Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-05-02 / 18. szám
gyámintézet élt 3 frt 25 kr. évi, vagy egyszerre befizetett 42 frtos részvénytőkével, mely összeg után minden özvegy 25 frt 20 kr. évi nyugdíjban részesült. A közelebbi években mozgalom indult meg e nyugdíj növelése céljából, s csakugyan alkottatott is egy szabályzat, mely minden lelkészt tényleges évi fizetése után iy2 0 /0 -al adóztat még, s ennek fejében 50 írt évi segélyt helyez kilátásba. Ez a szabályzat az e. megyei közgyűlés által állapíttatott meg, a nélkül, hogy akár az e. megye, 1 akár az egyes egyházak valami jelentékenyebb összeggel járulnának a célhoz. így az egyházmegye kebelbeli j lelkészeket mintegy kötelezte a saját magok gyámolitására, s az intézkedést kezébe ragadva megszűnt a gyámintézet fölügyelő hatósága lenni. Ez intézkedésben az e. m. némely lelkészei gyámság alá helyezés tényét látva, folyamodtak az e. megyéhez, hogy az intézet felállítása módozatainak megállapítását bizná a részvényes tagokra, s tartaná meg magának a főfelügyeletet, annyival is inkább, mert nem csak jogtalan, de a lelkészek értelmiségéhez mérten méltatlan is, hogy a csaknem kizárólag általok fönntartott pénzintézetre nézve olyan testület rendelkezzék, hol a világi (nem fizető) elem a túlnyomó. Ez az alapszabálymódositás — a szabály értelmében kiadatott a számvizsgáló bizottságnak, mely véleményes jelentését a mostani gyűlésre adta be. S mi történt ? Az, hogy mig e méltányos kérés az alapszabaly 34. §-a ellenére még csak megvitatásra sem bocsáttatott : addig ugyan csak e bizottság lényeges módosítása jegyzőkönyvbe vétetett. Igaz, hogy a tisztviselőkön kívül csak is 10—11 nagyrészben egy vagy más ügyben érdekelt lelkész volt jelen ; s e fontos kérdésben még a felebbezés joga is megtagadtatott. Azonban maga az e. megye (mondhatnám: a tanácsbirói kar) mily könnyen módosítja alapszabályainak lényeges pontjait a nélkül, hogy a módosítás alapszabály szerint a számvizsgáló bizottságnak kiadva, s általánosan tárgyalva lett volna, mutatja több incidens. Nevezetesen a 7. §. a lelkészi hivatalok jövedelme után kívánja a százalék befizetését. — Most A. község lelkésze megválasztatott B. községbe. Ez utóbbi helyen volt lelkész úr 70 éven túl levén, az intézetnek tagja nem volt. A. lelkész azonban B. özvegygyei a kegyévre kiegyezett, s állását el is foglalta. A. helyébe uj lelkész választatott, s ez — az egyházmegye megerősítése előtt — installáltatván, hivatalát szintén elfoglalta, s azután 2 hónappal meghalt. A kérdés tehát így áll : B. egyház jövedelmétől, tulajdonképen csak 1880. april 24-től kell a százalékot fizetni; úgyde az állást tényleg elfoglaló lelkész a fizetésre köteles. — A. lelkészi állástól fizetni kell, de a lelkész még megerősítése előtt meghalt ; ki fizessen A. egyháztól ? Az eltávozott a jövedelmet nem élvezte, az utód nem fizethet. — Az e. megye úgy hatarozott, hogy B. egyház jelenlegi lelkésze B.} és A., egyházból 1879. évben bevett tényleges jövedelmétől fizessen. Es ez már lényeges alapszabály módosítás, mert a fizetés alapját változtatja meg. Egy füst alatt az is kimondatott, hogy A. újonnan választott lelkésze, ki az e. megyei megerősítés előtt halt el, az installatió ténye által rendes lelkész lett, sőt a zöld asztal mellől olyan érv is hallatszott, hogy a megerősítés nem volna egyéb, mint tudomásvétel egyszerűen. Kapcsolatosan ez ügygyei, a vita hevében egyik közgyűlési tag által egy papi tanácsbiró, nyilvánosan korteskedéssel vádoltatott. Igaz-e vagy nem a váci, azt csak vizsgálat deríthetné ki; azonban e vizsgálatot a vádoló ellen senki sem sürgette, hanem őt vádjainak tormaszerü beadasára szólították föl, mit az nem is késett megtenni. Azonban tárgyalásra nem kerülvén, úgy látszik, hogy a jövő gyűlésnek lesz »érdekes tárgya/ (Vége következik). Morvay Ferenc, ref. leik. A pesti ref. egyházmegye véleményes jelentése a zsinati előmunkálatok, valamint a köznevelés és közoktatás szerve zetének szabályzata tárgyában. (Vége.) 3. Másik fontos kérdés: az elnökség kérdése. E részben s a kettős elnökség intézményét tovabbra is fentartandónak véljük az egyházmegye és kerület közgyűlésein, de nem óhajtjuk felállítani az egyes gyülekezetekben és az országos testületekben (zsinat, convent v. egyházi főtanácsban), hanem ezek továbbra is a legidősb főgondnok, amazok a lelkész egyes elnöksége alatt tanácskozzanak.< ( — A paritas elve, melyet nemcsak azért óhajtunk fentartani, mert egész egyházai kotmányunk alapja, hanem azért is, mert magában véve is célszerű, ily módon is érvényesül, még pedig célszerűbb alakban mint a zsinati előmunkálatok ajanljak. Ha ezen felfogás a conventen helyeslésre talál, az elnökség kérdésével egybefüggő részletek, ezen értelemben lennének módosítandók. 4. A gyülekezetek szervezetét a mi illeti, hazai református egyházunk történeti fejlődéséhez, de meg a külföldi példákhoz is híven egyházalkot mányunk súlypontját a presbyteriumokra helyezzük, s következőleg az alkotmányterv 18. §-ában az egyházközségi közgyűlések hatáskörét az eddigi gyakorlat szerint, csak a lelkész és presbyterek megválasztására véljük korlátozandónak, a presbyteriumra ruházván még az uj egyházi terhek kivetésének jogát, azzal a hozzáadással, hogy ilyen uj adókivetés az e. m. közgyűlésre jóvahagyasa végett fölterjesztendő. 6. A 26. § 12-ik pontja törlendő. Hivatalos pecsétje mint eddig, ezután is csak a lelkészi hivatalnak legyen. 7. A 27. §-nál megtartandó az eddigi gyakorlat, mely szerint lelkész jelenléte nélkül egyháztanácsi gyűlés nem tartható. 8. A 30. §-nal, szintén a felsőbb egyházi hatóságok, a presbyterium határozatainak törvényességeért
