Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-04-18 / 16. szám

vonatkozók mas hatóság alatti hasonfokú vagy felsőbb tanintézetekben csak akkor fognak érvényeseknek tekintetni, ha a miniszter előlegesen kikért engedélyével adattak. E rendszabályt egyfelől a különböző hatóságok s autonomiák egymás körébe vágásának elkerülése, másfelől az e részben eddig is elkövetett s jövőre is elkövethető visszaélések meggátlása teszi szükségessé. Ha ily kivételes engedélylyel az egy év alatt két osztályt végzett hallgatók, bizonyítványokkal esetleg más felekezeti vagy állami középiskolákba, érettségi bizonyítványaikkal egyetemekre lépnek, a főfelügyeletet gyakorló kormánytól pedig el van véve a mód, tanulmányaik bevégezettségét s teljességét ellenőrizni vagy kifogásolni ; ezzel a felekezeti autonómia, melynek csak saját hatáskörében van és lehet jogosultsága, egy más felekezet, illetőleg az állam jogkörébe csap át, a mi meg nem engedhető. Úgy vagyok általában meggyőződve, hogy csak a folytonos, éber és szigorú felügyelet tarthatja fenn a középiskolák azon magasabb színvonalát, melynek fenntartasára, fokozatos emelésére törekedni, a magyar közművelődés érdekében, a kormány elsőrendű kötelezettségei egyikének ismeri. Sőt úgy vagyok meggyőződve, hogy magoknak az autonom iskoláknak is jól felfogott érdekében áll, ha, fájdalom, tagadhatlanul megingott reputatiójuk ismét helyre állíttatik, s lábra kap azon meggyőződés, hogy a legfőbb felügyelet ébersége jövőre a hasonló visszaéléseket lehetetlenné teszi, vagy a lehetőségig korlátolja. Trefort Ágost s. k., vallás- és közoktatásügyi minister. KÖN YVISMERTETES. A sárospataki ref. főiskolai tanári kar véleménye, a m. k. vallás- és közoktatási miniszter által az országgyűlés elé terjesztendő gymnasiumi és reáliskolai oktatásról szóló törvényjavaslat felől. Összeállította Szinyei Gerzson, akad. tanár és könyvtárnok. Elfogadtatott az összes tanári kar 1880. apr. 6-án tartott értekezletében. Sárospatak. Nyom. Steinfeld B., a ref. főiskola betűivel. 8-r., 16 lap. Q A pataki tanári kar, illetőleg annak nevében és megbízásából Szinyei Gerzson, szakszerűen, tárgyilagosan s tisztességes, komoly hangon csaknem pontról-pontra bírálat alá veszi a középiskolai törvényjavaslatot. Ily higgadt és alapos bírálat bizonyára figyelembe is fog vétetni s hatni fog azon körökben, amelyek hivatva vannak a nagyfontosságú kérdésben dönteni. Az ész nélküli, üres és szenvedélytől elvakított oppositióval, valamint a szószátyárkodással és szitkozódással egyszer már föl kell hagynunk, ha azt akarjuk, hogy szavunknak ott, ahol kell s akkor, mikor kell, nyomatéka legyen. A pataki tanári kar is, de különösen annak a jelen alkalommal szószólója, úgy látszik, ebben a nézetben volt, midőn elhatározta, hogy a középiskolai törvényjavaslat felett előadja a maga véleményét. Igaz, hogy az írásba foglalt s most közzétett vélemény sem igen foglal magában positiv javaslatokat a középiskolai oktatásügy rendezésére nézve, s ennélfogva nem egyéb az, mint ellenzéki bírálata, negatiója a törvényjavaslat egyes intézkedéseinek ; de minthogy úgy a pataki tanári kar, valamint annak több tagja, részint egyházi, részint társadalmi, részint irodalmi téren már számtalanszor előadta nézeteit a középiskolák mikénti szervezésére nézve : most, hogy a miniszter előállt a maga törvényjavaslatával, melyben a kérdést megoldani szándékozik, az említett tanári kartól nem is várhattuk, hogy ismételje az általa már több ízben előadott reformterveket, hanem igenis, hogy bírálja meg azokat a reformokat, amelyeket az országgyűlés utján a miniszter akar életbeléptetni. Igen sajnáljuk, hogy az érvekben meglehetősen gazdag, alapos bírálatot, egész terjedelmében nem közölgetjük ; de ezt szűkre szabott terünk nem engedi. A bírálat egyes pontjaira sem tesszük meg ezúttal észrevételeinket, pedig van azok közt több olyan, amelyet mi vagy nem irunk alá, vagy legalább másképen formuláznánk s tudomásunk szerint a pataki tanárok közt is akad egy-kettő, aki a munkálatot nagyban és egészben elfogadja ugyan, de annak minden részletét nem teszi magáévá. Hiszen nem is lehet az másképen olyan munkálatnál, mely egy ember által készítve egy egész testület véleményét akarja kifejezni, s amelynek csak irányát és szellemét állapítja meg az illető testület, de fogalmazása a dolog természete szerint egy emberre van bízva. Lehetetlenséget kívánnánk, ha azt akarnók, hogy annak az egy embernek az észjárása harminc ember észjárásával minden tekintetben megegyezzék ; lehetetlenség, hogy a tanári kar megbízottja a maga individualitását megtagadja ; ez nem megy, mert nem mehet, még akkor sem, ha az illető teljes tudatával bír annak, hogy nem a maga, hanem mások nevében beszél. Mi ezúttal egyszerűen csak elsoroljuk a tanári kar főbb kifogásait a törvényjavaslat egyik-másik intézkedése ellen s általában röviden előadjuk az előttünk fekvő, ép most megjelent munkálat tartalmát. Mielőtt a törvényjavaslat bírálásába bocsájtkoznék a tanári kar, mindenekelőtt örömét fejezi ki a fölött, hogy a magyar országgyűlés végre valahára törvényileg meg fogja állapítani azt a keretet, melyben középiskolai oktatásügyünk határozott irányban fejlődésnek indulhat, s ennélfogva közoktatásügyünk ezen ága sem lesz kitéve ezentúl az egymásután következő miniszterek ingatag tanügyi politikájából származó veszélyes kísérleteknek. Áttérvén a munkálat a törvényjavaslat részleteire, legelőször is azt constatálja, hogy a javaslat ellenmondásba jön önmagával, midőn egyik szavával egyenértékűeknek veszi a két középiskolát, másik szavával pedig