Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-05-16 / 20. szám

hozott egyházi kanonok. Fordította Z(sarna)y. Sárospatak, 1860. Vallás- és házasságügyi törvények Magyarorszagon. Eredeti hivatalos kiadások utan egybeilleszti Enyváry Péter. 1873. Budapest. A házassági jog. Dr. Singer Ignác. 1874. Budapest. Minden kár nélkül felemlíthető lett volna itt ,A protestantismus harca az ultramontanismus ellen. Bemutatva Ballagi Mór által* stb. A kéziratban lévő s róm. kath. egyházjogra vonatkozó munkák közt batran felemlíthetők lettek volna Simonehic Ince munkálatai, melyeket Ivrinfí (Jancsik) Ede még 18$ 7-ben ismertetett. Szóval a ki olyat mer kinyomtatni, hogy ő minden legkisebb gyűjteményt vagy értekezést fel fog tüntetni, az járjon utána az irodalmi termékeknek igazán. Kovács igazi elemébe könyvének első részénél jő, ahol ,Az egyház jogi viszonyainak történelmi fejlődéséről* szól. Ez a része az könyvének, melyről elmondható, hogy sikerült. Az egyházszervezkedés legelső kezdeteitől egész az egyházi hatalom fénykoráig (1300-ig) s innen az egyházi hatalom elleni visszahatásnak és papi romlottságnak feltüntetése mellett annyi magyarázat és lelkiismeretes kutatason alapuló ismertetések közt vezeti el az olvasót egész a reformációig, mint senki más ő rajta kivül. Kár, hogy adatai nem mindig megbízhatók, s hogy gyakorta engedi magát kalandozásokra. Ezek a kalandozások annyira átvonulnak egész könyvén, hogy vaskossá is épen ezek teszik azt. Hogy csak egy pár példát hozzak fel: a 76-ik lapon egész az unalomig hű és hosszú fordításban adja a 344-iki sardicai zsinatról négy vagy öt püspöknek az iránti felszólalását, hogy a nyu gati egyházban a püspökök felett a legfőbb bírói hatalmat a római püspök nyerje el. Gaudientius és Osius püspököknek vgyanazonos lényegtelen felszólalásait nem unja végig lemásolni és közleni. Várday Pal levelét (136. lap.) egészen kiirja Szalayból. Luther ismeretes tételeiből négyet is elsorolgat stb. Mond olyat is (81. 1.), hogy j,a világiaknak az egyházi ügyekre való minden befolyása megszűnta mi nem áll. Sokat emlegeti e rész ben a souverain szót s dacára annak, hogy minden aprócseprő dolgot végehossza nélkül magyarázgat, ezt elfelejti megértetni a tanulóval. De ezek és az ezekhez hasonló kicsinyes hibák szépen elmosódnak azon kiváló előnyök mellett, melyek megvannak a munkában kivált a reformációtól jelenig tartó egyházjogi fejlődés előtüntetésével. Előbb bemutatja a külföldi protestáns egyházalkotmány fejlődését, azutan tér a magyar protestáns egyház alkotmányára ; ennek hullámzását négy keretben állítja elénk; i-ször : a bécsi békéig ; 2-szor : a szatmári békéig ; 3-szor : a II. József-féle türelmi rendelet kiadásaig ; 4-szer : ettől a jelenig. Már maga ez a csoportosítás ügyes, hat még az anyagnak ideillesztése : az tagadhatatlanul bizonyos gyakorlottsággal, a dolgoknak mélyebb ismeretével történt. Kovacsnak — úgy látszik — ez az eleme. Ő a protestáns egyház történelmét, alkotmányának fejlődését nagy gonddal és hosszas időn at tanulmányozta. Könyvének ez a része magyar nyelven párja nélkül áll és a prot. egyházszervezet körüli vajúdásnak ezen korában kiváló figyelemre méltó eszmékkel teljes. Az egyház és állam közötti viszonyt egész odaadással s apró részletességgel tárgyalja. A pápa világi hatalmának megdőlését például, így adja elő: }

A római polgárok, mint szabaditókat, örömriadallal fogadták a kiátkozott király (Victor Em.) hadait. Néhány nap múlva megszavaztatták a népet, hogy akar-e az uj olasz királysághoz csatlakozni, vagy nem ? Róma városában 40.785 I »igen* mellett 46-án szavaztak ^nem*-mel, s az egész uj hódítmányban 133.681 igenlő szavazatra 1507 tagadó esett Ezzel véget ért a pápa világi uralma, a pápa a világ urából ismét egyik keresztyén felekezet főpapjává lett. A történelemnek sajátszerű, bár véletlen játéka, hogy a katholicus eszme világtörténelmi fejlődésének három oldala közül kettő épen akkor érte el végső tökélyét (1870. jul. 18.), mikor a harmadik a tetőpontról már régen alászálló útjában a bukás utolsó katasztrófájan ment keresztül. (1870. sept. 20.)* Ez az első szakasz a könyvben az 50-ik laptól egész a 249-ikig tart; tehát a 674. lapra terjedő egész könyvnek csaknem egy harmadát teszi. A második rész „az egyházjog forrásait(

<

tárgyalja kezdettől előbb a reformációig, azután innen a jelení korig. Ez már egy rövidke s ujat alig tartalmazó rész. Mindaz, a mit Kovács az apostoli constitutiok és kánonokról, Pseudo-Isidorról, Gratian gyűjteményéről, IX. Gergely decretalisairól, a Liber-sextusról s több efféléről mond, bőven és jól elő van adva akar Kőnek-, akár Szeredy-, akár Hoffmann-, akár Bozóki-, akár Kovács Ferencnél. Némi lendületes előadás és önálló felfogás látszik e rész második szakaszánál, a hol a magyar protestáns egyházjog forrásait csoportosítja. Átalaban nem hiaba írta könyvének címéül, hogy , különös tekintettel a magyar protestáns egyház jogi viszonyaira;* mert ezt az egész művön keresztül derekasan beváltja. E részen mintegy átsikolván tüzetesebben lat hozzá a harmadik, „az egyház alkotmányát* targyazó rész leírásához. Itt már ismét bő olvasottság és komoly tanulmány nyomai látszanak. Először annak rendi szerint, a katholikus egyház akotmányáról szól s azt öt fejezeten át: a pápa-, a tanítói hatalom-, a joghatósági hatalom-, a rendi hatalom-, s az egyház és állam közötti viszony címei alatt állítja elénk. -Szinte rosszul esik a figyelmes olvasónak, mikor be kell látnia, hogy annak a könyvnek irója folyvást polemizál a katholikusokkal ; hogy mindjárt-mindjárt ki-