Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-01-11 / 2. szám

túl a vallasos életet a külső isteni tisztelet gyakorlásától függetlennek tartjak. Különösen meglepő volt reá nézve a vallási szabad szellem, melyet a különböző felekezeteknél tapasztalt; meglepte név szerint az, hogy a sz. udvarhelyi róm. kath. esperes is részt vett a székely-keresztúri ünnepélyen, továbbá hogy az unit. „Magvetőt* a ref. tanintézetek könyvtáraiban mindenütt találta. Gyéresen Pagetet látogatta meg, honnan Tordára s Albert János lelkész vezetése alatt Torockóra rándult ki. Érdekesen Írja le utazásukat Torockó felé, hol minden faluban, melyen keresztül mentek, a lelkész fogadja őket, harangoznak eléjök, a leányok virágokat hintenek útjokra stb. Maros-Vásárhelyt különösen a gr. Teleki Sámuel által alapított híres könyvtár vonja magára figyelmét. E könyvtarnak azon kézirata, melyet Stheinthal Sozzini sajátkezű Írásának tartötí, szerinte csak lapról-lapra, sorról-sorrá való másolata Servet „Christianismi Restitutio* című munkájának. A székely fővárosból Keresztúr felé tartvan, útba ejti BÖzöd-Ujfalut, mely alkalommal ismerteti az ottani szombatosok felekezetét. Végre elérkezik Székely-Keresztúrra, hol az emlékünnepélyen Chal mersszel együtt tevékeny részt vesz, közli a kölcsönös üdvözléseket a britt és a székely unitáriusok között. A gyűlés hű leírása különben is ismeretes olvasóink előtt, éppen azért Gordon munkájának e részletét csak fölemlítjük, bővebben azért sem ismertethetjük, mert a csekély tér, melyet jelen sorainknak az utolsó percben szoríthatunk, amúgy is mar fogyatékán van. Mennyire behatolt Gordon úr a hazai unit. egyház belviszonyainak ismeretébe, fényesen bizonyítja művének az a része, melyben az unitáriusok belső szervezetét tárgyalja. Ez nemcsak alapos értekezés, hanem egyúttal éles elméjű is, talaló megjegyzésekkel és kitérésekkel. Szerinte „hol, mint nálunk a papok hitágazati formula alairására nem köteleztetnek, nehéz megmondani, mik az átalánosan elfogadott vallási nézetek.* Ez igazságot nyomban maga bizonyítja, midőn hallomás utan állítja, hogy a ref. egyházban sokan az arianismus hívei, az unit. egyhazban meg legtöbben Krisztus praeexistentiáját valljak. Mind a két állításhoz sok szó fcrne. Keresztúrról a székely egylet elnöke, Hajós János kir. tanácsos és Buzogány Aron ministeri titkár meghívásából az egylettel és a történelmi társulat tagjaival együtt utazza be Udvarhely-, Csík-, és Háromszék megyék egy részét, le egész Brassóig. Onnan Debrecenbe megy a konvent gyűléseire. E szerint méltán elmondhatja magáról, hogy a magyar faj lakta legnevezetesebb vidékeket saját tapasztalataból ismeri. Ismeri egyhaztörténelmünket is : Dávid Ferencnek az e füzet elejére helyezett életrajza alapos kis történelmi értekezés, úgyszintén a munkában előforduló vonatkozások mindenütt teljes tájékozottságáról tanúskodnak. Részünkről úgy tekintjük e munkát, mint a mely a britt unit. szövetségnek hazai unitáriusaink iránt való érdeklődésének fényes tanúbizonysága. Ez az egylet, melynek anyagi segélyezésével a Manchester New-Collegeben 1860 óta számos unit. hazánkfia, úgymint Simén Domokos, Bencédi György, Uzoni Gábor, Kovács János, Derzsi Károly, Péterfi Dénes, Boros György és Varga Dénes nyerték felsőbb kiképeztetésöket; ez az egylet, mely Gordon urat és társait képviselői gyanánt küldte ki a Dávid Ferenc ünnepélyre : valóban mély hálánkra érdemes. Gordon Sándor úr hasonlóan ; erdélyi atyánkfiai nem hiába eresztették szentélyükbe hitrokonukat, az az ott látottakról rokonszenvesen, az igazságnak megfelelően tudósita honfitársait. Borongó Adorján. BELFÖLD. Babona a vallás köpönyege alatt. — Válaszul Benedek Ede lírnak*) — Régen értesültem mar arról, hogy B. ur a Miszlan dühöngött difteritis-ragályról, ezen becses lapban cikket közölt, a melyben rólam is irt valamit, és pedig, mint mondák, „nem épen dicséretes dolgot.* Eri a cikket akkoriban nem olvastam, tehát a rólam Írottakat sem tudtam tüzetesen, a miért is azt gondolva, hogy B. úr nem dicsérő nyilatkozata nekem elég dicséret, nem törekedtem az altala világgá bocsájtott kacsat megismerni, most azonban, midőn ezen becses lap kezemhez jutott, s a cikk tartalmat megismertem, elhatároztam arra válaszolni és pedig, bizva a szerkesztő úr lovagiasságaban, az ő engedelmével ezen lapban, hogy ugyanezen t. olvasó közönség, mely audiebatunam partém, audiat et alteram. Jelen válaszommal nem szándékozom B. úrral tollharcot kezdeni; de magamat mentegetni sem akarom, mert qui se excusat incusat; hanem, mivel a cikkben közlöttek altal a t. olvasó közönség félrevezettetik és a felekezeti gyűlölség konkolya hintetik el, csak morális kötelességemnek vélek megfelelni, midőn jelen válaszomban B. úr helytelen allitásait helyre igazítom. Rövid bevezetés után ezeket irja B. úr: „A helybeli iskolák az elöljáróság intézkedése folytán három ízben zárattak be. Rövid két hónap alatt, mint az anyakönyv mutatja, 49 gyermekünk esett áldozatul.* Én csak egyetlen egyszer lettem fölszólítva a községi elöljáróság által, hogy iskoláinkat zárjam be, de a községi elöljáróságot nem tartván e tekintetben illetékes hatóságnak, csak néhány napi szünidőt adtam az iskolasoknak, ergo az iskolák egy ízben sem voltak bezárva. A rövid két hónapot pedig úgy tessék érteni, hogy 1878. sept. 4-én volt az első difteritis eset, az utolsó pedig 1879 május 15-én, amit az anyakönyv bizonyít. „Csodalatosnak tetszik, igy ír tovább B. ur, hogy helységünkben majdnem egyenlő számmal vagyunk a (* Lásd a „Prot. Egyh és Isk. Lap* 1879. 18. számát.