Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-04-18 / 16. szám

Valahára mégis! „Üss, üss! csak hallgass meg I® E szavakkal köszöntöm Kun Pált, ki, nem keresem mi okból, de mégis méltónak tartotta az általam újból fölvetett kérdést vita tárgyáva tenni. Hogy egy véleményen nem lehetünk, sőt, hogy kevesen osztják nézetemet, azt is megengedem, sőt biztosan tudom, a mennyiben ezt a szellemi járványt valami olyan epidemicus miasmaűl tekintik, mely dul egy ideig s mikor kidühöngi magat, minden szépségesen visszatér a rendes kerékvágásba. Másfelől abból mentik a vigasztalast, hogy ez csak szellemi proletarismus, mindig az alantas régiókban jar, olyan forma, mint a szénsav a napolyi kutyabarlangban, mely embermagasságnyira nem nő, s a ki négykézláb nem jár, attól egyáltalában nem tarthat. Es teljesen igazuk van az utolsó betűig. S ez a meggyőződés szüli aztan azt a merev közönyösséget, mit e tekintetben egyházi részről tapasztalunk. Továbbá azt is rebesgetik, hogy számuk apad, hagyjuk magukra, a baj egy ideig tengődik . . s aztan lassacskan majd csak minden elsimul. Ez sporadice lehet így, de nagy atalanossagban az ellenkezőről győződtem meg. Érdekes volna földrajzilag összeállítanom ama leveleket, melyeket a két társországból kaptam s az objectiv szemlélő megdöbbenve tapasztalhatná, hogy ez az epidemia mégis interessalhatja az egyháza javát szivén hordozó protestánst, de elmélkedésre ad anyagot a haza javáért aggódó honfinak is, ha lát olykor-olykor oly salakot felbuggyanni, mely a partra vettetvén, dögleletes párává alakul at. Azonban mind e reflexiók, hogy úgy szóljunk, időntúliak. Ezek valódisaga fölött nem kételkedik senki sem. Más itt a baj. A fölött nem tudunk tisztába jönni, hogy kiirtására vagy legalabb enyhítésére minő eljárást vegyünk igénybe ? Az altalam indítványozott eljárás egyik részét, hogy t. i. a kormány segédkezése lenne némileg igénybe veendő, Kun Pal baratom protestáns szempontból hatarozottan elitéli s tiltakozik az ellen a lelkiismereti szabadság szent nevében, indokolván e tiltakozását azzal, hogy nein szeretné, ha a magat szabadelvűnek hirdető prot. felekezet az államhatalom poroszlója lenne oly sectaval szemben, melynek hitelvei a protestáns ember józan eszével ellenkeznek. Okoskodását én is alaírnam az utolsó pontig, ha e sectanak hitelvei kizárólag a protestáns ember józan eszével ellenkeznének. Csakhogy itt téved, legalább az én nézetem szerint; mert e fanatikus secta hitelvei nem a prot. ember józan eszével ellenkeznek, de a legélesebb összeütközésbe jöttek a természeti józan észszel, a modern — tehát nem római, corrumpált — intézményekkel. Hiszen a róm. kath. hitfelekezet hitelvei is ellenkeznek a prot. ember józan eszével s még sem jutna eszébe senkinek, azok ellen anathemat kiáltani, de mihelyt aztán e felekezet kebelében támadnak oly kinövések, melyek a tarsadalom organicus életét tamadjak meg, rögtön közbelép a tarsadalom, s e kinövést elmetszi, ugy a hogy lehet. Hiszen a szabadelvű József, Kun Pal baratom szerint óriási vétket követett el, hogy a szerzeteket eltörölte, Pombal szintén, hogy Spanyolországból a jezsuitákat kiszállította s a francia kormány karhozatos tettre szánta magat legközelébb, hogy az idegen jezsuitákat az országból száműzni akarja. Higyje bárki a mit akar, mit szíve sugall, józan esze helybenhagy, ellene nincsen semmi szavunk s az lenne a lelkiösrnereti szabadság megsértése, ha mi az egyéni hitet elrabolni akarnók. Ilyesmi, elhiheti nekem, eszem ágában sem volt. Sőt tovább megyek, csöndesen hagyom őket fészkökben, csak azt az egyet követelem, nem is annyira mint protestáns, de mint allampolgar, hogy e fanatikus maniakusok térítői gátoltassanak meg vészthozó muködésökben, hogy t. i. faluról falura izgassanak a társadalmi béke ellen. Mert ne higyje am az én kedves baratom, hogy ezek hitelveket terjesztenek. Ez csak masodrangu függelék nalok. Elpalástolt céljok egyenes lázítás, midőn a papokat „ördög trombitáinak® nevezik, sőt biztosan állítom, hogy egy helyen egyenesen igy izgatott : „miért mennétek a kőkoporsóba, a Bal házába, hol béres szolgát kell fizetnetek.® Gyülekezetemben háromszáz példányban szórtak el egy iratot, melyben ez all: „mi nem veszünk semmi stóla illetéket.® Továbbá az a térítő azzal ámított, hogy ő a kormány engedélye mellett jár egyenesen annak megbízásából s akadtak mindjárt, kik hirdették, hogy ezentúl az egy kis hazzal s földdel bíró szegény embernek nem kell adót fizetni sem az egyház, sem az állam részére. Objectiv kell vennünk a dolgokat, az a sentimentalis idealismus szép és magasztos in theoria, de in praxi nem állja ki a tűzpróbat. Nem a lelkiismereti szabadságon akarok én csorbát ejteni, nem hitelveiért akarom én ítélőszék elé állítani a nazarénus téritőket, hanem igen is. azért, mert célzatos lázítók az alszenteskedés fényes palastja alatt. Hivatkozzunk csak a vallasszabadsag hazajara , Amerikára. Vallhatok ott akarmely vallásos meggyőződést. Tehetem batran, lehetek akar budhista, de mihelyt hitágazatom az állam békéjét forgatja föl, ott sem tűrik meg, mint ezt a mormonok esete igazolja, vagy a tűztestvérek példaja. Az illuminaltak felekezetét is betiltottak s betiltják mindegyiket, mihelyt a közbéke s allami létjog megrontásara tör. Nem vetem én meg a nazarénusokat, mint inkább szánom azokat, kiket egyes ravasz csalók vagy fanatikus maniakusok elszédítenek s az okát is látni vélem, hogy miért hódítnak jobban mi közülünk, mint más felekezetből. Nálunk a biblia közkézen forog, olvassa azt boldog boldogtalan; a római cath.-nál nem ugy van, ott a mise, a cultus kielégíti az érzékeket, ügyesen van gondoskodva arról, hogy a szív, a hit eme termékeny talaja, a szemen, fülön, orron keresztül megkapja a/t, a mi után érzékileg vágyik. Nálunk a rideg ész I korlátoz mindent, s az, ki ebből kellő adaggal nem 31*