Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-05-09 / 19. szám

resi jelentés sok örvendetes tényt mutathat fel, de sajnálatomra ezt nem hallhattam, s így közvetlen tudomással róla nem birok. Általában pedig mi is elmondhatjuk Görömbei úrral, hogy ha a presbyteriumok hivatásuk magaslatán állanának, a közgyűlések tárgysorozata rövidebb, de a közügyek behatóbb tárgyalása által érdekesebb lenne, mint szintén az egész gyűlés is. Volt még egy közgyűlési tárgy, de a mely valószínűleg a törvényszék elé fog kerülni. Ez egy határozati javaslat, mely egy bizottság kiküldetését indítványozta egy igazán botrányos ügy elintézésére. — Tavaly egyik egyházba lelkész választatván, ez a presbyterium elébe egy levelet terjesztett, melyben tőle egy szomszéd lelkész a megválasztatása körül elkövetett korteskedéseinek költsége fejében 200 frtot követel, 8 nap alatt különbeni bepörlés fenyegetése mellett. A megválasztott lelkész e levelét a presbyterium jegyzőkönyvébe vezette. Létezík-e ez a levél, s van-e alapja e követelésnek, az nincs földerítve ; de tény, hogy a presbyterium jegyzőkönyvébe be van vezetve, hogy így szóljak : egész ocsmányságában. Ott, abban az iratban hivatkozás történik a korteskedée leginkább tiltott, s legrűtabb nemeinek elkövetésére. Ha ez a levél költött, úgy a legnemtelenebb bosszuállassal, rágalommal állunk szemben ; ha igazak az ott megírtak, úgy olyan simonia áll előttünk, mely az elkövető altal így, mondhatnám ily szemérmetlenül hirdetve páratlan a maga nemében, * épen ilyen büntetésre érdemes. Itt mindenesetre a papi becsületen ejtetett szennyfolt, melynek tisztázására teljhatalmú bizottság küldetett ki. Volt egy törrvényszéki tárgy is, mely zárt ülést igényelt. Fajdalom itt is egy lelkész ült a vádpadon, ki egyszerre két egyházmegye főesperese, sőt paptársainak megsértése tömeges vádjával volt elhalmozva. A fölolvasott vádirat kemény büntetést indítványozott, de a védelem főként odairányulván, hogy a vádirat felelet végett ki nem adatott : az Ítélet csak vádaláhelyezés lett egyszerűen. Végül nem mulaszthatom a legteljesebb elismerésemet nyilvánítani id. Ráday Gedeon gr. segédgondnoki fáradhatlan buzgalmáért, melyet az egész 3 napra terjedő gyűlés ugy fontosabb, *mint csekélyebb érdekű ügyeinek elintézésénél tapintatos vezetésével tanúsított. Valóban kivált mai korunkban ritka példáját adja a nemes gróf úr, hogy a magas állásban, s hazafi gondok között is, miként felelhet meg az ember híven egyháztagsági hivatásának is. Egy buzgó protestáns mintaképe ő, kit, óhajtjuk, hogy a gondviselés a magyar ref. egyház díszére és dicsekedésére számos évekig tartson meg, s emléke maradjon töl példányképűi az utódoknak a késő korra is. Elismerés illeti az e. megye minden hivatalnokát, kik az egy év alatt összegyűlt ügyek lebonyolításán lankadatlanul fáradoztak. Egy óhajtással rekesztem be hosszura nyúlt soraimat. Vajha most, midőn az alkotmányosság tért hódit o'.t is, hol eddig ismeretlen volt, vajha a mi e. megyénk is ne csak fönntartaná, de inkább fejlesztené, az elődök által szeretettel épített alkotmány épületét! Ennek gyarapodásával, erős meggyőződésem, a közügyek által megkívánt (de most hiányzó) érdekeltség is gyarapodni fog minden bizonynyal, Morvay Ferenc, ref. leik. Személyes ügyben. Nagy meglepetéssel, s valóságos megbotránkozás-1 sal olvastam Kovács Károly e. m. világi tanácsbiró urnák az ungi dolgok mibenlétéről e becses lapok 15-dik számában közzétett cikkét. Ungi úr előáll, és mint afféle udvaronc ember, világgá ereszt egy tömjénfüsttől áradozó, ferdítésekkel teljes tudósítást az ungi egyházmegye téli gyűléséről. — Urbán Mihály záhonyi lelkész válaszol erre, — helyre igazítja a ferdítéseket, — s felhívja Ungi urat, hogy cafolja meg — ha tudja, — helyreigazító sorait. És mi történik ? — A nagyratörő fiatal óriás — elég lovagiatlanul — visszavonul a küzdtérről, a Kovács Karoly köpönyege alá búvik, s maga helyett ezt küldi ki a csatatérre. — Es a kiizdtérre kilépett uj viador, a helyett hogy cáfolna, sárral dobalja azokat is, kik a két fél közt kifejlett küzdelemnek ártatlan nézői voltak ; ez undok sárból és piszokból többek közt csekély személyemet ís szíveskedett Kovács űr egy jó adaggal részesíteni. Azt mondja Kovács ur említett cikkében, hogy egyh. megyénk lelkészi és tanitói testületét a világi elemmel kölcsönös szeretet, bizalom és egyetértés kötelékei fűzték együvé eddig, — de most ez idők megváltoztak. — Kereken tagadom Kovács úr, hogy ez úgy volna. Nekem gyakrabban van alkalmam érintkezni egyházmegyénk egyházi és világi férfiaival, mint önnek, és tapasztalataim nyomán bátran merem mondani, hogy egyházmegyénk egyházi és világi férfiai közt az egyetemes papság elvéből kifolyó testvéri és jó viszony a maga teljes épségében fennáll, és virágzik mind e mai napiglan, — egyedül az ön becses személyére nézve van némi kivétel, még pedig nem azért, mintha a lelkészi és tanitói kar nem méltányolná és nem tisztelné az ön képzettségét, egyházi közügyeink iránti meleg érdekeltségét, szives részvétét s áldozatkészségét; hanem önnek éppen e téreni szeszélyes, önkénykedő, az egyházmegyei határozatokat semmibe sem vevő, félszeg eljárásai miatt. Ne higyjen ön a Hozsánnát zengő udvaroncoknak 1 En tapasztalataim után mondhatom, hogy a közfelháborodás ön ellen meg van, s hogy ez mennyire indokolt és jogosult, önnek tényeiből fogom igazolni. Ime itt van mindjárt a 4000 frt kölcsön, melynek nyilvánosságra hozataláért ön oly éktelen haragra lobbant, s cikkében annyira kipellengérezte egyik közszeretetű tanácsbiró társát Gulacsy Károly urat. — Pedig hat a dolog nagyon egyszerű és természetes ! Ön két