész 25 óráig vállalkozhatnak, a miért méltányos pótlékdíjban részesíthetők. Tudjuk, hogy ezek az esetek épen parallel osztályoknál fordulnak legtöbbször elő, melyekről senkisem tudhatja, hogy mennyi ideig lesznek szükségesek. — Ugy, hogy már az a számítás is egyáltalán hamis, mely 8 parallel osztály mellett minden 18 órára egy külön tanárt számít, De még ezen számítás mellett is, melyet határozottan tévesnek merek mondani ;*) — és az adható maximalis óra számokat véve a 16 osztályban 430 óra adható az összes tantárgyakból, amire per 18 óra, nem 33, hanem 24 tanár kellene. A másik tévedés Kis A. számításában az, hogy ő a rendkívüli tantárgyakra is vesz fel, s pedig mindegyikre külön tanárt. A javaslat pedig a rendkívüli tantárgyaknak nemhogy külön tanárok tartására, de még tanítására sem kötelezi a hitfelekezeteket. Ilyen számitások azután csak azoknak az ijesztésére használhatók, a kik a bizottság munkálatát magát nem ismerik ; és a kik hamarjában talán még arra sem gondolnak, hogy az elrettentő például fölhozott debreceni *) P. o. a vallástanitásra a t. javaslat nem kiván sem rendszeresített (akár rendes, akár rendkívüli) tanárt sem, még csak képesített tanárt sem, hanem megengedi, hogy theologiát végzett, vagy általában az illető felekezet által képesnek ítélt egyén tanítsa. És Kis A., hogy a 33 tanárt kihozza, 32 vallástani órára 2 külön tanárt vesz föl a debreceni collegiumban, hol annyi theologus ember van, ki a vallástanításban a gymnasiumban segíthet.