Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-04-18 / 16. szám
általok körülbelül 800 ezer forint évi költséggel fenntartott 49 középiskolájukat megszüntetnék, azok az állam által pótoltathatnának. Ha pedig erre az állam nem képes, amint bizonyos, hogy politikánk mai irányzata mellett arra nem képes, mindenki beláthatja, hogy közműveltségünk .tekintetéből nem szabad oly iskolatörvényt alkotni, mely a protestáns iskolák létalapját megtámadván, azok fennmaradását veszélyeztethetné. Ámde tudvalevőleg a protestáns iskolák alapítványai, valamint eddigelé az önkormányzat föltétele alatt tétettek, úgy jövendőben is kétségkívül egyedül az önkormányzat kilátása az, mely embereinket iskolai célokra teendő nagy áldozatokra lelkesíthetné. Nem felekezeti elfogultság tehát, hanem a közművelődés állami nagy érdeke parancsolja a protestánsok tényleges és törvények által is biztosított autonomikus jogainak tekintetbe vételét. S ezt annál biztosabban teheti a törvényhozás, mert, a mint a miniszterelnök Politnak adott válaszában e napokban mondá: > y A protestáns autonómiáért folytatott küzdelmek, egyúttal a magyar állami létért folytatott küzdelmek voltak. * Már pedig régi igazság, hogy minden institutio azon eszközökkel tartatik fenn, a melyekkel szereztetett; s ennélfogva a magyarországi prot. felekezetnek soha sem lehet más érdeke, mint a magyar államnak. Az indokolásban mindezt a miniszter maga is elismeri, sőt az egyes irányok egyéni fejlődésének, a versenynek üdvös voltát is kiemeli. De akkor miért ne lehetne a protestáns iskoláknak, mint különleges, de az állam eszméjével tökéletesen egyező törvény alapján létesűlteknek, külön szakaszt szentelni ? S mire való a törvényt úgy szövegezni, hogy az állam érdekében másokra nézve igen is indokolt óvintézkedések a protestáns iskolákat is korlátolják: Mert, hogy például csak egyet említsek: a 77. §. d) pontja szerint a kormánynak joga lenne használt tan- és vezérkönyveket, legyenek azok nyomtatásban vagy kéziratban, bekövetelni s azokat azon szempontból, nem foglalnak-e magokban állam-, alkotmányvagy törvényellenes tanokat vagy tételeket, megbíráltatni.<< : Alig tudok a törvényjavaslatban egy-egy pontot, mely az állam biztonsága tekintetéből jogosúltabb, de egyszersmind a prot. autonomiára nézve inkább sértő volna ennél. Mert hát. van-e értelme ily zaklató intézkedésnek oly felekezettel szemben, mely lételének minden szálaival az államhoz kapcsolva, amint nem rég a nagy-rőcei eset is bizonyította, a kebelében netán jelentkező államellenes aspiratióknak maga a legszigorúbb fékezője ? Általában, midőn a törvényjavaslat a protestáns iskolák felett gyakorlandó főfelügyeletet a magánosok és társulatok által fentartott intéze-' tekkel egy rubrum alatt kívánja szabályozni, figyelmen kívül hagyja azt, hogy a protestáns iskolák, úgy a mint léteznek, törvényes hatóságaink felügyelete alatt állnak (mi amazokról nem mondható). Közvetlen felügyeletre tehát, mint a magánosok és társulatok által fentartott intézeteknél, a protestáns iskoláknál szükség semmi esetre sem lehet, sőt bizonyos, hogy kettős közvetlen felügyelet elébb - utóbb coliisiókra és kellemetlenségekre vezetne. A mit a törvényjavaslat főfelügyelet címén igényel, a protestáns hatóságok törvényes felügyeletét teljesen ignorálja és azok jogkörét sokkal szűkebbre szabja, mint azt a protestánsoknak bizonyára nem kedvező helytartó tanács tette, és így azt a különös tüneményt mutatja, hogy szabad, alkotmányos kormány a szabadság korlátozásának azon mértékével be nem éri, mely több> mint félszázadon át ki tudta az absolut kormányt elégíteni. o Ily abnormitásokra vezet az, hogy ha az államéletnek különböző jogalapokon nyugvó tényezőit mind egy kaptára akarjuk ütni. A protestáns iskolák azon autonom szervezettel, melylyel törvény szerint bírnak, az államnak, amint eddig csak hasznos szolgálatot tettek : úgy ezentúl is segítségére lesznek, hogy culturalis nagy leiadatait mentül sikeresebben megoldhassa. E szervezetet ok nélkül bolygatni, s működését szükségtelen beavatkozások által zsibbasztani, annyi volna, mint a közműveltség egyik leggazdagabb erét elmetszeni. E szempontokból kívántam én a miniszteri törvényjavaslatot bírálni, és meg vagyok győződve, hogy aki nem akar minden áron nivellirozni, hanem az a célja, hogy a létező erők bölcs felhasználásával a nemzeti cultura gyarapíttassék: az észrevételeimet méltányolni fogja. Ballagi Mór.
