Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-04-25 / 17. szám

és megadása, annak meghagyását véleményezte. — Ellenben a tanárok nagy számat, a haromízbeni, félévi időközben történendő megintést, s az e törvény alapján eszközlendő szervezésre engedélyezett két év, az egyházra, már anyagi viszonyainál fogva is, súlyosnak, s majdnem kivihetetlennek mondatott. Különben az egész törvényjavaslat némely csekélyebb módosítások kivételével, korszerűnek, s a hitfelekezetek által elfogadhatónak találtatott. * A szegedi ev. egyházról egyet-mást szívesen hozok tudomásra, minek közlése valószinűleg érdekelni fogja a bennünket segélyezett emberbaratokat és hitsorsosokat. Az 1879. évi gondnoki számadás megvizsgálására kiküldött bizottság jelentéséből kitűnik, hogy hazánkból 1076 frt 20 kr., s külföldről 5435 frt 31 kr., könyör-adománynyal segélyeztettünk ; össz. 6511 frt 5 i krral. Hogy a mai s meglehet több évig tartó felcsigázott házbérek mellett ne legyünk kénytelenek a lelkész-lakért évi 400 frtot fizetni, a mi tetemesen leapasztana az építési tőkét s mindennek dacára imateremről cs iskoláról külön kellene gondoskodnunk : főpásztor urunk beleegyezésével elhatároztuk azt, hogy még ezen év nyarán egy szerény lelkészlakot építtetünk, egy az isteni tiszteleti és tanítási célnak megfelelő teremmel. A terv-készitést s az előkészületeket már most kellene foganatosítanunk. Sajnos azonban, hogy még mind eddig nem tudjuk hová szabad építkeznünk, miután eddigi egyháztelkeinket kisajátítják s építési célra egy az év minden szakában vizzel borított telket ajánlottak fel, a melynek feltöltése a könyöradományok felét bizonyara felemésztené. Ezt mi természetesen nem fogadhattuk el, hanem benyújtottuk kérvényünket a kir. biztosságnál egy mas alkalmas telek kijeleléseért. Mi most abban a reményben vagyunk, hogy ezen kijelelés nem sokára meg fog történni és pedig kedvezőleg, úgy hogy ebben a tekintetben sem leszünk kénytelenek még tovább is halasztani az építési munkalatokat. Szeretve tisztelt főpasztorunk dr. Szeberényi Gusztáv superint. úr a múlt hóban az árvizveszedelem évforduló napján egy napig szerény körünkben időzvén, bölcs tanácsával s atyai vezérletével buzdította a nehéz megpróbáltatást kiallott híveket a reménységben való gyakorlásra, a mi jól esett mindnyájunknak s valljuk is, hogy reménységünk meg nem szégyenül. Thomay József evang. lelkész. * Még néhány szó Szentkúti Károly úrhoz. Ugy latszik, hogy Sz. K. úr resteli azt, hogy az altala irt Nekrológban előforduló valótlan állításokat meg kellett cáfolnom : én meg restellem azt, hogy személyemről és épen ő irt olyanokat miket megcáfolni, erkölcsileg kényszerítve lettem, nem csak azért, mert ott sok valótlan dolog allíttatik, hanem azért leginkább, mert azon nem igaz állitások valóságos prostitúciót is rejtenek magokban, pl. a dohánynyali csempészkedés — az azérti büntetés — s az abból származó kipusztulás, elaljasodás, ha igaz volna, mint törvénytelen tett erkölcsi beszámítás alá esnék, s a tény elkövetőjét prostituálná, épen ügy a savanyu víznek egy lovon hordása egy szegény tanulatlan zsidóra nézve lehet igazságos, tehát becsületes kenyér keresetmód, de egy 1 5 évig tanult s papságból kilépett egyénre nézve az az élhetetlenség, s aljasság bélyegét viseli, mely ismét nem egyébb mint prostitúció. Sőt hol már talán dicsérni akar, még ott is sért, mert az az elveimhezi makacs ragaszkodás elősorolása s látszó dicsérete sem egyéb finom gúnynál, mely állításomat teljesen igazolják az észrevételben ott álló ím e szavai — „mert jól ismerem e hangot4

— »ígen ez a hang, ez a pattogó, midennek ellentmondó, sőt mindent tagadó hang ez4

stb. — No már uraim ! ez azt teszi, hogy én oly önfejű konok, oly makacs, oly minden józan ész nélkül való teremtmény vagyok a kin nem fog semmi ok, a ki nem lat semmi igazságot, a ki mint a májusi cserebogár fejjel neki megyen a falnak — mert íme lám a Sz. K. úr nem való állításainak is elég konok és vakmerő voltam ellent mondani! Tehát önök szerint az a legjelesebb egyéniség az egyházmegyében, aki minden rendetlenségre, zsarnok önkénytes eljarásokra, sőt még a valóságos hazugsagra is ramondja, hogy „dobzse/ Azonban amaz altalam kiigazított hibák kisebb hibák maradtak volna, ha Sz. K. úr vagy elhallgatja, vagy beismeri, hogy tévedett, de nagyobb hibákká lettek az által, hogy azt mondja, „hogy ő abban a kedvező helyzetben van, miként a barsi egyh. megyében élt írók legtöbbjét, különösen pedig engemet minden körülményeimmel együtt teljesen ismer, s lelki-testi tulajdonaimmal felfogni képes.4

Ha ismer, miért nem irta meg tehát azt a megtörtént^dolgot, hogy engemet 1861-ben bizonyos politikai ügyben a német kormány elfogatott — Komáromba vitetett — mivel pedig birtokomat 3600 forintért épen akkor adtam el — pénzemet gondviselés végett ügyvéd testvéremnek adtam által, a ki azt 20 — mond husz forint híján egy krajcarig kiosztotta kamatokra, — s mikor én 4 hó múlva Komáromból visszatértem, akkor sem pénzem, sem jószágom, sem hivatalom nem levén — sem a pénzt többé össze nem szedhetvén, kilenc gyermekemmel hajtottam a bukás örvénye felé 1 — Igen kedves Sz. K. úr, ez tett engemet tönkre, nem pedig a költött dohány csempészet — ha már ön engemet s körülményeimet mint mondja, ismeri, akkor inkább ezt Írhatta volna — noha az okos Nekrologhoz ez sem tartozik, de ennek ellene nem mondhattam volna, sőt ha igaz dolgokat ir, még ha prostitúciómmal jártak volna is azok, azok ellen sem szólhattam volna — hanem én most is egyátalában tagadom azt, hogy ön az én körülményeimet ismeri, — * személyemet is csak latta — de látszik, hogy azt sem ismeri, sem mert az én egyházmegyei szereplésemkor ön még nem is született, vagy ha igen — akkor oly apróságos gyermek volt, hogy azokról mende monda nélkül mit sem tudhat, a későbbi időkben is idejét iskolákon töltvén ismét csak mende monda után értesülhetett s meglehet, hogy épen ellenség mende mondaja utan, különben oly hibakat nem követhetett volna el. — Kü-