Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-01-11 / 2. szám

katholikusokkal népességi tekintetben, és míg a mi felekezetünkből meghalt 49 gyermek, adclig azokná 1 17 halálozási eset fordult elő.® A miszlai jegyzőségnek 1878 aug. 30-ról kelt s hozzám intézett jelentésében ez áll: »A legutóbbi népszámlálás szerint Miszlán helv. hitvallású van 706. Hiteles adatok után kiadott sematizmusunk szerint pedig katholikus csak 494 van; e szerint egyenlő számmal egyátalában nem vagyunk. B. úr nálunk 17 halálozási esetet említ, holott anyakönyvünk csak 13-at mutat, ergo még itt is eltér az igazságtól. De most jön a facit rei. B. úr így folytatja cikkét: „Mondanom sem kell, hogy még napjainkban is akadnak oly plébános urak, kik az ilyen eseteket a vallással hozzak kapcsolatba, s nem elégesznek meg azzal, hogy a kath. vallásnak Isten előtti kedvességét hallgatóik előtt oly argumentumokkal bizonyítgatják, hogy az Isten azért bocsájtja a reformátusokra oly nagy mértékben a halált, mert eretnekek, azoknak nem jó, nem igazi a vallásuk, lam a mi gyermekeink nem halnak, a mi halaleset előfordult nálunk, leginkább csak azoknál történt, a kik nem buzgó keresztén)' katholikusok stb.; hanem ridiculum est dictu, — megtörtént pedig nálunk, a helybeli plébános helyettes (vicarius) berendelte a kath. gyermekeket a templomba, és Balazs püspök napján, mindeniknek a torkát szentelt gyertyával megnyomogatta, el akarvan úgy a gyermekekkel, mint a néppel hitetni azt, hogy ezen tette altal a roncsoló toroklob meg fog szűnni. És miután ezen időtől fogva kath. gyermek roncsoló toroklobban nem halt meg, most a nép (persze helységünk tudatlan páriái), szentül hiszi, hogy ennek oka nem lehet más, mint a szentelt gyertyák csodatevő ereje.® Ha kérdőre vonnám B. urat ezen állításáért, bizony nem bizonyíthatna be azok közül többet, mint azt, hogy akadt egy plébános-helyettes, a ki már 10 év óta gyógyít, (de csak szükség esetében) mindenféle betegséget, s káplán korában meglehetős praxist szerzett magának a toroklob gyógyításában is, tehát ezen plébános-helyettes a ragálynak, hívei közti első feltűnésekor, a templomban elmondotta a népnek mindazon óvszabalyokat, melyeknek szigorú alkalmazása a ragály terjedését okvetlenül megakadályozza. Mivel azonban azt tapasztalta, hogy az óvszabalyok kihirdetése után a ragály a községben lakó katholikusok közt ugyan teljesen megszűnt, de a község szélein lakó, az Isten házát nem igen látogatható és az ott hirdetett óvszabalyokról mitsem tudó urasági cselédeknél, minden orvosi segély dacára is, aránylag nagy mértékben szedi aldozatait, (pár héttel az első hirdetés utan, körülbelől igy szólott ismét ez ügyben): „Hogy a roncsoló toroklob községünket még nem hagyta el, bizonyítják az atyafiaknál történő mindennapi temetések és a község szélein lakó urasági kath. cselédeknél előforduló esetek ; de hogy a községben mi közöttünk, kath. közt, nem fordul elő halálozás, hajlandó vagyok annak tulajdonítani, hogy utasításaimat teljesítitek ; ennél fogva felhívlak benneteket, miszerint a tőlem hallott óvszabályokat mondjatok el azoknak is, kik a templomba nem jöhetvén, azokat tőlem nem hallhatták és buzdítsátok őket óvszabalyaiin pontos teljesítésére, hogy a ragály terjedése meggáltoltassék.® A B. úr cikkében elmondott vádak olyanok, hogy azokat papról feltenni sem lehet. A B. úr cikkében elmondottakból ugyanis egy pap legnagyobb gyűlölete rí ki a reformátusok iránt, a kik pedig felebarátaink, s kiket hogy szeretnünk kell, Isten parancsolja, a pap pedig tanítja. Gondolkozzék egy keveset B. úr, hogyan quadrálna az, ha a pap egyik napon gyűlöletet szítana és tanítana egész hitfelekezet, vagy minden más felekezet, tehát millió és millió embertársa ellen, mas napon pedig minden embert szeretni tanítana ? Lenne-e ezen eljárásban logika ? Az eretnek elnevezést soha sem alkalmaztam egy hitfelekezetre sem, annal kevésbé azon hitfeleKezetre, melyhez vérrokonaim is tartoznak. Ami a Balázs püspök napjára vonatkozó állítást illeti, erre nézve egyszerűen azt jegyzem meg, hogy Balazs püspök napján nem csak tavaly, a midőn a difteritis dühöngött, nem csak Miszlán, a hol az dühöngött, és nemcsak én, hanem Balázs püspök szentté avatasa óta a világ minden zugaban, minden kath. pap ! végezi, nem mint B. úr írja, a gyermekek, hanem az összes hivek megáldását, ezen rövid ima kíséretében : „Sz. Balázs püspök és vértanú közbenjárás által mentsen meg tégedet az Isten mindenféle torokbajtól.® Kar volt ezen általános egyházi szertartásból azt dedukalni, hogy én azaltal annyira félrevezettem a népet, miszerint x

ha aranyszájú sz. János mondaná is nekik, hogy nem a pap altal megszentelt gyertya, hanem a Gross járási orvos úr erélyes intézkedését végrehajtó (s B. úr elnöksége alatt működő) bizottság faradhatlan felügyelete következtében szűnt meg a ragaly, ezt nem fogja hinni senki sem.® Ezeket akartam saját reputatióm érdekében röviden, a személyeskedés nélkül elmondani. A személyeskedést kerültem azért, mert az ellenem emelt vádakat a puszta tények hű elbeszélésével is megcáfolhatni véltem. Fülöpp György, plébános - helyettes. RÉGISÉGEK. Enekszerzők életrajza. Igazitok: Varga István (doctor) született Biid-sz. Mihályon Szabolcsmegyében 1776. Julius 31. ns. Varga István és ns. Aranyos Judit szüléktől. Tanulását kezdette helyben, s bevégezte a debreceni collegiumban 1801-ben, hol mint a rhetorica köztanitója két évig dicséretesen működött. Ezt bevégezvén tudománya öregbítése végett 1802 ben saját költségén külföldre utazott. Tanult Göttingában, majd Jena s Marburgban ez utóbbi helyen 1804.