Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-04-25 / 17. szám

meg- ne volnának. Ott vannak azok egytől-egyig, vagy implicite vagy nyilvánosan kifejezve, és így az ó- és uj testamentomot korán sem oly nagy árok választja el, milyennek azt a theologusok tudni akarják, mint ezt e lapok nagyra becsült szerkesztője nem egy helyen kimutatá. Elismerem azt, hogy Krisztus és az apostolok történetét a zsidó gyermeknek tanítani bajos volna ; azonban a hegyi beszéd, a magvetőről szóló példázat s több efféle a zsidónak is csak lelki épülésére szolgálna. De eltekintve ezen egy ponttól, még a zsidó és keresztyén között is, van elég anyag egy közös vallásoktatásra. Vagy, ha hazai viszonyainkat tekintetbe véve, a zsidókat a számításból kihagyják is, még mindig van elég tér egy általános vallásoktatás alkalmazására. (Vége következik). Somogyi Géza. KÖNYVISMERTETÉS. Néhány szó a dunántúli ref. egyházkerület névtára ismertetéséhez. I. A dunántúli ref. egyházkerület 1880-ik évi névtárát Ballagi Aladár úr a Prot. E. és Isk. Lap folyó évi 15. számaban ismerteté. Ez ismertetésre nehéz megmondani, irónia-e vagy jóakaratú figyelmeztetés akar-e lenni, mert mindegyikből meglehetős jókora adag van a begyében. Egyébiránt nincs szándékom a névtár hiányainak védelmére kelni; küzd biz az a kezdet nehézségeivel, mint minden olyan mü, mely az effélékkel eddig nem foglalkozott egyén kezére bizatik, no de Róma sem egy nap alatt épült fel. A recensens úr által felhozott némely hiányokon nagyban segíteni fog az, hogy mindenik egyházmegye saját kimutatását maga késziti el. Hanem a brekinszkai egyházról történt eljárást, miként lehet goromba tévedésnek nevezni, azt nem értem. Az adatait be nem küldő egyház legjobb, ha üresen hagyatik. A múlt évi adatokat felvenni nem lehet, mert akkor a hitelesség fog veszteni. Adatok be nem küldése esetében a névtár hiányossága, vagy a múlt évi adatok felvételével a névtár hitelessége között kell választani ; én az elsőhez csatlakozom, s a Brekinszka irányába követett eljárást szándékosnak és nem goromba tévedés becsuszásának látom. A törvénytelen szülöttek s öngyilkosok számának fel nem tüntetését károsnak állítja recensens úr, ^mert ezek aránya — úgy mond — egyik nevezetes ismertető jele a morális állapotnak.' Lehet benne valami igazság, de kevés. A törvénytelen szülöttek és öngyilkosoknál nevezetesebb ismertető jele a morális állapotnak a vadházasság, a nőtlenség, a korcsmák és tömloctőtelékek szama. Hazánk fővárosának statistikai adataiban a „ törvénytelen szülöttek minden héten szép számmal szerepelnek, azonban mégis megrendítőbbek azon sikkasztások, mikről a hírlapoknak annyiszor van alkalmuk fővárosunkból beszélni. Talán így vélekednek a tiszántúli reformált, a dunántúli ágostai, az erdélyi reformált, a tiszai ágostai, tiszántúli reformált, dunamelléki reformált és dunántúli ref. egyházkerületek is, midőn a törvénytelen szülöttek s öngyilkosok számát Riehl felhívása dacára is névsoraikból kihagyják. Összehasonlította recensens úr a szóban levő névtárban kitüntetett népesség számát a tiszáninneni superintendentia hasonfajú rovatával, de elhallgatja, hogy melyik évről. Én is tettem összehasonlítást az 1877-ik évi adattal, s úgy találom, hogy a tiszáninneni nem 429 lélekkel, hanem 13619 lélekkel több ; vajon ez a goromba tévedés honnan származhatik ? Recensens úrnak a dunántúli egyházkerület tanitóképezdéjére vonatkozó szavai igen találók, kivált ha hozzájuk adjuk, hogy Halassy István úr is nem csak a képezdében tanít, mert ő még a pápai ref. egyház elemi fiiskolájának rendes tanítója, — azután meg, hogy a 4 gymnasialis osztályt alig végzett tanulók közt van bizony olyan, ki nem négy, de egy osztályt végzett, sőt vannak olyanok is, kik egyenesen a falusi iskolából jöttek praeparandiába, no már ezek lelki fejlődésére találólag teszi azon észrevételt }

nem igen lehet épületes 15 tanár sáfárkodása." Kiss Gábor. II. Qui tacet, consentire videtur. Tehát nem hallgatok, mert hallgatás esetén még rajtam maradna, hogy statisztikai adatokat hibásan idéztem, vulgo hamisítottam. Már pedig az olyan történészért, kinek adatai megbizhatlanok, magam sem adnék egy lyukas mogyorót ! Bizony mondom, örömest adós maradtam volna a válaszszal, ha Kiss Gábor úr csupán a nézeteimmel homlokegyenest ellenkező véleményét adja elő; mert az utolsó szó dicsősége nem ambitióm, a magam nézetét meg nem szokásom minden áron rátukmálni a publicumra. Hanem midőn Kiss Gábor úr azt mondja, hogy a forrás évszámát elhallgatva hibásan citálok: mint történésznek, magam iránti kötelességem felvilágosítással szolgálni. Statisztikai viszonyok összehasonlításánál ab invisis föltehető, hogy egykorú, egy ugyanazon évből való adatok helyeztetnek párhuzamba. Ennélfogva, mint magától érthető' dolgot fölöslegesnek tartottam kijelenteni, hogy midőn az 1880-iki dunántúli schematismust ismertettem, nem az 1877-iki, hanem az 1880-iki tiszáninneni névkönyvvel vetettem egybe. A »goromba tévedéstc

<

pedig Kiss Gábor úr ugyan hiába keresi nálam; mert, legalább ebben az esetben nem ismerhetem el saját tulajdonomúl azt a jószágot, mely elvitázhatlan dominiuma a Tiszáninneni névkönyvnek. Tiszáninnen u. i. a lélekszám 1880-ban 226.100,*) *) A tiszáninneni ev. ref. e. ker. névkönyve 1880-ra. 59. 1.