Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-05-09 / 19. szám
nem a mienk is. Régen megmondta azt Eay Ferenc Horváth Simonnak egy tract. gyűlés alkalmával: praesidium non est impérium. Azt jó lesz önnek is jövőre megtartani. Sokat — igen sokat hozhatnék még fel az ön önkényes eljárásainak illusztrálására — de miután azt hiszem, hogy a felhozottakkal is kellőleg indokoltam az ön személye elleni közfelháborodást: áttérek azon nemtelen vádjára, melyet ön cikkében ama „theologiai tanfolyamot nem végzett* főjegyzőre, s annak e megyei alispán temetéséni szereplésére nézve mond. Igaz, hogy az a főjegyző nem volt soha 6—7 éves deák — de nem Önhibája miatt, hanem a rendkívüli idők és viszonyok hoztak űgy magokkal. Azonban ez a főjegyző mind e mellett is hallgatta és tanulta a papi szaktanokat. Tudnia kellene önnek, hogy a forradalom előtt dívott iskolai rendszerben akként voltak a tantárgyak beosztva, hogy a harmadéves deákok már tanulták az egyháztörténelmet — a negyedévesek az erkölcstant és theologiat — ötödévesek a jogot — közte az egyházjogot is — és a zsidót. Ezt a főjegyzőt a joghallgatók közt találta a forradalom, a mikor az iskolák bezárattak, s a tanuló ifjúság szétoszlott. O is hazajött tehát szüleihez, s néhány hetet az ungi önkénytesekkel a szabadsag harcban töltvén, midőn innen az 1848. év végén viszatért, megfeszített szorgalommal fogott hozzá a papi szaktanok tanulásahoz. 1849-ben meghalván a szomszédos palagyi egyház segédlelkésze — az ottani agg lelkész altal, nem lévén az egész egyházmegyében exmittált segédlelkész, a templomi szónoklatoknáli segédkezésre szólittatott fel. Alig töltött itt néhány hetet, midőn az akkori ungi esperes — a köztiszteletű Kovács János altal, még mint papjelölt — Böszörményi József szélhüdött béési lelkész, s e. m. tanácsbiró mellé rendeltetett segédül. Itt, e csendes, félreeső helyen, és tapasztalt tanácsadó vezérlete mellett készítette magát a kápláni vizsgára, melyet 1850. május 30-án tett le az ide csatolt hiteles jegyzőkönyvi kivonatok igazolasa szerint.*) *) Kivonata az ungi ref. egyházmegye 18ől-ik évi február 12. s 13-ik napjain Cseppel tjben tartott közcjyiilése jegyzőkönyvének. 2. sz. a. Olvastatott az 1850-ik évi május 30. napján Pinkócon tartott választmányi munkálat jegyzőkönyve, melyben 1 Az 1850-ik évi február hava 14-én, az ungvári egyház paplakában tartott egyh. megyei közgyűlésünkben beadott folyamodványok felolvastatása következtében, egyházi társaságunkba bekebeleztetett két papjelölti egyének — Orémus Dániel és Pazar István — iskolai s más hiteles jó bizonyság leveleik felolvastatása s helybenhagyása után, az illető papi tudományokból, a nevezett ifjaknak a kérdések feltétetvén : Miután a szaktudományok minden ágaiból, mindketten helyes és kielégítő feleleteket adtak s a gyakorlati részben is — a közmegegyezés szerint — egyházi elnökünk által kiadott alapigék nyomán alkalmatos egyházi beszédet készítettek, s helyben el is szavalták volna : mint a papi hivatalra magukat ügyesen kiképzett egyének, lelkészi kötelességeik teljesítésére kibocsáttatni s egyházi társaságunkba törvényszerűleg bekebeleztetni rendeltettek. Kiadta Csicserben, 1880. apr. 21. Szabó András m. p. ungi esperes. A jegyzőkönyvi kivonatok kétségtelenül igazolják, hogy annak a Kovács úr altal annyira lenézett, kicsinylett főjegyzőnek lelkészi hivatalba lépése egyáltalán nem analóg eset a Meskoéval — mint azt Kovács úr elég rosszakaratulag az olvasó közönség előtt feltüntetni igyekszik, — mert amannak mindkét vizsgája, az egyházmegye egyházi és világi elnökeinek, s e célra kinevezett választmányi és vizsgáló tagjainak jelenlétükben ment végbe, — mig a Meskoé, csakis a Kovács úr kényekedve szerint, meghívottak előtt ejtetett meg. — S hogy e lelkészi vizsga nem volt valami könnyedén átfutó, meggyőződhetik róla a t. olvasó közönség, ha mondom, hogy kápláni vizsgánk Pazar István iskolatársammal és baratommal — reggeli 8 óratói délutáni 1 óráig tartott a szóbeli, délután pedig az Írásbeli, — tehát hosszabb ideig, mint az egyházkerületi vizsgákon, hol egy délig 3—4 ifjú is megvizsgáltatik, s hol Kovács úr oly előszeretettel szokott hallgatni és classificalgatni. S midőn ez a főjegyző rövid 9 hónapi káplánkodás után lelkészszé lett: ha keble ösztöne nem sürgette volna is őt az önképzésre, s folytonos tanulmányozásra, — hatalmasan sarkalta azon körülmény, hogy miután a béési fényes és népes egyházban az akkor még érvényben állott „capellanus non succedit( < -féle egyh. kerületi törvény értelmében — az egyház közszeretete s hozzá ragaszkodó bizodalma dacara sem maradhatott, mindjárt legelső alkalommal oly egyházba választatott meg lelkészül, hol hallgatói sorában több uri csaladot volt szerencsés tisztelhetni. Kérdezze meg Kovács úr az országosan tisztelt Bernáth Zsigmond urat, vagy csaladja bármely tagjat, hogy ez a theol. tanfolyamot nem végzett lelkész, miként állottá meg helyét úgy a templomi szószéken, mint egyébb lelkészi teendőiben ? — bizonyosan meg fogja rá kapni a kielégítő feleletet. Pedig ez a lelkész — mint ön is több ízben tapasztalhatta, — nem volt hajlongó udvaronc, — s nem is lesz soha ! S hogy ez a lelkész nem utolsó helyet foglalt el paptársai között és a közvélemény előtt, eléggé igazolja azon körülmény, hogy az egyházmegye közönsége már igen korán, — papsága 8-dik évében felkereste őt megtisztelő — s évről évre fokozódó — bizalmával ; Kivonata az ungi ref. egyházmegye 1853-ik évi február 24. s 25-ik napjain, a turnéd egyház paplakán tartott közgyűlésének. 17. sz. a. Szabó András egyházmegyei főjegyző jelenti, hogy — a papvizsgálati választmány 1852-ik évi sept. 7. napján, Pinkócon — nagytiszt, esperes és méltóságos segédgondnok urak elnökletük alatt tiszt. Benedek János f.-reviscsei, Rác György ásványi, Mukay Dániel ungvári és Orémus Dániel tarnóci, felszentelendő ifjú lelkészeket, az illető szaktudományokból — jó bizonyság leveleik felolvastatásuk után — szigorúan megvizsgálta, s őket a papi pályára kellően kiképzetteknek találván, az ezen évi sept. 20. napján Görgőn tartandó egyházkerületi közgyűlésnek, a felszenteltetés és hivatalukbani megerősíttefcésük végett ajánlották. A választmány munkálata egyházmegyei közönségünk által helyeseltetvén, tudomásul vétetik. Kiadta Csicserbén, 1880. apr. 21. Szabó András m. p, ungi ref. esperes.
