Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-05-02 / 18. szám

a lelkészt teszik felelőssé, tehát beigtatandó a lelkész azon joga, melynek most is gyakorlatában van, hogy a presbyterium gyűlését feloszlathassa. 9. Az e. megyék szervezete változatlanul elfogadható, valamint az egyházkerületé is az 51. §. kivételével, melyről már fentebb szólottunk. Hasonlóképen szólottunk már a zsinat szervezetéről, s kijelöltük módosítandóknak a 66—70. §-kat, valamint kihagyandónak a 75. §-t. 10. Az országos egyházi tanács szervezete elfogadható, de nem annak alakítási módja. — Az alkotmányterv szerint a zsinat 10 évenként tartatik, s megalakítja magából 10 évre az országos egyházi tanácsot, mely csak a zsinatnak tartozik felelősséggel 10 év múlva. Már ha figyelembe vesszük magyar reformált egyházunk negyedfél százados történetét, valami vérmes reménynyel épen nem lehetünk az iránt, hogy a mi zsinataink 10 évenként szabályszerűleg össze fognak ülni s igy az egység látható organuma, melynek megalkotása a tervezett zsinat egyik főfeladata volna, csak hamar ki fog halni. De megengedve azt a lehetőséget, hogy összeülnek, akkor is, ha a tettekért való felelősség csak 10 év múlva következik be, mi alatt rendesen uj emberek lépnek a régiek helyére, addig peclig semmiféle törvényes eszköz által nem lehet a bajon segíteni, ez a felelősség képzetét merőben illusoriussá teszi. E bajon az altal vélünk segíthetni, ha a 94. § utolsó mondata helyére e szakasz tétetik : »az országos egyházi tanácsot a 96. §-ban megszabott arány szerint választják öt évenkint az e. kerületi közgyűlések.* Az alkotmánytervezetben ezek azon pontok, melyeknek módosítását kívánatosnak tartjuk. 11. Kipótolandónak véljük ezeken kivűl a tervezetnek egy hiányát. Ugyanis azon elvnél fogva, hogy tartós és célszerű egyesülés csak egyenlők közt jöhet létre, ellenien az erős és gyenge szövetsége csak a gyönge elnyomására vezethet, szükségesnek tartjuk az erők egyenlősítésének nagyobb mérvű eszközlését a kerületek közt, azaz a kerületek uj felosztásának a zsinat tárgyai közé fölvételét, a kerületekre bízatván tractusaik uj határainak célszerű megállapítása, végre 12. Az 1868-iki 53, t. c. 20 £-a értelmében is, mely azt rendeli, hogy „oly hitsorsosok, akik külön egyházközséget nem képeznek, kötelesek csalatkozni a hozzájuk legközelebb eső hazai önálló egyházközséghez, szükségesnek tartjuk, hogy a magyar királyság egész területe bevonassák az egyházi szervezetbe.® 13. Az egyházi törvényszékek szervezetében (11. Rész, 108—III. §.) nem találjuk célszerűnek az egyházközségi bíráskodást; mert a qualificatio oly csekély mértékével bíró emberek, a milyenek képezik egyházközségeink nagy többségét, nem ültethetők bírói székbe, hogy ítéljenek mások becsülete fölött. Melyre nézve a 108 —in. §-at egészen törlendőknek véljük. 14. Az egyházi tisztviselőkről szóló, részre (III. Rész, 123—216. §.) csak átalában annyit jegyzünk meg, hogy az egész rövidebben szerkesztendő s kihagyandók belőle az oly meghatározások, melyek fölött nem törvénykönyvek, hanem a theol. tudományoknak és az élő közszellemnek föladata nyilatkozni. így pl. annak megállapítása, hogy mik az egyházi szónok kellékei, a Homiletika tiszte s e tárgyban az általános ízlés csak egy rövid emberkor alatt is módosulni szokott. Ezenkívül gyönge dolog az, ha törvénycikket kell szerkeszteni, hogy a lelkész a társaskörökben az illem és műveltség szabályai szerint viselje magát. 15. A törvénykezési rendtartásról szóló rész egységes és összevágó mű, de a mi egyházi viszonyaink közt ennek ily alakbani életbeléptetése aligha volna célszerű, részint azért, mert eljárási formái oly bonyolultak, hogy azok közt csak jogtudósokból alakított törvényszékek tudnának helyesen mozogni; részint azért, mert az egy. házi perek tárgyai igen gyakran nem bűntények, hanem csak az úgynevezett pastoralis prudentiának megsértései és elintézésökre is célszerűbb mód az esküdtszékeknél szokásos szabadabb eljárás, mint a §-nak ráolvasása. Megjegyzendő még az is, hogy az egyházi bíróságok nemcsak fegyelmi, hanem valóságos dologi perekben is Ítélhetnek. De épen mivel e mű egységes és egyöntetű, nehéznek tartjuk rajta a részletes igazítást, hanem szükségesnek véljük az egésznek átdolgozását, azon szempontból, hogy eljárási formái egyszerűbbek, szabadabbak és a dologi perekre is — minők az egyházi tartozások kérdései,— alkalmazhatók legyenek. 16. Végre a perrendtartással kapcsolatban szükségesnek véljük a házassági törvényszékekről is szólani. Köztudomású dolog, hogy a királyhágón inneni protestánsok is gyakorolták a házassági bíráskodás jogát két századon át, — míg nem házassági pereik előbb ugyan a kath. szentszékekhez s majd József császár által a polgári törvényszékekhez utasíttatnak. Az 1790,1 26. t. c. 11. §-a ismét visszaadta e jogot a protestánsoknak, s csak ideiglenesen, mig törvényszékeik e célra berendeztetnének, rendelte, hogy a világi törvényszékeken folyjanak a perek. A budai zsinat ki is dolgozta a házassági perrendtartást, de canonai nem sanctionáltatván, az ügy maradt a régi állapotban. Azonban ujabban is az 1868. 54. t. c. 36. §-a elismeri jogunkat, midőn csak annyiban rendeli házassági pereinket a világi törvényszékeken folytattatni, a mennyiben egyházi bíróságaink rendezve nem volnának. Tehát addig is, mig az allami törvényhozás az egyenlőség és viszonosság elveit a házassági ügyre nézve is megvalósítaná, — kívánnunk kell, hogy megadja a királyhágón inneni protestánsoknak is azt a jogot, melyet hazánkban az oláh, szerb és zsidó felekezetek is bírnak, s melytől egyedül csak mi vagyunk megfosztva. Az iskolai szervezeti szabályokra nézve a következőket jegyezzük meg; Alkalmazván azon tövényhozási elvet, mely szerint a nem létező viszonyokra nem kell törvényt alkotni, mind-