Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-01-11 / 2. szám
több költséggel járna, mint a kerületi gyűlésnél indítványozott négy mód együttvéve, kérdés: vájjon ez egy mód, ha még annyit eredményezne is, biztosítja-e számunkra azt, a mit mi a képezde és népiskola közti kapocs megkötésétől várunk : előbbre viszi-e mind a népiskolát, mind a képezdét ? teremt-e a két, eddig egymástól teljesen elzárt intézet működése közt végre összhangzatot ? megadja-e a képezdei tanároknak népiskolaügyünk terén azt a tapasztaltságot, mely nélkül a tanítóképzés oly könnyen válik tapogatódzássá, terv nélküli épitgetéssé ? Határozottan nem-mel felelünk ; mert meg vagyunk győződve, hogy egy, a tanítókra talán ugy erőszakolt lap nem köti meg az egyességet ott, a hol az nincs más, hogy ugy mondjuk közigazgatási s társadalmi úton előkészítve s részben biztosítva. Mi nem idegenkedünk egy lap megindításától, s ez eszme évek óta már többször is megfordúlt konferenciánkon, erről tanúskodnak jegyzőkönyveink; de mindannyiszor napirendre tértünk felette, mert átláttuk, hogy költséges voltánál s a tanárok elfoglaltságánál fogva legalább egyelőre kivihetetlen. De hát mért veti el Bognár Endre ur az általunk ajánlott négy módozatot ? Szabadjon nézeteire megtennünk ellennézeteinket s ezáltal némi magyarázatot szolgáltatnunk az igazgatóságnak a kerületi gyűléshez benyújtott indítványához. Az első módra, a tanitóképezdének a tanítói értekezletekbe való belevonására, azt jegyzi meg Bognár Endre ur, hogy „az eszme magában nem volna rosz, de sok időre kivihetetlen. Mert annyi tanítónak ki ad fuvart, napi dijat?4 Ha e pontot így értelmezzük, akkor persze sok időre kivihetetlennek tűnik fel; azonban a tanári kar az eszmét egészen máskép fogta fel. Arról, hogy az egyházkerület minden tanítóját egy közös értekezletbe hozzuk össze, szó sem lehet, az egyáltalában kivihetetlen; de mért ne volna kivihető, hogy ugyanakkor, a mikor a kerület tartja évi gyűlését, az egyházmegyei tanítói körök is kiküldik a gyűlés színhelyére képviselőiket, a kik a soproni s f. lövői képezdék kiküldöttjeivel együtt mintegy népiskolai szakosztályt képezve tanácskozmányuk tárgyává teszik főleg azon ügyeket, melyek az érintkező pontokat alkotják a népiskola s képezde között ? S ha az egyházmegye, rendszerünk értelmében (40. §.), az elnökségen kivül legalább is két képviselőt küldhet a kerületi gyűlésre, mért ne lehetne egy képviselőül az egyházmegyei tanítói értekezlet valamelyik jelesebb tagját küldeni ki? Annyi azonban áll, hogy ez esetben a tanítói köröket közelebb kellene hozni az egyházmegyékhez, hogy azok mintegy egyházmegyei népiskolai bizottságot képezzenek, ne statust a statusban. így fogva fel a dolgot, a pénzkérdés nem képezheti ez első pontnak achillesi sarkát. A második módra, hogy a képezdei tanárok időnként személyesen szerezzenek maguknak tudomást a népiskolák állapotáról, szintén az a megjegyzése Bognár Endre urnák, hogy >sok pénzt nyelne el kevés haszonnal.* Az igaz, hogy az ajánlott négy lánc-szem közül ez kerülne legtöbbe, de korántsem annyiba, mint egy lap kiadatása. Mert ha e módozatot ugy lehetne életbe léptetni, hogy az iskola-látogatással megbízott képezdei tanár mindig valamely egyházmegye iskola-vizsgálóihoz csatlakozhatnék, sőt talán egy tag helyét tölthetné be : sok pénzt e pont megvalósítása sem nyelne el, mi pedig a hasznot illeti, azt ne a szerint latolgassuk, hogy mit nyer vele a népiskola, hanem épen e pontnál kérdezzük azt is : mit nyer a tanítóképzés általa ? Az ily iskolalátogatások a képezdei tanárok számára a tapasztalatok gazdag forrásait nyitnák meg népnevelésünk terén, a melyekből azok maguknak nagy munkájukban útbaigazítást, okulást s gyakorlati irányelveket meríthetnének. A harmadik módról, hogy küldessenek meg a képezde értesítői évről-évre a népiskoláknak, azt mondja Bognár Endre ur: } > Mit nyerünk vele ? Tanítóinkban nem az a fogyatkozás, hogy rosz statistikusok* Kár e pont ellen felszólalni, pénzkérdést nem képez, administratiónk semmiféle ágába bele nem ütközik, és mi mégis többet várunk tőle, mint Bognár ur. A továbbképzés, a korral való haladás egyik legfontosabb feladata a tanítónak, s ha az értesítő csak annyit tesz, hogy figyelmezteti a tanítót egyik-másik ujabb kézikönyvre, hogy — egy-egy paed. kérdés fejtegetésével, vagy valamely tantárgy módszeres feldolgozásával — rámutat a tanítói eljárás ujabb elveire: a népiskoláknak való megküldésében elfogulatlanul is többet látunk puszta statistikai adatok közzétételénél. Ha pedig az általános egyházkerületi tanítói értekezletek létre jönnének, az értesítők volnának hivatva : az előlegesen megbeszélendő kérdéseket felvetni s így a közös értekezlet tanácskozmányaihoz anyagot szolgáltatni. A negyedik pont ellen, a melyben a tanitóképezdéknek a ker. népisk. bizottsággal való folytonos érintkezését kívánjuk, Bognár Endre ur — mint maga mondja — nem azzal fegyverkezik, hogy különben is »két4 képezdei tanár vesz részt a bizottság tanácskozmányaiban, hanem inkább abban keresi erősségét, hogy a népisk. bizottság végzései »a tanítói testületnek bővebb tudomására nem hozatnak.4 De hisz nem is azért keresünk mi helyet a népisk. bizottságban, hogy innen hassunk népiskoláinkra. A negyedik pont célja lényegében egy a másodikéval. Népiskoláinkkal, azok ügyeivel s bajaival akarunk megismerkedni, hogy tudjuk, a reánk bizott ifjakat mire neveljük, a talajt óhajtjuk látni, melybe csemetéinket ültetni fogjuk, a terrenumot kikutatni, melynek meghódítására harcosainkat kell kiküldenünk. Valóban, nálunk még az is érvelgetésre szorúl, hogy a tanitóképezdének ott kell lennie, a hol a népiskolák ügyei beszéltetnek meg, a hol azok számára tanterveket készítenek , uj kézikönyveket ajánlanak stb. stb ! Ha nem is Bognár E. ur, de tán más valaki csakugyan rámondja: hiszen ugy is % két€ képezdei tanár van a bizottságban 1 Van, de e két egyén — mint 1878-ban nov. 14-én a bizottság
