Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-04-25 / 17. szám
iönben — íelhivom a barsi egyhm. legrégibb tagjait, tegyenek lelkiismeretes bizonyságot, hogy melyikünknek van igazsága én az igazságtól, ha épen tulajdon személyem ellen van is az, nem szoktam elállani — tudván azt, hogy nem sok követ dobhatnak úgy reám, hogy vissza ne dobhassam, azért is hát nagyon szép dolog az a védekezés végén kifejtett kölcsönös kegyeletesség és személyeskedés kerülése. Hogy Sz. K. úr az én Necrologomat még életemben találta megirni, az még nem valami nagy hiba volna, ámbár ez is filius ante patrem, mert még él az ember, addig mindig lehet valami jót, hasznost, dicséretest vagy kárhozatost, s azok helyett a nem lényeges és nem való beszédek helyett, ha már valami jó szándékkal irt, inkább Írhatta volna azt, hogy karácsony előtt a gazdászati téren ismét 10 arany pályadijat nyertem — nem sok az igaz: de meglehet, hogy ezután még majd többet is nyerhetek. Szentmiklósy Sámuel. * A franciaországi jezsuita-kérdésre vonatkozólag egy déli Franciaországból érkezett magán levél a következőket tudatja velünk: , Országunkat nem csekély izgalomban tartja a szerzetes rendek elleni törvényeknek leendő alkalmazása. Ha csak a jezsuitákról volna szó, ez még nem valami nagy jelentőségű volna, mert jezsu. itaink csekély számmal vannak (a mi Dróme departementunkban pl. egyetlen egy sincs hivatalosan); de a többi szerzetek is magukévá teszik amazok ügyét és ez nagyon megnehezíti a dolgot. Igy a mi départementunk iskolainak csaknem a felét a Marista barátok (Fréres Maristes) vezetik, kiknek szerzete szintén nincs engedélyezve. A kormány ezeket is fölszólítá, hogy kérjenek engedélyt, de azt állítják, hogy ezek sem fognak engedélyért folyamodni, s így, ha a törvényt csakugyan végre akarják hajtani, augusztusban ezeket is karhatalommal kellend kiűzni; már pedig több olyan vidék van, hol az ilyen rendszabály ellentállást, vagy épen lázadást idézhet elő. Mi protestánsok némileg távol maradhatunk a küzdelemtől ; de a katholikusok egy, vagy más oldalról mind készen állnak a harcra, s ez azt jelenti, hogy élet-halál harc van kilátásban a katholicismus és a szabad gondolkozás (libre pensée) között/ Dieulefit, 1880, apr. 15. A. Morin. * A képviselőház közoktatási bizottsága e hó 21-én tartott ülésében, melyen a kormány részéről Szász Károly min. tanácsos, s a tagok közül Hegedűs László, Miehl Jakab, Molnár Aladár, Dr. Szeberényi Gusztáv stb. voltaK jelen: megállapíttatott a bizottság munkarendje, mely szerint a f. hó 26-án tartandó ülésen első sorban, mint rendkívül sürgős tárgy, a középtanodai oktatásról szóló törvényjavaslat fog fölvétetni és tárgyaltatni. :< Gyászhirek. Kemény József makói ev. leik. élte 47-ik évében elhunyt. Az orosházai iskolai járásnak sokáig buzgó körlelkésze volt, saját kicsiny egyházát pedig a legrendezettebb viszonyok közt hagyta hátra. Tetemeit e hó 12-én, 3 hóval előre költözött boldogult neje mellé helyezték örök nyugalomra — Kund Vince derék prot. és jó hazafi, a szabadságharc alatt kormánybiztos f. hó 17-én 75 éves korában somogy-megyei Fajszon elhunyt. — Ozv. Szivos Jdnosné szül. Losoncy Borbála asszon)', Szivos Mihály sárospataki gymn. tanár édes anyja, f. hó 21-lcén, élete 70-ik évében Sárospatakon elhunyt. Béke poraikra ! * Szerkesztői üzenetek. B. G. — B. S. (K. Sz. M.) - J. P. és W. S. urak átalános érdekű becses cikkeit azért nem közöljük melegében, mert annyira túl vagyunk halmozva, hogy pl. a mult heti túlszedés miatt a tiszántúli s a szatmári gyűlések vége, s egy érdekes baranyai »Belföld* számára sem jutott hely mai szamunkban. — S. S. cikkét megkaptuk, a mi azt is jelenti, hogy közöljük. NECROLOG. Perei János, a mezőföldi ref. egyházmegyébe kebelezett fokszabadi egyház lelkésze f. hó 8-án szenderült át a jobb életre, s pormaradvanyai nagyszámú közönség részvéte mellett f. hó 11-én tétettek le a sír pihentető ágyába. Született a boldogult Mohán, Fehérmegyében, 1804-ik évi december hó 27-én, lelkész szüléktől. Iskolai pályáját Pápán végezvén, az akkori idők szokásaként egy évig a gymnasiumban tanított, s innét akadémiai rektoriára Kenesére ment, mely hivatalt közszeretetben három évig viselvén, ennek eltelte után a bécsi prot. theologiai intézetet látogatta meg. Mint segédlelkész a soponyai és keresztesi egyházakban működött, hat évig. Rendes lelkészszé 1836-ik évben lett a bodajki egyházban; ugyanezenévben kötött házassági frigyet isnéh. Yr ecsei Gábor vár-palotai lelkész és veszprémi e. m. esperes kedves leányával, Vecsei Máriával. Bodajkról 3 év elteltével Mező-szentgyörgyre, majd innét is 3 év eltelte után, Kenesére, akadémiai rektorsága kedves helyére hivatott meg. Itt érte az 184%-ik évi forradalom vihara, mely neki is sok nyugtalanságot okozott, de hazaja s nemzete iránti hűségében nem tántoríthatta meg. Édes önérzettel, boldogító öntudattal emlegette sokszor, miként mentette meg róm. kath. lelkész collegáját a kivégeztetéstől, ki a kormánybiztos előtt bevádoltatván sVeszprémben fogságra vettetvén, már-már feje fölött függött a halál pallosa, midőn ő bátor elszántsággal sietett megmentésére, s próbákkal bizonyítván be az elébb eltévedettnek később megtértét, kegyelmet nyert számára. 1850-ik évben a mezőföldi egyházmegyének egyik legfényesebb egyháza Fokszabadi hivta meg; s itt végezte be nemesen futott pályáját is. Érdemei szélesebb körben is méltányoltatván, az egyházmegye közbizalma egyszerre tanácsbirói és pénztárnoki hivatallal tisztelte meg. Tizenkét éven át kifogástalan lelkiismeretességei és pontossággal viselvén e közhivatalokat, e már 70 évet meghaladott férfiút aggkora gyengélkedései intették a végszámadásra ; s 1875-ik évben mind a tanácsbirói mind a pénztárnoki hivatalról lemondván sáfárságáról beszámolt és mindenben hívnek találtatott.