Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-04-18 / 16. szám

nyek között, melyekkel jelenben küzdenek, főrészben csak tűrhető előmenetelt mutattak. 67 egyházunkban 89 tanító működik, kik közül okleveles 21, igazolvanynyal ellátott 41, mint lelkész képesittetett 14, képezdei bizonyítványa van 3-nak ; a törvény értelmében nincs képesítve 10. Rendes tanító köztük 75, ideiglenes 14. Hat osztályt tanít 7, öt osztályt 16, négy osztályt 23, három osztályt 9, két osztályt 18, egy osztályt 11. Egymáshoz viszonyítva kitűnő előmenetellel tanít 18, jeles 17, jó 22, elegendő 31, nem elegendő 1. A tantervet kisebb-nagyobb sikerrel mindnyájan figyelemben tarjak. Iskolaépület van 73 ; tanterem bennök 88 ; ezek közül törvényszerű 49, tűrhető 29, tarthatatlan 5 épület és bérház 5. Kellőleg fel van szerelve 36, hiányosan 49, felszereletlen 3. Tanköteles gyermekek szama 6—12 évig összesen 4750 ; ezek közül iskolaba jar 3885 gyermek, iskolába nem jar 394 ; az iskolát 12 év betöltése előtt elhagyta 271 gyermek. Az iskolamulasztás az 53 egyházban sok, 12 egyházban kevés, 2-ben nem volt semmi. Az egyházak közül folyvást szomorú helyzetben van a romboló Tisza és Szamos folyók pusztítása miatt a több kisebb-nagyobb mértékben sokszor szorongatott vízparti egyhazak felett a tiszabecsi, hol a Tisza most a régi templom és belhivatalnoki telkek helyén foly, s mar-már maholnap a tanitói telek utolsó maradvanyát is elhordja ; továbbá a füljpösi, hol a még fel sem épülhetett templom tövébe tör már a Szamos árja: és a keéri, hol e folyó nemcsak a templomot, hanem az egyház száraz maimat, s véghoszszant tanitói telkét, iskoláját maholnap menthetetlenül elsepri. A tiszabecsi egyház ugyan csak ki fog vonulhatni iskolájával egy tavolabbi pázsit telkére, de a fülpösi és keéri egyházak öntehetetlenül kiáltanak az egyházmegyei hatósághoz, hogy az kérelmezzen mellettök, és eszközölje hatósági segélylyel leendő megmentetését egyházi telkeik és épületeiknek. íme eddig az esperesi jelentés, mely elég hű képét adja egyházmegyénk szellemi és anyagi allapotának. Kai ós Péter, egyh. m. jegyző. A belső-somogyi ref. egyházmegye állapota. — Esperesi jelentés. — Gyülekezeteink vallás-erkölcsi élete, nem allithatom hogy sülyedtebb, mint múlt esperesi jelentésemben jeleztem volt, ámde azt sem, hogy emelkedettebb. Az isteni tiszteletek mindenütt megtartatnak; a kegyszerek kiszolgaltainak, a szülöttek, esketendők, halottak, confirmándusok körüli egyházi szolgalatok teljesíttetnek ; a hivek altalaban járnak templomba, azonban 17 gyülekezetből egy-két templomkerülő is jelentetett. Ns.-Dédről azonban nagyobb, Galambokról pedig megdöbbentő sokasagban, miután vagy 50 család van, a melynek egyes tagjai nem, s mintegy 10—12 csalad, melynek egy tagja sem jar templomba. Dacára a megyei hatóság m. évi intézkedésének' az ünnepi s vasárnapi mezei nyilvános közmunkák és terhes szekerezések sem szünetelnek, különösen : Viszló, Zádor, Dombó, Béc, Hatvan, R. Újlak, Visonta és Ötvös Kónyiban a nép részéről történik ünneprontás. Gy .-Mellék, M. Újfalu, Zádor, N. Dobsza, Pata, M. Egeres, Aszaló, Orci, K. Kovácsi, R. Sz.-Király, Lábod, N. Korpád, Bolhás és Csurgón pedig a kenyérszükség altal nem hajtott urodalmak részéről mutattatik rosz példa, sőt N.-Bajomban a községi hatóság altal, a mennyiben az elöljárói, sőt községi képviseleti gyűlések rendesen vasarnapokon tartatnak; Darányban pedig, épen virágvasarnap d. e. isteni tisztelet idejére tétetett a hadsereg szükségleti lóbemutatás s ugyancsak vasárnapra rendeltettek be Szigetvárra, összeszámítás végett, a boszniai fuvarosok maga a szolgabirói hivatal által, a mit a darányi presbyterium fajdalommal jelentett be; N.-Egresen pedig, a törvény s megyei szabályrendeletek kigunyolására, a kaposvári szolgabíró ur, 5 egymásutáni vasárnapon, jó időjárás mellett a bérlő altal tétetett gabna és széna takarodásért, a gyűl. presbyt. altal feljelentett Freystádter Antal urat, csak 5 frtra bírságolta azon visszás indokból, mivel nevezett bérlő előbb már egy más községben tett vasárnapi közmunkáltatásért 25 frtra lett megbírságolva. Múlt évi jelentésemben is érintettem a vadházasok nagy számát egyházmegyénkben. A táblázatos kimutatás szerint 40 gyülekezet nem ment e ráksebtől s vannak gyülekezetek, a hol 5—6—10, sőt 14-re megy azok száma és az egész összeg 127-re; az illetők előbbi törvényes viszonyaikból származott 118 gyermekkel s 119 törvénytelen gyermekkel. Megjegyzem még, hogy a vadházaságból 45 vegyes vallásfelekezetüek közötti viszony ; 74 olyan, a hol a létező viszony törvényesitésének mi akadalya sincs; 53 olyan, a mit előbb válópernek kellene megelőznie; 68 olyan, a hol a felek mi lépést sem szándékozván tenni, a hatóság közbelépése szükséges. S miután az e bajnak megszüntetésére m. évben kitűzött záros határida minden eredmény nélkül telt el: kérem a közgyűlést a körülményeknek megfelelő erélyes intézkedések megtételére. Még égetőbb sebe ennél egyházmegyénk valláserkölcsi életének, csakis a közigazgatas figyelmetlensége s az egészség-rendőri viszonyoknak teljes elhanyagolása a körorvosi intézménynek életrevalótlansága miatt létezhető azon allapot, miszerint számos helyt, cigány aszszonyok s más kenő nők valóságos néppusztitó, nemzet-Ölő kenyérkeresettel, magzat elhajtással foglalkozva, a közerkölcsiséget alapjaban mételyezik meg, s nemzeti szerencsétlenségünk azon egyik legfőbbikét, hogy az annyi idegen faj közé beékelt rokontalan magyar, épen számgyengeségénél fogva van, ellenséges fajok altal prédául kiszemelve, belül emésztő méregkint ténylegesen fokozzák; elterjedve levén népünknél azon bal, azon léha aristocratikus fogalom, hogy a sok gyermek szerencsétlensége a csaladnak ; holott a jol nevelt erő-