Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-04-11 / 15. szám

A magyar gyülekezet egyházi választmánya következő tagokból alakúit meg: felügyelő : Sárkány József, gondnok: Belicay Béla, jegyző: Posszert Gyula; presbyterek : Andreánszky Zsigmond, dr. Bókai János, Fabiny Gyula, Glós Sámuel, dr. Győry Elek, Jármay Gusztáv, Kéler Napoleon, Nádosy György, Niki Mihály, dr. Szedenics János, dr. Vecsey István és Zsigmondy Pál. A német gyülekezet főfelügyelőjévé lr. Kochmeister Frigyes, gondnokává Karsch Károly, jegyzővé, Falvay Antal választatott meg. Részt vett a szavazásban 554 választó, és pedig 291 a magyar, 263 a német egyház kebeléből; ez a nagy érdeklődés annyival feltűnőbb, mert a harmadéve megejtett szavazásnál, mindössze csak 346 egyháztag adta be szavazatat, kik közül csak 121 volt a magyar egyház híve. Érdemes még azt is fölemlíteni, hogy számos, mindeddig a német gyülekezethez tartozott egyháztag a magyar szavazók közé lépett, mely körülmény, örvendetes jele a főváros magyarosodásának. * Kalocsai egyházunkból. E lapok olvasói előtt tudva van az, hogy a foktői ref. lelkész Feleki József úr fáradhatlan buzgalma s lankadást nem ismerő kitartása kivitte azt, hogy Kalocsán, a jezsuiták fő fészkében ref. leánygyülekezet alakult. Még február hóban választott megalakulásakor a kalocsai leányegyház gondnokot és presbytereket. Es hogy köszöntöttek be a választottak ?! 80 frtot adtak össze a solti egyházmegye papi gyámintézete javára. Maga a gondnok Erdős Gyula 20 frttal járult a fentebbi összeghez ! A többit részint a presbyterek, részint az új gyülekezet tagjai adtak össze. Mind a gondnok : Erdős Gyula takarékpénztári ügyvéd, mind a többi presbyterek mondhatni Kalocsának a „szine java.® Dobos, Madarassy táblabírák; Kalossy kir. ügyész stb. Csak most jő a java : f. hó 4-én kijöttek Foktőre a kalocsai gyülekezet megválasztott elöljárói, hogy az Űr szent házában letegyék az esküt. Érdekes volt nézni, mint vezette be az egyszerű falusi kurátor a templomba az ő úri collegáit. Ott ültek egymás mellett az úri és egyszerű falusi elöljárók. Majd az ének elzengése után a foktői gyülekezet lelkésze mondott imát és egy alkalmi beszédet. Azután letették az esküt. Midőn a lelkész beszédet tartott az új presbyterekhez : bizony sok szemekből könyek csillogtak. Hogy is ne! Hisz ezelőtt 100 évvel még Foktőről végképen kiakarták a reformátusokat irtani — a kalocsai érsek akkori satellesei és most Foktőhöz csatlakozott a kalocsai új gyülekezet. Emelte az ünnepélyt főesperesiink jelenléte is. Midőn templomból kijöttünk, a kalocsai leány -gyíilekezet elöljárói az egyszerű falusi presbyterekkel — collegáikkal, kezet fogtak. Főesperesünk pedig ott künn megáldotta az új leánygyülekezet elöljáróit. Zih Illés, ref. tanító. * Az ultramontánok és a francia köztársaság közt kitört viszály aligha fog egyhamar megszűnni. A betiltott, helyesebben kitiltott rendek elhatározták, hogy a kormánynak nem mutatják be alapszabályaikat és nem folyamodnak engedélyért. Nagyon sok függ attól, minő magatartást tanúsít e küzdelemmel szemben a római szentszék ? A jezsuita-rend tudvalévőleg néhányszor már magának a pápai széknek is nyakára nőtt s XIII. Leo, ki anno dazumal megalkudott az eretnek német császárszággal is, kétszer is meg fogja gondolni, hogy Loyola tanítványai szép szemeiért, a „legkatholikusabb® néppel szembe szálljon. Épen azért egyátalában nem valószínűtlen, hogy a jelenlegi diplomata pápa, szép szerével el fogja magától diplomatizálni ezt a keserű poharat, annyival is inkább, mert ha Franciaországból ki is kergetnek 21.494 nem engedélyezett rendhez tartozó férfi- és nőszerzetest, ott marad azért még az óriási nagy többség, t. i. 144.050 csuhás barát és apaca. Ezek befolyása, jezsuita szenteltvíz nélkül is, képes megtartani „a hitnek és a hitben® Franciaországot. * A beregszászi eset ismétlődött Nagy-Szalókon Szepesmegyében. Husvétkedden u. i. tűz ütött ki, melynek 4 épület esett áldozatúl. Nagyobbmérvű veszedelem elhárítását csak a tűzoltóság és az ev. egyháztagok rendkívüli erőmegfeszitésének lehet tulajdonítani. Az ev. templom háromszor kezdett égni és a paplak valóságos tűzesőben állott. * Kérelem a prot. egyházmegyék elnökségéhez. A keresztyénségnek legszebb virágai századunkban a sok mindenféle humanistikus intézet alapításában ésfentartásaban nyílnak. Egyház, állam és társadalom úgy a protestáns mint katholikus országokban vetekednek egymással a testi, lelki és erkölcsi betegség s nyomor enyhítésén. — Századunk ezen nemes szellemétől nemzetünk is érintve lett az újabb időkben, de jelentékenyebb mértékben csak is az újabb időkben, s bizonyára erősen kell igyekeznünk, hogy ezen a téren nyugotot, kivált protestáns testvéreinket megközelíthessük. Hazai protestáns egyházunknak egyik főbüszkesége e tekintetben a pesti országos protestáns árvaház, mely alig pár évtizedes fennállása után eléggé jelentékeny intézetté fejlődött, mely ezúttal már 100 árvának képes volna lakhelyet adni, 70 árvának pedig képes is menedéket, ruházatot, élelmet és oly nevelést adni, mely testi, szellemi s erkölcsi tekintetben teljesen kielégítőnek mondható. De jelentékeny intézet annyiban is, hogy gyökér szalai, melyeken keresztül életnedvét szívja, messze szétnyúlnak az országban. Örömmel olvashatjuk az egylet évi tudósításából, vagy a ;

>

Prot. Lap® időnkinti közléseiből, hogy az azon intézet iránti érdekeltség mily meszsze körben el van terjedve. Szegény földmíves emberek, beszélni alig tudó kis gyermekek, confirmált fiúk, leányok küldik távol vidékről krajcárjaikat, hatosaikat árváink gyámolítására ; mely krajcáros adományok, ha csekélyek is, s még ha összevéve is alig elégségesek két-három árva évi ellátása költségeinek fedezésésére, de tanúságot tesznek a humánus szellem terjedéséről, biztosítékok a felől, hogy idővel majd ezen források is bővebben fognak csergedezni. El van terjedve az érdekeltség egyházi tes-