Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-04-11 / 15. szám

esetben biztosabban érjük el és behatóbban, a netáni hiányok okainak alaposabb felismerése mellett fogjuk megbírálhatni, ha az intézetben működött közegek alkalmaztatnak vizsgálókul, mintha ez, az intézeten kívül álló egyénekből alakított bizottság által eszközöltetik, mert a vizsgálat folytán nem csak a vizsgálandó altal tett előmenetelt bírálhatjuk meg, hanem tudomást szerezhetünk magának a vizsgálónak képességéről is, annak tanmódszeréről és bánásmódjáról, s ez által az összes tanítás kezeléséről és minőségéről. Ez altal egyszersmind alkalmat nyujtunk az intézet vezetőinek s jelesen a tanároknak arra, hogy működésűk eredményéről nem mások közvetítésével, hanem saját közvetlen közreműködésökkel adjanak számot az államnak, a mi nem csak kötelességük, hanem a mihez jogos igényt is tarthatnak. Ugy vagyok meggyőződve, hogy az által, ha az illető tanfelügyelő elnöklete alatt s jelenlétében tartatik az érettségi vizsgálat, s a mellett a vizsgáló bizottsághoz a közoktatásügyi minister az intézeti tanárokon kivül még legalabb egy vizsgáló biztost nevez, a mi altal lehetséges lesz, tekintve a tanfelügyelő külön szakmáját — úgy a nyelvészeti , mint a mennyiségtani-természettudományi szakmára mindenkor egy-egy érdektelen szakértő ellenőrt alkalmazni, s a minister hatáskörébenfekszik, ott, hol arra kivételesen szükség fog mutatkozni, több, az intézet körén kivül álló vizsgálókat is nevezni ki, s ez által a vizsgáló előnyét is biztosítani, ott, hol különben az érettségi vizsgalat célja és eredménye veszélyeztetettnek mutatkozik : az érettségi vizsgálatnak ily mód szerinti tartása a szigor kívánatos fejlesztésére alkalmasabb eszköznek fog bizonyulni, mint az intézeten kivül álló egyénekből alakított bizottságok : mert mindig könnyebb lesz egy tanfelügyelőt s egy vizsgáló biztost állítni olyat, ki a íeladatok színvonalán áll, mint egy egész bizottságot, s mert amazoknak könnyebb a felelősség érzetét ébren tartani, s e felelősséget, ha szükséges, érvényesíteni is, mint egy bizottságnak. Mihez járul az is, hogy egy-két város kivételével e bizottságokat legnagyobb részt úgy sem lehetne másokból alakítani, mint ugyancsak az illető intézetek tanáraiból, s így a legritkább esetben éretnék el az a cél, melyet a külön bizottságok által elérni akarnánk. Paedagogiai okok is kívánjak az intézeti tanároknak vizsgálókul való alkalmazását. A gymnasiumot vagy reáliskolát végzett ifjú ugyanis még nem áll a szellemi fejlettség azon fokán, hogy azok eszmemenetéhez hamarjában alkalmazkodhassék, kikkel legalább egyideig nem állt összeköttetésben : a legjobb tanulón is megeshetik, hogy az idegen által tett kérdést nem fogja egyszerre fel s a felelettel adós marad, mig ugyanazon tárgyból a tanara által tett kérdésre a legkielégitőbb feleletet adta volna. A felfogás és értelmi, és némileg itélő tehetség már fejlettebb foka, ugy szinte az illető szaktudományokban nagyobb jártasság kívántatik ahhoz, hogy a bárminemű alakban előterjesztett kérdés lényegét és irányát az illető azonnal felfoghassa, mint a minőt egy gymnasiumot vagy reáliskolát végzett tanulótól kívánni lehet. — Még nagyobb változáson ment át törvényjavaslatom, az állam rendelkezése és közvetlen vezetése alatt nem álló középiskolákban gyakorlandó főfelügyelet körének s gyakorlása módjának körülírását tartalmazó §-aiban; ezek különösen a 77—85. §-ok, melyekben a felügyelet tüzetesen van tárgyalva, bár egyes meghatározások, illető helyeiken, az V. fejezet többi szakaszaiban is (65., 67. §§.) foglaltatnak. Maga a felügyelet mértéke különböző a hitfelekezetek és ismét a törvényhatóságok stb. által tentartott iskolákkal szemben. Nem lehet tagadni, hogy az állam után, az autonom egyházak a legtekintélyesebb iskolatartó testületek. Az egyház földjéről hajtott ki eredetileg is az iskola; s e hagyományos kapcsolat a kettő közt ma is sok tekintetben fennáll. Magyarországon a kath. egyház volt az első iskola-állitó, a kereszténység behozatalával egyidejűleg; s a protestáns egyház, mióta fennáll, mindig fősúlyt helyezett iskoláira. A népoktatásügy még ma is túlnyomólag a felekezetek kezében van. A középiskolai oktatás is igen nagy részt felekezeti jelleggel bir még hazánkban. A tanulmányi alapból fentartott, de tényleg kath. jellegű és a szerzetes-rendiek által ellátott iskolákhoz képest, a tisztán állami gymnasiumok elenyészően csekély számmal állanak fenn az állam rendelkezése s a közoktatási kormány közvetlen vezetése alatt álló iskola-csoportban: állami s felekezet nélküli jelleggel csak a reáliskolák, mint az újabb kor szülöttei bírnak teljesen. S ez állami csoporttal szemben, az autonom egyházak, jelesen a protestánsok középiskolái, szintén tekintélyes csoportot képviselnek, mind számban, mind súlyban. Fentartásuk, fejlesztésük, nemcsak azért fontos, mert különben az állam vállaira háromlandó tehernek egy igen tekintélyes részét viselik, hanem azért, mert ha valahol: a közoktatás terén üdvös a verseny, az egyes irányok egyéni fejlődése, a decentralisatió. Természetes következménye ennek, hogy az autonom egyházak által fentartott iskolákban, bizonyos hagyományos szellem fejlődik ki, melyet épen a önkormányzat tart fenn és ápol, s melyet az állam csak annyiban korlátozhat felügyelete által, hogy egyfelől a közoktatásnak időről időre megállapítandó általános keretéből ki ne csapjon s másfelől, hogy az állam érdekei ellen működő irányoknak köpenyül ne szolgálhasson. A közművelődés általános színvonalát magasabbra emelni ; ez a közoktatás legfőbb feladata; e színvonalon fentartani a felekezeti iskolákat is, az állami főfelügyelet legfőbb célja ez iskolák irányában. Ebben gyökerezik az állam azon joga, hogy a közoktatás általános keretét s a színvonal minimumát ez iskolák irányában megszabhatja, s hogy azt betöltik s elérik-e, ellenőrizheti. Törvényhatóságok, községek, társulatok, sőt egyesektől sem lehet megtagadni az iskolatartás jogát, de azok oly önállóságot az állammal szemben, mint a felekezetek, nem igényelhetnek. Csak szórványosan, egyen-