Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-04-11 / 15. szám

hogy Losonc fényességét hamuba rejtse. Azóta a 7 árva teng-leng, szegényesen s annyira szétzilálva, hogy az idei névtár szavai szerint: >,lelkészi s tanitói értekezleteket szervezni s tartani szétszórt helyzetünk folytán lehetetlen/ Drégely-Palánk, az egyházmegye névadója, várastul, egyházastul rég leomlott; üj firmára volna szükség. Az elavult drégely-palánki jelző helyett, bízvást elnevezhetnénk a tractust — a lehetetlenségről. A mi a dunántúli ref. e. kerület tanügyi állapotát illeti, az átalában véve kitűnőnek mondható. 26.817. mindennapi iskolaköteles közül csak 1981, 8844 ismétlő iskolaköteles közül pedig mindössze 1694 nem jár fel. A felsőbb tanintézetbe járók száma a tavalyi 270-ről 340-re ruccant föl, vagyis a szaporulat 70 diák. Különösen feltűnő azonban a tanítóképezde tanárainak nagy száma : 36 tanulóra nem kevesebb, mint 1 5 tanar esik. Az még csak hagyján, ha ez a 15 tanár mind csak a praeparandiában tanítana, de miután szemügyre vettük névsorukat, ügy találtuk, hogy egyetlenegy kivételével (Halassy István), a többi valamennyi a theol. és jogi szakban, vagy a gymnaziumban is tanárkodik, tehát a képezd ei oktatást, mint óraadók, csak mellékfoglalatosság gyanánt űzik. Különben is, ettől egészen eltekintve, a tárgy lényegét illetőleg úgy vagyunk meggyőződve, hogy négy gymnaziális osztályt alig végzett, úgyszólván gyermek, de mindenesetre gyermekeszű tanuló lelki fejlődésére nézve nem igen lehet épületes 15 tanár sáfarkodása. Itt igazán el lehet mondani, hogy a sok bába közt elvész a gyermek ; szegény nebuló, azt sem tudja melyik mesterének higyjen. Egyik túlságból a másikba estünk! Azelőtt, 36 praeparandistát bizonyára egy mesterre bíztak volna, ami kétségkívül helytelen dolog; de vájjon nem ugyanazt mondhatjuk-e oly eljárásról, midőn 36 suhancba 15 tanár tölcsérezi a tudományt ? Médium tenuere beati; nem ártana hat az óraadók rendkívül nagy numerusát egy kicsi árlejtés alá bocsátani. JBallagi Aladár. BELFÖLD. Az ungi ügy mibenlétéről. Az ungi egyházmegye tavaszi közgyűléséről két cikk jelent meg e lap 13-ik szamában, egyik Úrban Mihály záhonyi lelkész, másik Szabó Albert záhonyi tanító neve alatt. Osmerve embereimet, ha csak szemé lyemre vonatkoznának támadásaik, nem tartanám méltónak az előmbe is dobott keztyűt felvenni ; de a menynyiben egyházmegyémre, annak lelkészi és tanitói testületére akarnak sárt dobálni, felhíva érzem magamat azok érdekében szót emelni. Az ungi egyházmegyében ez ideig úgy a lelkészi, mint a tanítói testület egyetemben a világi csekély számú elemmel a legbensőbb egyetértésben élt, ha a gyengébbnek szüksége volt az erősebb támogatására, azt mindannyiszor késznek talalta, s ez meg volt elégedve a szolgálat megtisztelésével. Azonban az idők immár megváltoztak. Találkozik a lelkészi karban, ki oly nagy kedvességnek örvend egyházában, miszerint a közigazgatas érdemesnek talalta figyelmét odairanyozni, nehogy ténylegességnek, talan gyilkosságnak legyen áldozata, találkozik, kinek létezhetett egyházmegyénk egyik nagyobb egyházában csak az egymást felváltó küldöttségek tették lehetővé, találkozik olyan is, kinek almát némi egyházi pénz könnyen szomorúvá válhatott tréfája zavarja : mi természetesebb, minthogy ezek nem mondhatjak magukról »si qua sede sedes et erit tibi commoda sedes, illa sede sede" óhajtaniok kell az ülőpad melegét szellőztetni. Az alkalom erre nem hiányzott; megüresedett t. i. 1878. őszén a sz—i egyház lelkészi állomasa, — az egyháznak valasztani kellett, — hja de erőködésük s a szavazatszedő küldöttség világi tagjának otromba erőszakoskodásai dacara az urnából masnak a neve került ki. — S hogy ez és ekép történjék egy jó részt — a művészileg s jobb célt érdemlő költekezéssel berendezett, zöldasztalra azonban nem hozott, botránynyal megrágalmazott tanító is volt tényezője. Itt van a sértett önérdek, itt kezdődik a partalakulás, ellenem is, mint ki nevezett egyház egyik tagja vagyok, hogy T. Úrban úr is e párthoz tapadt a »similis simili" megfejti ; nem minden mesterség nélkül csúszott be egyházába, mióta be lépett se nem épült, se nem épített, s hat évig buzgón szolgált, de kevésbé óvatos egyházi gondnokát az egyházi látogatasok alkalmával elsimított számadás áldozatává s az egyház egy összegét kérdésessé tette. Itt tehát az egyházmegye tanácsának, — mely eleibe egy több névvel, de ugyanazon ösmeretlen kézzel írt és aláírt iraton kivül egyik sem kerülvén, azt mint ilyet figyelembe nem vehette — nem volt alkalma kérdéses tanító személyében szerecsent mosni, de azon eljárása is kifogásolhatlan, midőn egy hibás tanító helyről mozdításában nem az előre tervezett személycserét, de a méltó fegyelmet érvényesítette. — Nehéz idők terhe sulyosodott vállainkra, a nép erejét az önfentartás küzdelmei elzsibbasztották, kimerüléssel fenyegetik, nem lehet mondani, hogy lelkésze, tanítója kényelmére pontosan viszi áldozatát, de mind a mellett igen kicsi azon egyházak száma, hol a fentebbi esetek felmerültek. Abból tehát, hogy Szabó József 29, Bernáth Dezső 19 szavazattal 88-ból tanácsbirákká választattak, hasztalanul iparkodik a malkontentusok szamát kibetűzni, annyival kevésbé, mert a szavazás megejtése idejében még magat ellenségnek nyilvánító part életjelt nem adott, s az elvalasztattak mint ilyen part jelöltjei nem szerepeltek. Valamint pedig nem nagy előnyére szolgálna egyházmegyénknek, ha lelkészeink többsége hasonló s az egész egyházmegye oly nyomorult gyáva tömeg lenne, mint Úrban úr állítja, hogy felette egy pár egyén — barmi tekintélyes — kénye szerént rendelkezhetnék:. úgy más részről nem