Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-05-16 / 20. szám

lódul beszédjéből az a lóláb, mely elárulja a m/akas kálvinistát. Az természetes, hogy a protestáns egyházi intézményeket nagyobb előszeretettel, több utánjárással, nagyobb kiemeléssel adja elő, mert mindenkinek maga felé hajlik a keze, s mert ezt teszik velünk szemben a róm. kath. irók is; de gyűlölködni vagy legalább is rugdalózni egy ilyen szakszerű nagy műben nem illik, nem való. Mutatok fel a könyv e részéből idézeteket, melyek meg fognak győzni a fennebbiekről másokat is úgy, mint meggyőztek engem. Azt irja Kovács a katholikus egyházról (296. 1.) : „Inkább szereti egyénekre ruházni a jogokat, mint testületekre. * Hát ez nem bizonyos, csak úgy látszik ; de még elcsúsznék a többi expectoratió mellett, ha ilyen paszszusai is nem volnának: „sőt a katholikus világ nagy bámulatára, napjainkban is (1879.) megértünk Magyarországban egy olyan kath. congressust, hol a papok és világiak, a nép által választva, együtt tanácskoztak az egyház ügyei fölött.® (298.) Az egyház és állam közötti viszonyról beszélve, megint igy fakadozik K. : „az egyház, különösen a kath. egyház és az állam a kérdést merőben ellentétes szempontból tekintik, nagy mértékben befoly bizonyos elterjedt államtani doctrinarismus (!?), mely egy olyan elvet, talán valami varázsigét remél feltalálhatni, a melylyel mindenik államban, mindenik egyházzal szemben, minden kérdést, minden nehézség nélkül meg lehet oldani, a mely előtt az esztergomi érsek is csak úgy meg fog hajolni, mint a zsidó rabbi.® Erre aztán jól lefordít egy darabot Zeller „Staat und Kirche* című művéből. (320 1.) Azokat az államférfiakat, a kik az egyhazat magántársulatnak tartják és nem akarnak ismerni állami szempontból papot és világit, esztergomi és debreceni püspököt, magyar és rác vallást, hanem csak állampolgárt: liberális theoreticusoknak nevezi, kik előtt az egyház virágzása vagy feloszlása ép oly közönyös, mint egy falusi casinóé, a tudományuk meg » közönyösség! theoria." (Vége következik.) Viski K. Bálint. BELFÖLD. A dunántúli ref. e. kerület közgyűlése. (Folytatás). A püspöki jelentés szerint kegyadományok, ajándékok s alapítványok tétettek a b.-somogyi egyházmegyében 80 frt, drégelypalánkiban 110 frt, komaromiban 10270 frt, mezőföldiben 1069 frt, őrségiben 90 trt, pápaiban 4391 frt, tataiban 798 frt, veszprémiben 3691 frt 80 kr., összesen 20499 frt 77 kr. Szeretetadományainak jegyzékét csak a mezőföldi egyházmegye és a komáromi egyház küldötte be, a szegedi ref. egyház felsegitéséhez járult amaz 336 frt 50 kr, emez 180 frt ! 80 krral; a többi egyh.megyékből tudósítás nem érkezett. Összevéve a jelentésben feltüntetett építkezési, kegyadomanyi, alapítványi stb. mennyiségeket, a főösszeg 83258 frt. 58 kr. Ha meggondoljuk, hogy a dunántúli ref. egyházkerület e haza nem legtermékenyebb vidékére esik ; továbbá hogy ennek területén hitfelekezetünkhöz tartozó nagy birtokosok, sem nagy népességű s városi gyülekezetek nincsenek, és hogy az a nép, melynek kezei a fentebbi összeget áldozatul hozták, még ezeken fölül fizeti lelkészét és tanítóját ; hordozza egyházi közigazgatásának, templomanak, épületeinek, alsóbb és felsőbb iskolainak terheit; hazájának, községének mint bárki adózik, míg távol lakó testvéreihez a szeretet adományait küldi, addig helybeni koldusait, nyomorultjait tartja : nem kell ezen nép jó szíve és közügy iránti szeretete előtt meghajolnunk ? s lehet-e vallástalansága felett panaszkodnunk ? I .elkészértekezletek, úgy mondja a jelentés, tartatnak a b.-somogyi, tatai, veszprémi egyh. megyékben, nincsenek a drégelypalanki, őrségi, papai és mezőföldiben ; ez utóbbiban meg lett kisérlve, de a 22 meghívott lelkész közül, a kitűzött napon és helyen megjelent 4 lelkész ; a barsi egyh. megyéről e tekintetben hallgat a jelentés. Sok fényoldalai vannak még ezen hivatalos jelentésnek, de ha azokat mind felsorolni akarnám, félő, hogy e lapok tisztelt olvasóinak türelmével kellene visszaélnem. Ue azt még sem mellőzhetjük, hogy van könyvtara a drégelypalánki, komáromi és mezőföldi e. h. megyéknek, mely utóbbi annak gyarapítására évenkint 100 frtot fordít, és hogy a b.-somogyi egyházmegye irattárának rendezésével erélyesen foglalatoskodik. Egyh. kerületünk elhunyt kozférfiainak megemlítésével végződik a jelentés. Délután a bizottságok folytatták munkáikat; de e napról még megemlítjük, hogy a vizsgázott és felszentelt ifjú lelkészek tudományos képzettségeikről tanúskodó osztalyzat, elég-e 11 fölül egyiknél sem emelkedett. Pedig, hogy ezen osztályzat alá, míg fölfelé semmi sem fér, addig lefelé mennyi alacsusztatható, azt az életből igen ismerjük. A gyűlés harmadik napját, ha szabad őszintéknek lenni, mérges napnak nevezhetjük kerületünk életéből ; egymást érték zöld asztalunkon a pattogó bombák. Legelsőben is lökést kapott a számvevőség hajója, a számvételről szóló jelentés némely hibás tételei miatt; a rázkódás azonban, mely e jelenetből kifejlett, egy kis tengeri betegség után lecsillapult. De csakhamar a mult gyűlés jegyzőkönyvében, némely esperes urakra jelentéseik be nem adásaért szabott 20—20 forintos büntetés vert porfelleget. Esperes urak bebizonyítván azt, hogy a rohamosan és sokszor időközben érkező tárgyakra, a csak félévenként tartható e. megyei gyűlések miatt, lehetetlen a kitűzött időre válaszolni : a gyűlés 1 feje fölül ez a porfelleg is elvonult ; hanem hogy azu-40