Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-04-18 / 16. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és K1ADÓ-HI VATA L : VIII, ker. Máriautca 10, sz, 1, em, Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú péld-étnyokikial mindég- szolg-éillxEit-u_:n.k:_ IRf Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésök lejárt? annak megújítására felkéretnek. Iskolaügyünk és a képviselőház. Joó István barátom, mint a >;

>

Prot. Hetilapé szerkesztője, ugyan zokon vette, a mit lapom 14-ik számában y

iskolaügyünk és a kormány* című cikkben a lapjában megjelent közleményre vonatkozólag elmondtam. Sietett is kifejezést adni soraim feletti visszatetszésének, hangsúlyozván újólag, hogy protestáns embernek minden körülmények közt kötelessége semmi elől ki nem térni, hanem egyenesen neki menni a falnak ; s mert én e faltörő heroismust nem helyeslem, Joó úr szükségesnek látja kijelenteni, hogy ő engem tudományom és írói képességem iránti minden nagy tisztelete mellett vezetőül el nem fogad. Nem tudom, mi indíthatta Joó barátomat ez ünnepélyes protestatióra, holott higyje el, hogy mikor a panaszlott cikket írtam, lelkemet maga az ügy annyira elfoglalta, hogy személyére nem is gondoltam. Ha az eszembe jut, alkalmasint enyhébben ejtem szavaimat, és jobban vigyázok, hogy nyilatkozatom, mint mondani szokás, ^fortiter in re, et svaviter in verbis(

<

legyen. De utoljára, úgy sem történt nagy baj. Ha részemről keményebben szóltam, Joó úr sem maradt adós; visszafizette a kölcsönt, s ezzel személyeinkre nézve quittek volnánk. Most sine ira et studio egyenesen a dologhoz szólhatunk. Azt mondja Joó úr: ^A hatalom elnyomja a gyávát és félénket, de a bátor és nyilt férfiakkal szemben zsarnoki kénye lohad/ Ez férfiasan, szépen van mondva, s alkalmasint ez szolgált Joó úrnak irányelvül úgy első, mint mostani nyilatkozatához. A pátens alkalmával és a Pontozatokkal szemben, ha nem is kürtöltem, de hallgatag én is hasonló érzülettől vezéreltetve írtam és szóltam. Ámde ma, nem hiszem, hogy helyén volna oly húrokat pengetni, melyek a közhangulatot zavarnákj Ma egészen más a helyzet, mint volt a páteny és a Pontozatok megjelenése alkalmával. Nem a hatalommal állunk most szemben, hanem a közvélemény-nyél. Nem az a föladat, hogy a hatalomnak imponáljunk, hanem az, hogy a köztünk és a hatalom közt fennforgó kérdésben álláspontunkat a képviselőház, mint illetékes fórum előtt védelmezzük. Ha e fórum véleményét magunk ellen hangoljuk, akkor hiába hallgatunk egyházunk közvéleményére, mely Joó barátom szerint a Prot. Hetilap nyilatkozatát nem kárhoztatja. Ily helyzetben igazainkat oly színben tüntetni föl, hogy akik a kérdésben dönteni hivatvák, ellenünk állást foglalni kényteleníttessenek, bizonyára nem oly eljárás, melyet akármi okon is helyeselni lehetne; mert 1-ör a nemzet képviseletével szemben a kihívó föllépésnek sem helye, sem jogos alapja nincsen, 2-or nem is szükséges, minthogy bebizonyítható, hogy a protestáns iskolák teljes, csorbítatlan önkormányzati alapon való fennmaradása, nemcsak a protestantismus, hanem a nemzeti cultura közérdekében fekszik. Oly államban ugyanis, hol negyven millió országos hadi budget mellett culturalis célokra összesen négy millió jut: józanul arra még csak gondolni sem lehet, hogy ha a protestánsok az 31