Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-05-02 / 18. szám
Úgy vagyunk meggyőződve, hogy ezen észreveteleink során kert módosítások elfogadása, nemcsak iskoláink protestáns jellegének s önkormányzati szabadságunknak megőrzését, az államkormány felügyeletének kellő biztosítását, hanem átalában is- a tanügy helyes irányú rendezesét es továbbfejlesztését eredményezi. Tisztelettel kérjük ezekne] fogva, hogy a gymnasiumi és reáliskolai oktatásról szóló törvényjavaslatot jelen kérvényünkben előadott észreveteleink értelmeben megváltoztatni méltóztassék. o Budapest, 1880. april 22. A magyarhoni ág. hitv. evang. egyet egyház: Baró Hadvánszky Antal's. k. Győry Elek s. k. | egyetemes egyházi es iskolai felügyelő. egyetemes főjegyző. t—r~ Az erdélyi ág. h. ev. egyház országos consistoriiimanak kérvénye az országgyűléshez a J középtanodai törvényjavaslatot illetőleg. Az erdélyi ev. egyház consistoriuma nevében dr. Teutsch György superintendens ur nyújtott be kérvényt a képviselőházhoz. E kérvény első két szakaszaban idéztetnek úgy a régi magyarorszagi, mint azon régi erdélyi valla^törvények, a melyeken alapult és alapszik ma is a prot. iskolaügy sajátsagos jogallasa. Ily alapvetés után, a III. szakaszban így szól a kérvény. „Ezen jogallassal szemben, mely az erdélyi ago.stai hitű evangelikus országos egyhaznak középiskolai autonom rendezését, igazgatasat és felügyelését minden szilárdabbnak nem képzelhető alkotmányos biztosítékokkal környezi, mily súlyosan kell éreznie azt, ha egy törvényjavaslat ama jogi állást megváltoztatni akarja, midőn törvényeket, a melyek azon egyházra nézve nem érvényesek, arra alkalmazza és egy ily valtoztatasnak kiindulási pontját éppen azokból veszi, ez bővebb taglalast nem igényel egy jogi allamban, a melyben az alkotmanynak szentségére a legfőbb súly fektettetik. De nem lehet elég nyomatékkal kiemelni azt, hogy az 1791 -diki pozsonyi XXVI. törvénycikk, mely a szőnyegen lévő törvényjavaslatban a protestánsok középiskolái iránt javasolt uj hatarozmanyok kiindulási pontját képezi, törvény erejével bir ugyan az ágostai és helvét hitű evangelikus egyházra nézve Magyarországban, azonban a dolog természete és az 1868-dik évi XLIII-dik törvény, cikk 12-dik ij-a világos, határozott rendelkezése szerint Erdély s ennek protestáns egyházaira nézve érvénynyel nem bir. Ezekre nézve érvényes a Leopoldi Diploma I-só cikke mellett a/. 1790/1 -diki kolozsvári országgyűlésnek LIV-ik és LV-dik cikke, és hogy az említett törvényjavaslatnak indokolása az elsőt: „salvo circa illas (fundaciones) superinspectionis jure, Majestati regiae competente< ( igen is említi, ellenben az utóbbiról: „in col- ! legiorum et gymnasiorum usu nunquam turbabuntur* meg sem emlékezik, mintha nem allana fenn, és azt merőben figyelmen kivül hagyja, ez valóban a kedélyek megnyugtatatásara : „ad conciliandam perpetuam fraterni amoris et fiduciae harmoniam, stabiliendamque per hoc publicam patriae tranquilitatem* kevéssé alkalmas. Ezeket megfontolva, az erdélyi ag. h. ev. országos egyház, midőn 1874-ben ismét a középiskolai törvény állott a m. képviselőház napi rendén, vallás és közoktatásügyi minister úrnak mar 1874. május 13-ikan nehéz aggodalmait terjesztette elö egy oly eljárás irányában, mely a hazai jog változhatatlan elvei szerint semmiséget foglalna magaban, melynek tényleges keresztülvitele azonban az igazsagért kérelmező és ahhoz ragaszkodo egyhazra a jogfentartas komoly kötelességét róná, kötelességet, melynek teljesítése azon egyházra annyival hatalmasabban háramlik, mentől nehezebben kell nélkülöznie azt, hogy ő és a rég-bevett protestáns testvér egyhazak az egyházak egyenjogúsága iránti minden törvények dacara Magyarország törvényhozó testületében, mint olyanok épen nem jelennek meg, míg a sokkal később mint ok allamjogilag elismert görög egyhazak ily képviseletet a főrendi hazban nyertek. Az erdélyi agostai hitu evangelikus országos egyház autonomiajanak az érvényben álló erdélyi vallastörvényekkel ellentétben egyoldalulag bekövetkező megszorítása erre nézve azonban annál sérelmesebb lenne, mivel azon ok, mely az indokolásban részben némely felekezeti középtanodák hiányos allapotaból felhozatik, a miéinkre, bizonyosan az indokolás nézete szerint is, nem vonatkozhatik. Nem lehet illő, önügyben erről tovább szólni, hivatkozunk azokra, a miket Br. Eötvös József vallas és közoktatásügyi minister úr 1869. sept. 30-án Nagyszeben polgármestere, tanacsa és városi képviselete előtt középiskoláink állapota felől mondott, és csak ismételhetjük azokat, a miket ugyan ő hozzá 1868 november ió-áról ez erdélyi vallástörvények épségben tartasa iránt intézett felterjesztésünkben irtunk : „annak fürkészését, minő gyümölcsöket érlelt meg az erdélyi agostai hitű evangelikus egyháznak a népoktatás és közerkölcsiség teréni eddigi tevékenysége, bizalomteljesen és megnyugvással Nméltósagod és a miveltség és jog minden előítélet nélküli barátai igazságos megfontolásara bízzuk. Az államnak itt bizonyosan nem lesz oka, az ő sajátsagos élet- és hátalomkörének megzavarása vagy culturmissiójának karositasa felett panaszkodni ; és azon anyagi áldozatok, melyeket az itt elérettekért hozott, nem fogjak bizonyara annak értékét meghaladni, a mi abból nékie is es szabadelvű fejlődésének javára válik. * Különben mar a középiskoláink altal évenkint közzétett értesitvények, valamint a főméit, ministerium részéről az egész középiskolaügy allapotáról a m. képviselőház eleibe terjesztett jelentés az tanúsítják, hogy az erdélyi agostai hitu evangel. országos egyház gymnasiumai és reáltanodái szervezetük szerint a valamennyi culturallamok által ily intézetek iránt formált követelmények
