Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-05-02 / 18. szám

megkeresések utján gyűjtések eszközöltetnek s hasonló eljárásra a többi kerületek is fölkéretnek. Keresztesi Mihály hagyatékáról a következő relatió tétetett. Keresztesi Mihály volt debreceni lakos még életében gyakrabban nyilvánította abbeli szándékát, hogy végrendeletében a debreceni ref. főiskolának vagyonából nagyobb adományt fog hagyni. Időközben azonban a nélkül, hogy vagyona felett rendelkezhetett volna, váratlanul elhalt. Mivel köztudomású volt az elhaltnak Ígérete, kérelmeztetett az örökösöknél, hogy amaz ígéretről emlékezzenek meg. Az oldalági örökösök tehát tavaly febr. 20-án 1000 frtot adományoztak a debr. ref. főiskolának. A Keresztesi Mihály nevét viselő alapítvány évi kamatai egy a debreceni ref. főiskolában tanuló szegénysorsu hittanhallgatónak fognak kiadatni. A aradi egyházban már régebb idő óta nagy zavarok tapasztaltattak, de különösen a lelkész Bökényi Imre ellen számos súlyos vád emeltetett: hogy t. i. a lelkész megrovandó mulasztást követett el a vallástanítás körül, bizonyítványokat osztogatott ki pénzért, egyes temetéseknél alkudott a holttest eltemetése felett, stb. stb. Körülbelül négy órai vita fejlődött ki a felett, hogy a súlyos vádakkal terhelt lelkészre mily büntetés rovandó. Mikor az ügy minden oldalról megvilágittatott, az ítélet következőképen mondatott ki: Bökényi Imre aradi ref. lelkész állásatói felfüggesztetik, de papi jellegében meghagyatik, s ennélfogva más község által megválaszt, ható. Az aradi egyháznak pedig nem adatik szabad választás az uj lelkész meghívására nézve, hanem lelkészét a n. szalontai egyházmegye fogja választani. Hasonló ügy volt Bartha Mór sályii ref. lelkészé, kire nézve határozatba ment, hogy a súlyos vádakkal terhelt lelkész megrovassék, a költségekben elmarasztaltassák, és a szatmári egyházmegye felhatalmaztatik, hogy nevezett lelkészt adandó alkalommal elmozdíthassa állomásáról. Két üresedésbe jött konventi képviselő helye betöltetett. Szabó János békésbánáti esperes 14 szavazattal megválasztatott; a másik helyre Pápai Imre és Peterdy Károly egyenlő számú szavazatot nyervénköztük uj voksolás ment végbe, mely után Peterdy beregi esperes választatott meg a szavazatok többségével. Következett Révész Imre nagy fontosságú, indokolással előterjesztett indítványa, mely szerint egyházunknak kivált az Iírdélylyel szomszédos területen nagyszámmal létező, műbecscsel bíró emlékei konzerválásáról s restaurálásáról, az orsz. műemlék-bizottsággal egyetértve gondoskodó választmány alakíttassák kerületünk kebelében. Közhelyeslés fogadta Révész Imre úr indítványát, s a tiszántúli e. ker. műemlékeire felügyelő permanens bizottság tagjaivá az indítványozón kivül megválasztattak még : Géresi Kálmán, Lugossy József, Nagy István, Kántor Sámuel és Péchy Jenő urak. Végül Vitás, fellebbezett ügyek intéztettek el. Bagi A. Levél Felső-Baranyából. Egyházmegyénk márc. 31., ápr. I. és 2. napjain tartotta meg évi rendes közgyűlését, a főesperes és gr. Ráday segédgondnok urak kettős elnöklete alatt. A gyűlés nem volt szűkében az érdekes tárgyaknak, de azokat csak nagyjában is elősorolni, egyszeri hallásra, nagyon nehéz annak, ki a jegyzőkönyvbe, s az egyes véleményes javaslatokba be nem tekinthet. Vártam is, hogy egyik vagy másik jegyző úr fogja e becses lapokat értesíteni a gyűlés közérdekübb tárgyairól, de miután ez nem történt, megkísértem egy pár futólagos vonással vázolni az elvi természettel biró tárgyakat. Általában megjegyzem, hogy — legalább reám nézve kellemetlen benyomást tett az eléggé nem kárhoztatható közöny, melylyel a gyűlés alkotó tagjai ennek lefolyása iránt viseltetnek, az a hidegség, melyet alkotmányos joguk elhanyagolásával a közügyek iránt tanúsítanak. Ugyanis az e. megye közgyűlését alkotó 64 lelkész, ennél több világi képviselő, s így majdnem másfél száz tagja közül, alig láttunk — a hivatalnokokon és tanácsbirákon kivűl 8—10 lelkész s 5—6 képviselőnél többet, még akkor is, midőn legszámosabban voltak jelen. Sőt a gyűlés harmadik napján megtörtént az is, hogy e népes egyházmegye közgyűlésének tennt említett számos alkotó tagjait, alulirott egymaga képviselte, ideértve a hallgatóságot is. Lehetetlen e körülményen meg nem botránkoznunk, s annak hangos kifejezést nem adnunk. Hova jutunk ily jellemezhetlen részvétlenség, visszataszító közöny mellett ? Mi történik ott a komoly meghányás- vetést, mindnyájunk megfontolását igénylő, egész egyházi életünket átalakító, s eképen legközelebbről bennünket érdeklő kérdésekkel; ha elmaradnak azok, kik a kérdés megoldásához járulni nem csak hivatva, de erkölcsileg kötelezve is vannak? Távol legyen tőlem, hogy a választott férfiak bölcseségében, belátása s jóakaratában én is meg ne bíznám ; de ha az ő eljárásuk teljesen elég s a mi hozzájárulásunk a közügyek vezetéséhez fölösleges : úgy hát függesszük fel az alkotmányos jogokat, s a közügyek vezetését ugy, mint az egyház napjainkban fölszinre került nagy kérdéseinek megoldását is. Akkor ne mondjuk magunkat protestánsoknak, kiknek legfőbb ismerve volt mindég a szabadság szeretete úgy a hit, a vallásos kérdések, mint az egyházi sőt politikai élet mezején. Vagy szükséges az, hogy az egyházi testület képviselői által a törvényalkotás és közigazgatás kérdéseire befolyjon, vagy nem ; ha szükséges, úgy büntetést szenvedjen az, ki részvétlenségével árt a közügynek; ha nem : úgy szűnjék meg a képviselet, s a fenntérintett nagy horderejű teendők bízassanak egyes kiválóbb férfiakra, de ne üzzünk gúnyt a legszentebből, a szabadság eszméjéből. Mily káros eredményeket szül e közöny, azt mu tatja többek között az e. megyei gyámintézet ügye. Eddig az e. megyében egy részvényekre alapított szerény