Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-05-16 / 20. szám
tán egyházkerületünk élettüköréről, a történet portörlője, ama felleg nyomait mikor háritandja el ? az más kérdés. Most ismét édes anyánkra, a pápai főiskolára került a sor, egy szálka miatt, mely többek szemét szúrta. Nem volt még elég, hogy a vizsgákról tett jelentés színezése a jobb sorsra érdemes 7 és 8 gymnasiális osztályt befeketítette: panasz emelkedett a főiskolában szokásos privát tanítás ellen, mint a mely a szülőkre nézve költséges, a tudományos haladásra nézve károsnak jeleztetett. Ezt nyomban követte egy tanár úr nevének felemlítése, azért, mert az illető, gazdálkodási hevében, állítólag vétett az ó testamentom ezen szavai ellen : s semmi dolgot — akkor - - ne tégy, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgáló leányod, és semmi barmod, se a te jövevényed", azaz ünnepet rontott Barsmegyében. Mindegyik panaszra nézve elrendeltetett a vizsgálat. Nyomott kedély s szorult lélekzettel hallgatta a gyűlés nagy része ezen dolgokat; érezni látszott, hogy ha csakugyan léteznek ezen bajok, más útja volna az orvoslásnak, az ilyen medicina veszélyesebb a betegségnél, ezt gyógyítani lehet, de a főiskola publice megingatott hitelét, készpénz gyanánt fogadja a közvélemény s manet alta mente repositum. Igen sok arc a jelen volt főiskolai gondnok úr felé fordult, hogy miért nem hallatja szavát, s palinurusi bölcseséggel vonná ki ezen ügyeket, mint körébe tartozókat, a tárgyalás alól, vagy mint egy Neptun parancsolná tridensével nyugágyaikba az emelkedő habokat. Délután a bizottságok folytatták munkáikat. Ezen bizottsági munkálatok felvételére szenteltetett a következő nap. Legelőször felolvastatott a vall. és közokt. miniszter úr által a ház asztalára letett gymnasialis és reáliskolai tanításra vonatkozó materialis törvényjavaslat átnézésére kinevezett bizottság jelentése. A küldöttség becsülettel megfelelt feladatának, nem állapodik meg az opponálás s rekrimináció terén, hanem kész dolgozattal áll elő, átalakította a törvény minden egyes §-át, úgy a mint annak országos törvénycikkbe fogódzva s autonomiánk szempontjából lennie kellene, s miként hazánk tudományokban emelkedhetésének szabadsága is követeli. Nem törekszik status lenni in statu, de a kormány minden lében kanál lenni akaró politikáját elveti. Gondoskodva lett, hogy e bizottság műve minél szélesebb körben megismertessék. Ezután szőnyegre került az e. t. ü. bizottság albizottsága által elég buzgalommal kidolgozott 8 és 9 osztályú gymnasiumi tanterv felett véleményező bizottság jelentése. A kilenc osztályú gymnasiumi tanterv indokolásának lélek- és neveléstani magvas és világos érvei, a nagyszerű okok és győző tételek, továbbá az organikus rendszer, mely e mű mindegyik izét összefüzé s egy egészszé alkotja a benne élő szellemet, s mely a szakaszok mély át meg átgondoltságáról tanúskodik : annyira megnyerte mind a bizottság inind a közgyűlés minden egyes tagjának osztatlan helyeslését, hogy a 9 Oí. osztályú gymnasium elfogadása általános egyetértéssel kimondatott. Sőt, hogy ne legyen véka alá rejtett igazság ez az ügy, azután megbízva abban, hogy a jobbnak győzni kell s a szellem hatalma az a mi meghódítja a világot : közgyűlésünk a 9 osztályú gymnasium tantervét az általa tett csekély módosításokkal kinyomatni, s az országgyűlés tagjai közt szétosztatni hatarozta. Nagy és súlyos észrevételek gördíttettek a Molnár Aladár-féle szabályzat ellen, azonban az, valamint az egyházkerületünk által munkába vett népiskolai tanterv is az elébb említett két fontos ügy mellett és után nyomatekosságából sokat vesztett. (Vége következik.) Kis Gábor. Három konventi ügyben legújabban tett lépések s ezek eredményei. Vay Miklós báró a főrendiház máj. 7-iki ülésében az államsegélyből levont 5 3 /0 -nak ismét folyóvá tétele, úgy szintén a katonák lelki gondozása tárgyában a következő beszédeket mondá : I. „Nem fogja senki kétségbe vonhatni, miszerint az által, hogy a protestánsok az államnak legkisebb anyagi segélye nélkül, saját erejökből tartanak fen az orszagban létező 148 gymnasiumból — az unitáriusokéit is beleértve — 59-et, ezen kivül a reformátusok innen s túl a Királyhágón 9, az ágostaiak pedig 5 főtanodat, összesen tehát 73 felsőbb tanintézetet, hogy mondom a nevezett hitfelekezeteknek ezen áldozatkészségük által tetemesen csökken az állami költségvetésnek, a vallás-és közoktatási minisztérium részéről előnkbe terjesztett, s általunk vizsgálat alá vett budgetje. Meddig fog az állam ezen megtakarításnak ily nagy mérvben örvendhetni, és a protestáns felekezetek nélkülözhetni az ország segélyét, részben attól is függ, milyen lesz kimenetelök az épen jelenleg Damokles kardjaként fejünk felett lebegő, a gymnasiumi s reáliskolái oktatásról szóló törvényjavaslat tárgyában megindult tanácskozásoknak. Azért is, erről már ma szólani akarni, idő előtti dolog lenne s — a mint hogy ezt tenni nekem sincsen szándékomban, — kérésem mindössze is az épen felolvasott 6-ik sz. alatti pontra vonatkozik. Tudva lehet ugyanis a m. főrendek előtt, hogy 1868-ban a hazai különböző hitfelekezeteknek az ez időt megelőzött absolut kormány példájára egyházi célokra egy bizonyos összeg engedélyeztetett ; ebből a helvét hitvallású evang. egyház öt kerületére 65000 frt jutott; hogy ez Összeg, a nevezett egyház szükségeihez s azon áldozatokhoz mérve, melyeket az évenként saját erszényéből ekklézsiainak, tanintézeteink hoz s közvetve az egész nemzet culturalis céljainak előmozdítására fordít, inkább csak a könyöradomany szinét viseli magán, mindenki be fogja ismerni; azonban szegénységünk érzetében a
