Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-05-02 / 18. szám

niveaujati alul nem állanak ; a tanítók száma mindenütt megfelelő ; nincs tanitó alkalmazva, ki három évi egyetemi tanulmányokat nem tett és az előszabott vizsgát ki nem állottá volna, a mely már a jelen század elején behozva, az 1862-dik év óta remek tanárvizsgák mintájara újból szervezve lett, a minthogy egyátalján a hazai iskolaügy története bizonyságot tesz arról, hogy egyházunk, szabad önkormányzati hatáskörében minden időben komolyan oda törekedett, hogy középiskoláit oly magaslatra vezesse és minden tudományos és paedagogiai haladásban oly móddal részeltesse, hogy az allamnak sem volt soha alapos oka a panaszra. Tekintettel az előre bocsátottakban előadottakra, jórészt nem látszik szükségesnek a törvényjavaslat részleteibe bocsátkozni és kimutatni azt, hogy a koronanak a pozsonyi 1791-beli XXVI-ik törvénycikkben foglalt főfelügyeleti jogát, mely természeténél fogva mégis főleg negativ jellegű, miként alakítja át jelentékeny esetekben az iskolának positiv vezetése, kormanyzása, szervezése és igazgatasa jogava, oly rendelkezésekkel, melyek magának a törvényjavaslatnak álláspontjából a legnyomósabb aggalyokat fognak kelteni. Ezeknek azonban e helyütt tovább kifejezést adni annal kevésbé lesz ajánlatos, mivel, a mint föntebb kimutattatott, ama törvénycikk Erdélynek protestáns egyhazaira nem vonatkozik. Ezeknek sajatnemu autonom jogallasa, mely nékiek középiskoláik berendezése és igazgatasa körül a szabad önelhatározásnak jóval nagyobb mértékét biztosítja, az erdélyi vallastörvényeken alapul, melyek nem kevesebb joghatálylyal birvan mint a pozsonyi 1791-iki XXVI-dik törvénycikk, az Erdélynek Magyarországgali egyesítéséről szóló alaptörvényben (1868-dik évi XLIII-dik torvénycikk) uj biztosítást nyertek. A jogi államnak és természetszerű továbbfejlődésének érdekében bizonyosan nem allhat az, hogy ezen positiv jog, melynek oltalma alatt Erdélynek protestáns középiskolája bírta magat egyedül fentartani és továbbfejleszteni, egy tannak, egy elméletnek, legyen az az allam mindenhatósaga, vagy rögtöni szüksége az egyformaságnak oly életkörökben, a melyek az adott viszonyok és benső lényegök szerint történelmileg külötibözőleg alakultak, feláldoztassék. Az, a ki az erdélyi ág. h. ev. országos egyazban a középiskolai tanari hivatas és a lelkészi hivatal közt létező szoros kapcsolatot ismeri, érteni fogja azt, miszerint a fenforgó esetben oly kérdésekről van szó, melyek nemcsak azon középiskolát érintik, hanem valóban az egyhaznak mint ilyennek és lelkészi hivatalának legmélyebb életkérdései, érteni fogja, hogy azoknak egyoldalú megoldása, a nélkül hogy az egyház bár csak meghallgattatott volna, esetlegesen tényleg oly viszonyokat teremthet, melyek a protestáns mivelődést és az erdélyi evangel. országos egyházat a legsúlyosabban károsítják és bizonyosan nem szándékolt következményeikben a protestantismus üldöztetéseinek legrosszabb nemét közelítenék meg, melyek nem csupán sajat hazank történetének képezik oly sötét lapját. Annál igazoltabb a teljes tisztelettel alólirt országos Consistoriumnak kérése, miszerint: méltóztassék a m t. képviselőház a gymnasiumi és reáliskolai oktatásróli törvényjavaslat feletti határozat hozatalnál az erdélyi ágostai hitű evangelikus országos egyház középiskolait illetőleg az erdélyi vallásügyi törvényektől semmi esetben el nem térni, sőt inkább a mondott egyháznak, középiskolai ügyét illetőleg amazok altal államszerződések és békekötések alapján és legújabban az 1868-dik évi XLIII. törvénycikk 14-dik §-a alta ismét biztosított jogát érintetlen hagyni.® Dr. Teiitsck György, Fritseh Karoly, superintendnes. jegyző. ISKOLAÜGY. Válasz Gyurátz F. „Észrevételek" cím alatt megjelent cikkére. (Vége.) Ha a népiskolában a Gyurátz ur altal is minden vallasok közös alapja gyanant elismert vallási és erkölcsi igazsagok a növendékek lelkébe vagy inkább szivébe be lettek ültetve, ha így erős fundamentum vettetett az épületnek a mindennapi iskolaban ; csak akkor kezdődhetik nemcsak baj nélkül, hanem nevelőileg hatva, a confirmatioi oktatas alatt, a lelkész által tanítva, a felekezeti hitcikkelyek megismertetése. A bűnösség érzetének felébresztése s több efféle nem fogna mar ekkor rontólag hatni a leendő egyháztag lelkére ; mert részint az előző vallásoktatas altal a felekezeti hitcikkelyek számára kellő alap vettetett részint pedig a 14—15 éves (ezen kor előtt a confirmatiót per absolute nem tarthatom helyesnek) ifjú bír mar annyi élettapasztalattal, hogy azokat felfogja. Valamint a testi táplálkozás terén a különböző körök mas-mas tapanyagot igényelnek, úgy hogy a mely tápszer a csecsemőt megölné — az a felnőttnek legegészségesebb — úgy van az a szellemi, névleg vallasos táplálkozás terén is. Hogy a vallásoktatást az iskolaban kizárólag csak a tanitó szamára követelem, bátor vagyok azzal indokolni, hogy a paedagogia napjainkban önálló tudomány, hogy a vallásoktatás is paed. elvek szerint kezelendő, hogy a vallásoktatás sikertelenségének egyik oka nem kis mértékben arra vihető vissza, miszerint azt az egyéb tárgyaknál alkalmazásba vett elvektől eltérőleg akartak vezetni. Megengedem én azt, hogy a lelkész, mint psychologiai és humanisticus műveltséggel bíró egyén paed. elveket és paedagogiai tapintatot csekély fáradsággal könnyen szerezhetne magának; azonban fájdalommal tapasztaljuk, hogy vajmi kevesen vannak a lelkészi kar-