Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-04-11 / 15. szám

hogy Losonc fényességét hamuba rejtse. Azóta a 7 árva teng-leng, szegényesen s annyira szétzilálva, hogy az idei névtár szavai szerint: >,lelkészi s tanitói értekez­leteket szervezni s tartani szétszórt helyzetünk folytán lehetetlen/ Drégely-Palánk, az egyházmegye névadója, váras­tul, egyházastul rég leomlott; üj firmára volna szükség. Az elavult drégely-palánki jelző helyett, bízvást elnevez­hetnénk a tractust — a lehetetlenségről. A mi a dunántúli ref. e. kerület tanügyi állapotát illeti, az átalában véve kitűnőnek mondható. 26.817. mindennapi iskolaköteles közül csak 1981, 8844 ismétlő iskolaköteles közül pedig mindössze 1694 nem jár fel. A felsőbb tanintézetbe járók száma a tavalyi 270-ről 340-re ruccant föl, vagyis a szaporulat 70 diák. Különösen feltűnő azonban a tanítóképezde taná­rainak nagy száma : 36 tanulóra nem kevesebb, mint 1 5 tanar esik. Az még csak hagyján, ha ez a 15 tanár mind csak a praeparandiában tanítana, de miután szem­ügyre vettük névsorukat, ügy találtuk, hogy egyetlen­egy kivételével (Halassy István), a többi valamennyi a theol. és jogi szakban, vagy a gymnaziumban is tanár­kodik, tehát a képezd ei oktatást, mint óraadók, csak mellékfoglalatosság gyanánt űzik. Különben is, ettől egé­szen eltekintve, a tárgy lényegét illetőleg úgy vagyunk meggyőződve, hogy négy gymnaziális osztályt alig vég­zett, úgyszólván gyermek, de mindenesetre gyermekeszű tanuló lelki fejlődésére nézve nem igen lehet épületes 15 tanár sáfarkodása. Itt igazán el lehet mondani, hogy a sok bába közt elvész a gyermek ; szegény nebuló, azt sem tudja melyik mesterének higyjen. Egyik túlságból a másikba estünk! Azelőtt, 36 praeparandistát bizonyára egy mesterre bíztak volna, ami kétségkívül helytelen dolog; de vájjon nem ugyanazt mondhatjuk-e oly eljárásról, midőn 36 suhancba 15 ta­nár tölcsérezi a tudományt ? Médium tenuere beati; nem ártana hat az óraadók rendkívül nagy numerusát egy kicsi árlejtés alá bocsátani. JBallagi Aladár. BELFÖLD. Az ungi ügy mibenlétéről. Az ungi egyházmegye tavaszi közgyűléséről két cikk jelent meg e lap 13-ik szamában, egyik Úrban Mihály záhonyi lelkész, másik Szabó Albert záhonyi ta­nító neve alatt. Osmerve embereimet, ha csak szemé lyemre vonatkoznának támadásaik, nem tartanám méltó­nak az előmbe is dobott keztyűt felvenni ; de a meny­nyiben egyházmegyémre, annak lelkészi és tanitói tes­tületére akarnak sárt dobálni, felhíva érzem magamat azok érdekében szót emelni. Az ungi egyházmegyé­ben ez ideig úgy a lelkészi, mint a tanítói testület egyetemben a világi csekély számú elemmel a legben­sőbb egyetértésben élt, ha a gyengébbnek szüksége volt az erősebb támogatására, azt mindannyiszor késznek talalta, s ez meg volt elégedve a szolgálat megtisztelé­sével. Azonban az idők immár megváltoztak. Találkozik a lelkészi karban, ki oly nagy kedvességnek örvend egyházában, miszerint a közigazgatas érdemesnek talalta figyelmét odairanyozni, nehogy ténylegességnek, talan gyilkosságnak legyen áldozata, találkozik, kinek létezhe­tett egyházmegyénk egyik nagyobb egyházában csak az egymást felváltó küldöttségek tették lehetővé, talál­kozik olyan is, kinek almát némi egyházi pénz könnyen szomorúvá válhatott tréfája zavarja : mi természetesebb, minthogy ezek nem mondhatjak magukról »si qua sede sedes et erit tibi commoda sedes, illa sede sede" óhajtaniok kell az ülőpad melegét szellőztetni. Az alkalom erre nem hiányzott; megüresedett t. i. 1878. őszén a sz—i egy­ház lelkészi állomasa, — az egyháznak valasztani kellett, — hja de erőködésük s a szavazatszedő küldöttség vi­lági tagjának otromba erőszakoskodásai dacara az urná­ból masnak a neve került ki. — S hogy ez és ekép történjék egy jó részt — a művészileg s jobb célt ér­demlő költekezéssel berendezett, zöldasztalra azonban nem hozott, botránynyal megrágalmazott tanító is volt ténye­zője. Itt van a sértett önérdek, itt kezdődik a partala­kulás, ellenem is, mint ki nevezett egyház egyik tagja vagyok, hogy T. Úrban úr is e párthoz tapadt a »si­milis simili" megfejti ; nem minden mesterség nélkül csúszott be egyházába, mióta be lépett se nem épült, se nem épített, s hat évig buzgón szolgált, de kevésbé óvatos egyházi gondnokát az egyházi látogatasok alkal­mával elsimított számadás áldozatává s az egyház egy összegét kérdésessé tette. Itt tehát az egyházmegye tanácsának, — mely eleibe egy több névvel, de ugyanazon ösmeretlen kézzel írt és aláírt iraton kivül egyik sem kerülvén, azt mint ilyet figyelembe nem vehette — nem volt alkalma kérdéses tanító személyében szerecsent mosni, de azon eljárása is kifogásolhatlan, midőn egy hibás tanító helyről moz­dításában nem az előre tervezett személycserét, de a méltó fegyelmet érvényesítette. — Nehéz idők terhe sulyosodott vállainkra, a nép erejét az önfentartás küz­delmei elzsibbasztották, kimerüléssel fenyegetik, nem le­het mondani, hogy lelkésze, tanítója kényelmére ponto­san viszi áldozatát, de mind a mellett igen kicsi azon egyházak száma, hol a fentebbi esetek felmerültek. Abból tehát, hogy Szabó József 29, Bernáth Dezső 19 szava­zattal 88-ból tanácsbirákká választattak, hasztalanul iparko­dik a malkontentusok szamát kibetűzni, annyival kevésbé, mert a szavazás megejtése idejében még magat ellen­ségnek nyilvánító part életjelt nem adott, s az elvalasztat­tak mint ilyen part jelöltjei nem szerepeltek. Valamint pedig nem nagy előnyére szolgálna egyházmegyénknek, ha lelkészeink többsége hasonló s az egész egyházme­gye oly nyomorult gyáva tömeg lenne, mint Úrban úr állítja, hogy felette egy pár egyén — barmi tekintélyes — kénye szerént rendelkezhetnék:. úgy más részről nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom