Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-05-16 / 20. szám

lyok, kivált papok, tanítók árváira s unokáira legyünk tekintettel, mert ezek kétszeresen érzik árvaságuk égető fajdalmait. Minden hű munkás megérdemli a maga jutalmát. Ha ezt az árvaház meg fogja;adni, az úr szőlőjének nem egy szegény munkása nyugodtabban fogja lehajtani faradt fejét, mint a hogy azt eddig tehette. Melczer Gyula, esperes jegyző. KÖNYVISMERTETÉS. Egyháxjogtan, különös tekintettel a magyar prot. egyház jogi viszonyaira. Irta Kovács Albert. Budapest, 1878. Kiadja a „Magyarországi Protestáns Egylet'1

. Nincs tudomány, melynek bővebb és kiválóbb irodalma volna, mint az egyházjognak. A legrégibb időktől kezdve le egészen mai napig egyháziak és világiak jelesei, mind foglalkoztak vagy foglalkoznak az egyházzal is és a joggal is. Magyar nyelven szintén annyi jeles művelője akadt az egyházjogtannak, hogy a ki e tekintetben ujat vagy jobbat akar irni: ugyancsak csavarja fel az eszét; mert nagyba fog. Kőnek, Hoffmann, Lakits, Krajtsik, Brezanócy, Porubszki, Bozóki, Csiky, Urbanec, Udvardy, Sólyom-Fekete, Markovics, Kovács, Szeredy, Szvorényi, Szűcs, Kerkápolyi, Révész, Salamon, Dózsa, Kolozsvári, Papp-Szilágyi, Schaguna, és sok-sok más magyar ember, egyházi- és jogi folyóiratokban, annyit és oly szőrszalhasogatva jegyeztek mar össze az egyhazjogról; törvények és törvényes rendeletek, annyit intézték szabályozták ennek anyagát; ügyes és nem ügyes commentatorok, kisebb-nagyobb értelem- és szorgalommal, annyit magyarazgatták ennek elveit, hogy ezek tekintetében is alig vetekedik vele más tudományág. Önkénytelenül is felmerül tehát a kérdés, hogy a Kőnek és Szeredy nagyterjedelmű munkai mellett, meg a Kovács Ferenc és Kolozsváry Sándor, prot. egyházi viszonyainkat bőven tárgyaló alapos munkái mellett : volt-e, illetőleg van-e szükség a Kovács Albert nagy könyvére ? Es ha van rá szükség : megfelel-e az a kívánalmaknak ; hézagpótló munka-e az vagy sem? E kérdésekre végül megfelelünk. Előbb nézzük at a szóban forgó és kezünk ügyében lévő munkát. A könyv (pedig úgy tetszik, hogy tankönyv akar lenni) mentegetődzéssel van kezdve. Kovács először is azt jelenti ki, hogy lehet, mikép e könyvben a theologusok és a jogászok is talalnak magokra nézve felesleges dolgokat, melyeket már előtanulmányaikból ismernek; de hát az nem haszontalan azért e helyen, mert ehez a tudományhoz tartozik stb. De hát. miért mindezt elmondani és vele az időt és papirost tölteni ? A munkának hat része van : i. Egyházjogi viszonyaink kifejlődése. 2. Az egyházjog forrásai. 3. Az egyház alkotmanya. 4. Az egyház kormányzása. 5. Az egyházi életről. 6. Az egyházi vagyonról. Tehát a Walter-féle felosztás, melyet Kőnek, Szeredi és mások is követnek. Azt a különbséget mégis látom a Kőnek és Kovács felosztása közt, hogy mig amaz a Il-ik részben, az egyház körüli atalanos alaptételeket tárgyalja , addig emez „egyházjogi viszonyaink történelmi fejlődéséről® szól A hol a könyvben okoskodó, filozofáló rész van, ott K. rendesen zavaros és germanismussal meg latinismussal teliteljes. (A 3. lapon p. o. ezzel fejezi be magyarazatát „következett az ember társulati együttélésében az abstractiók korszaka. ®) A jog és az állam fogalmát zavaros rövidséggel és kikapkodva adja Pauler, Suhayda, Holtzendorf, Kőnek, Warnkönig és mások után. Az államra vonatkozó magyarazataiban következő eredményekhez jut: I. az állam a társadalmi együttélés intézménye, 2. a külső rend és törvényszerűség intézménye, 3. a földi hatalom intézménye, 4. az emberi jogok intézménye, 5. a közjólét intézménye, 6. a szellemi és erkölcsi fejlődés intézménye. A vallás eredetéről, fejlődéséről szólván, azt állítja K. (18. 1.), hogy minden népnek vallása minden időben összhangzásban állott annak összes akkori művelődéséve

l — • talán műveltségével vagy művelődésre való torekedésével? — de még igy sem igaz ; a rómaiak vallása például sehogy sem állott összhangzásban egész a keresztyénség felvételéig azzal a műveltséggel, melyben ők fénylettek. A vallás, mint közönségesen tudva van, a hany ember csaknem annyiféle levén : sokkal inkább volt mindig és sokkal inkább ma is egyénies, privát nézet-és felfogásból eredő, mint a művelődésnek olyan ikertestvére, a milyennek azt Kovács A. állítja. A vallás akkor is, mikor tárgyakat, akkor is mikor erőket és akkor is, mikor szellemeket imádták az emberek, bizonyos képzeleten alapult; a művelődés pedig reális, kézzel fogható tényekben nyilvánul. A nép nem is sokat törődik a képzeletekkel, hiszi és vallja azt, a mire megtanítottak, a mit ősei is hittek s hogy e tekintetben változás vagy módosítás álljon elő hitében és ^vallásában, nem annyira és nemcsak művelődés, mint sokkal inkább egyeseknek apostolsaga kellett; mint például a magyarokra nézve Istváné. Az már bizonyos, a mit K. könyvében (20. 1.) mond, hogy a vallás is ala van vetve a szellem atalanos és fokozatos fejlődési törvényének ; de hogy a szellemi és vallasi fejlődés minden népnél karöltve haladott vagy haladna előre: az még bebizonyulva, annyival inkább bebizonyítva nincs. A keresztyén vallás és egyház fogalmat igy hatarozza meg: „A keresztyénség a Jézus altal alapított absolut és universalis vallás-erkölcsi életelv ; a keresztyén egyház pedig ezen életelv külső szerveinek összege.® Hogy