Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-05-16 / 20. szám

ez nehézkes, szőtt-font meghatározás, azt, gondolom, nem szükséges bizonyitni s hogy mind az, a mit azért mond el, hogy ezt a zavaros conclusiot lehozhassa, sem nem uj, sem nem az egyházjog keretébe való. A dogmaban, ott el lehetne mondani ; sőt lehet, hogy valamelyikben el is van mondva s ide csak átszivárgás utján jutott. Jó, hogy szerző utal Baur és Hase azon műveire, melyek a Prot. Theol. könyvtár 1874-iki folyamában megjelentek ; legalább tudjuk, hogy honnan vannak ezek a kemény elvek. Az egyházjogról értekezve igy szól: »Hazánk közel múltjában a prot. egyházban századok alatt kifejlett és megszilárdult szabadabb jogelvek és intézmények elhatározó befolyással voltak az állami rendi alkotmány átalakítására (ez igaz) ; ellenben a közel jövőben valószínűleg a prot. egyház lesz elfogadni kénytelen az államban az óta létrejött magasabb jogfej lést/ (Ez már nem igaz.) Különben is tankönyvben ilyen privát véleményeket, ilyen sejtelmeket nyilvánítani nem tartom sem helyesnek, sem odavalónak. Szépen irja a prot. egyházjogának megismertetése előtt álló nagy és számos akadályokat ; csakhogy ennél is, mint rendesen, ugy ellapul, ugy szétárad, hogy tárcacikket vélünk olvasni. A bibliai egyházszervezet következtetése és bizony itgatása nagyon szentirásos ; 9—10. lap csupa görög szavak és szentirásbeli helyek idézéséből áll. A mi már az egyházjogtan irodalmát illeti, alljanak itt derék egyházi írónknak Révész Imrének a »Magyar protestáns egyházi és iskolai Figyelmezőc

<

1878-ik évi XI. és XII. füzetében tett futólagos megjegyzései. »Kezembe vévén a kivált korunkban rendkívül érdekesnek lenni ígérkező müvet, első tüzetes pillantásom, a 43-ik lapon kezdődő 9-ik §-ra esett: Az egylidzjogtan irodalma. Szerző mindjárt kezdetén e §-nak azt mondja: »Az egyházjogtannak igen gazdag irodalma van mindenik nemzet és felekezet körében, annyira, hogy még a legnevezetesebb művek közül is, csak néhányat nevezhetünk itt meg. Ellenben igyekszünk a mennyire módunkban áll, kimerítő jegyzékét adni a magyar katholikus egyházjogtani irodalom magyar nyelvű termékeinek és a magyar protestáns egyházjogi irodalom összes termékeinek, bármiféle nyelven jelentek meg s bármilyen jelentéktelen kis gyűjtemények vagy értekezésele legyenek." Igen szép és nagy igéret az, a melyet szerző az idézett sorok végpontjaiban tesz ; különben méltán is várhatjuk nemcsak hangoztatását, de tényleges beváltását is az ily Ígéretnek, oly protestáns főiskolai tanártól, a ki Pesten, az ország-világ legjelesebb magyar ügyi könyvtáraink tövében él. Oh, de fájdalom! első tekintetre láthatjuk, hogy a szerző által közlött sorozat, nemcsak amaz igéret beváltásának egyátalában nem tartható, de átalában rendkívül hiányos és iszonyú tökéletlen. Mindjárt legelői emliti a komjáti és Geleji Katonaféle kánonokat, de a különböző kiadások tartozott részletes elsorolasa nélkül; az 1567-ik évi debreceni zsinat rendszeres és terjedelmes törvénykönyvéről, — a mely mint ilyen első a magyar reformált egyhazban s Articuli Majores néven szokott említtetni s minden kanonok közt legtöbb ideig volt gyakorlatban a tiszántúli ref. egyházkerületben, — egy igével sem emlékszik. Nem emliti a hercegszőllősi s a Beythe-féle, valamint a BorsodGömór-és i/owí-megyei törvénycikkeket sem s mélyen hallgat a Zoványi-féle önálló kánonos könyvről is, a melyhez különösen a Szilágyság egyidőben erősen ragaszkodott. Megyesi Pálnak az Igazgató presbyterekről irott s 1650-ben megjelent terjedelmes és igen érdekes müve, valamint több magyaroknak és külföldieknek hazánkra vonatkozó ily tárgyú művei ezen időtájból, ő előtte még mind nem létezők. Az 1790—1. nagyfontosságú időszakban igen számos és jeles művek jelentek meg a magy. prot. egyházjogra vonatkozólag is; mint p. o. a többek közt : Praeliminarien zu einer hist. krit. Untersuchung über die Rechte und Ereyheiten der prot. Kirche in Ungarn; Succincta deductio jurium et gravaminum evang.; Brevis et sincera deductio status religionis evangelicorum; Jura quibus evang. in Regno llung. religio nititur stb. stb. Ilyeneket a kormány tankönyvében is láthatott volna szerző néhányat. De hát a kormány Eherecht-jét miért nem emliti, holott ennél jobb és kimerítőbb házassági jogtan, a magy. prot. egyházra nézve, mai napig sem létezik ? Eáy András Oramutató-')át s Péterfy Albertnek arra irott művét, a melyek igen érdekes egyházjogi fejtegetéseket is tartalmaznak, fel sem említi. Az úgynevezett Entwurfos és Patenses korból Chalupka, Hornyánszki, Székács (Igénytelen vélemények stb., melyet Hunfalvy J. németre is lefordított), ifj. Szeberényi János, Ballagi, báró Prónay stb. műveit teljességgel nem ösmeri. A kéziratban levő egyházjogi művek közül többekről, mint p. o. a Buday Ezsaiáséról és a Crudi Dánieléről nem tud semmit, holott ezek, mind voltak ösmertetve már nyilvános irodalmi téren is. Kövi Sándort, Pataknak rég elhunyt híres jogtanárát Kövi Eleknek írja. Ily, sőt még ennél nagyobb gyarlóságok is elég gyakran fordulnak elő az általa közlött bibliographiai pontokban is. így például az 1

595-ben megjelent Felsőmagyarországi artikulusokat egyenesen ágostai hitvallásuaknak irja, holott valódi reformátusok, amint ez már több évvel ezelőtt irodalmi téren nyilván ki vala mutatva. Hát arra a nyomorúságra vagy megfoghatatlan cynismusra mit mondjon az ember, hogy a külföldről világhírű egyházjogi műveket, a melyeknek az ujabb időkig ujabb meg ujabb kiadásaik vannak, régi elavult kiadásokban sorol fel .?<

< Azért másoltam le szórul-szóra Révész megjegyzéseit, mert azok valóban igazak, sőt még merőbben is igazak ; mert nincs szó Kovács könyvében az ilyen közönségesen ismert művekről sem, mint p. o. : 1791-ik évben Budán tartott nemzeti zsinatban