Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-05-23 / 21. szám

ajánlatot, nerh alkudozik ; de ne feledjük, hogy nem egy jelolt nehéz kísértésbe esik ilyenkor, s ha csak lehet, elköveti a simoniát, ha egyébként annak veszedelmes következményei ellen magat biztosítani képes. S ha bármi uton-módon, talán az egyházi hatóság kijátszásával csak egy gyülekezetnek is, sikerül hivány-csonkitással, fizetéslevonással lelkészt választani: ennek hire csakhamar elterjed, s a példa után adandó alkalommal más gyülekezetek is megkísértik az alkudozást, s így lesz a baj mindig általanosabbá, ha az egyház idejekorán elejét nem veszi. — Nézetem szerint kérlelhetetlen szigorral kellene megbüntetni azt, a ki az efféle simoniát elköveti , megfosztani választhatási képességétől vagy — utólagosan tudatván meg a dolog — elmozdítani hivatalától ; de meg kellene büntetni azt a gyülekezetet is, mely választási szabadságával ekképen visszaél. Célszerű volna, ha az egyházkerület akkép intézkednék, hogy a püspöknek jogot adna, megvonni azon gyülekezettől a választási jogot, mely azzal visszaél, illetőleg kinevezni számára a lelkészt. Atalaban az egyházfőnek, a superintendensnek az eddiginél több befolyást kellene biztosítani a gyülekezet lelkészválasztásáná). Mert hiszen miből áll most a püspök befolyása ? Mindössze is abból, hogy a gyülekezet altal előlegesen kijelölt i vagy 2 egyénhez még ő is kijelöl egyet vagy kettőt. Ezen intézkedés mutatja, hogy az egyházi hatóság igyekezett befolyást gyakorolni a szabad választásra, illetőleg a gyülekezet választási szabadságai némileg korlátozni. Ámde az a befolyás illusorius, semmi jelentőséggel sem bir, mert hiszen bárkit kandidál is a püspök, a gyülekezet mégis csak saját jelöltjét fogja megválasztani. Pedig a püspök, a ki ismeri, hivatalánál fogva kell hogy ismerje, nemcsak a gyülekezeteket, hanem a lelkészeket és lelkészjelölteket is : sokkal jobban tudja, hogy ki volna az üresedésben levő lelkészi allomásra alkalmasabb, mint maga a gyülekezet. Bizony feltűnő lehet, hogy az egyházfők helyett gyakran hívatlan kortesek választatják meg a papot. Nem óhajtom én, hogy a gyülekezet teljesen megfosztassák szabad választási jogatói s az állomások püspöki kinevezés altal töltessenek be, Isten ments ettől — az egyenlő volna az autonomia teljes megsemmisítésével. Csak azt óhajtanám, hogy a püspöknek az eddiginél több befolyás engedtessék a választásnál, nevezetesen hogy a kandidatióba ne legyen kénytelen okvetlenül bevenni azon egyént, kit a gyülekezet kijelöl, s joga legyen indokolás mellett visszautasítani a gyülekezet kandidatióját, ha az oly egyént kivanna felvétetni, kiről biztosan és jó lélekkel meg van győződve, hogy a kérdéses gyülekezet lelkészi állomására nem alkalmas. Nem kell attól félni, hogy ez episcopalismusra vezetne; ez vagy más ehez hasonló, a választási szabadságot az eddiginél jobban korlátozó intézkedés szépen megférne az autonomiaval. Mert hiszen a superintendens minden ilyen eljárásáról felelős az egyházkerületi közgyűlésnek, mely évenkint tartatik, s felelősségének tudataban bizonyara egy püspök sem fogna a kath. püspökéhez hasonló jogot gyakorolni. A lielyi autonomia korlátozása mellett növelni az egyházfőnek, az egyházi főhatóságnak, különösen az egyházkerületi közgyűlésnek erejét: ez volna az én óhajtásom, ez felelne meg a „szabadság és rend® elvének. A lelkészválasztásról szólva, tekintettel különösen dunántuli evang. egyházkerületünkre, mint helytelen intézkedést említem fel még azt, hogy nálunk egyházrendszerünk értelmében, az üresedés igen hosszú ideig tart ; x/4

év van kitűzve, de igen sok esetben, gyakran lényegtelen okok miatt fél évig vagy azon túl is elhúzódik az állomás betöltése. Ez nem helyes ; nézetem szerint azonnal kellene megtenni az intézkedéseket a választásra s végrehajtani azt lehetőleg rövid idő alatt, nemcsak azért, hogy a gyülekezet sokáig lelki gondozás és anyakönyvvezető nélkül ne legyen, hanem azért is, mert minél hoszszab ideig tart az üresedés : annál több alkalom van a korteskedésre s mindenféle visszaélésekre. Egyházkerületünk rendszere értelmében azon gyülekezetbe, mely V4 ^vig a lelkészi állomást bármi okból be nem tölti, helyettes lelkészt nevez ki a püspök. En azonban úgy vélem, hogy nem helyettest, hanem rendes lelkészt kellene ily esetben kinevezni, mert az a helyettes bizony csak mintegy áldozatnak tekintheti magát, a mennyiben nagyon valószínű, hogy nem lesz szívesen látott vendég, a gyülekezet akarata ellenére levén oda kinevezve, s ennek következtében lelkészi működése sok tekintetben korlatozva lesz. De ha véglegesen van kinevezve : akkor igyekezni fog a gyülekezet bizalmat, rokonszenvét megérdemelni és megszerezni s ha ez "a hivek dacolása miatt nem sikerül, végre is nem törődik vele, halad a maga utján, mert állomása biztos, s az egyházi hatóság oltalma alatt áll. íme, ezek nézeteim a gyülekezet választasi szabad, ságáról. Eszményi szempontból ezen szabadságnak korlátlannak kell lenni ; de ha a dolgokat úgy tekintjük, a mint a valóságban vannak; ha figyelemmel kisérjük a választási korlátlan szabadságból eredő számtalan és gyakran nagymérvű visszaéléseket: el kell ismernünk, miszerint igen is szükséges volna a gyülekezet választási jogát ugyan fentartani, de akképen szabalyozni, hogy a mondott visszaélések, a mennyire csak lehetséges, megszüntettessenek. 2. Egy másik baj, mely prot. autonom egyházunknak felvirágzását akadályozza : az aránytalanság az egyházi közterhek viselésében, s leginkább ebből eredő anyagi szegénységünk. Jól tudom én, hogy nem csupán az anyag, a vagyon az, melytől egyházunk kívánatos fejlődése és felvirágzása függ, Isten igéjének ereje az, a léleknek hatalma, mely nem hagyja elpusztulni, életet, jövőt biztosít neki. (Vége következik.) Kolbenheyer Albert, csernyei ev. lelkész.