Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-04-11 / 15. szám
s nálunk is kellő méltatásban részesül. Egyfelől az elemi iskolák számára alkalmas tanítók képzése, másfelől a magasabb- felső oktatásra való előkészítés, s végre általában a nemzet műveltebb s igy minden tekintetben döntő súlyú osztályának magasabb átalános, sőt tudományos míveltség fokára emelése : íme a középiskolai oktatás feladatai. Vannak középiskolák, melyek az állam közvetlen vezetése alatt állanak, s vannak, melyek nem állanak, 1 ez az egyetlen megkülönböztetés, mely ma ténylegesnek s a valóságnak teljesen megfelelőnek mondható. A nem állami vezetés alatt álló középiskolák nehezen vonhatók mindenben egyenlő rendelkezések alá. A hitfelekezetek által fentartott középiskoláknak, jelesen a protestánsokéinak, nagyobb önkormányzati jog van törvény által biztosítva, mint a mennyit a törvényhatóságok, községek, társulatok vagy épen magánosok igényelhetnek magoknak fentartott tanintézeteikben az államkormánynyal szemben. Az önkormányzattal biró hitfelekezetek jelesen a protestánsok részére, az 1790/1 : XXVI. t. c. középiskoláikat illetőleg is nevezetes jogokat biztosított, melyeket nem megszorítani, vagy épen visszavenni, sőt más felekezetekkel s testületekkel és magánosokkal is megosztani lehet a mai törvényhozás föladata. Ugyanaz a törvénycikk, mely a protestánsok iskolai autonómiáját biztosította, biztosította egyszersmind az állam felügyeleti jogát is azokban, a nélkül azonban, hogy azt részletesen körülirta volna. S kilátásba helyezte egyszersmind az egész országra és abban a protestánsokra is kiterjesztendő tanulmányi rend (ordo studiorum) törvény általi megállapítását. Kettős feladatot hagyott tehát a következő törvényhozásokra : az általánosan kötelező tanulmányi rend megszabását, és az állam rendelkezése s közvetlen vezetése alatt nem álló tanintézetekben az állami főfelügyelet jogának részletezését s szabatos körtiliratását. A középoktatásról eddigelé úgy b. elődöm, mint általam beterjesztett törvényjavaslatokban e két feladat együttes megoldása volt megkísértve. A kettő azonban nincs oly szükségképeni összefüggésben, hogy pl. a főfelügyelet kérdése, a tanulmányi rend kérdésétől elkülönítve is megoldható ne volna. S részemről, érezve ez utóbbinak — fölebb érintett és több más nehézségeit, meg akartam kisérteni, csupán a főfeliigyeleti jognak törvény utján való szabályozását, a minek halaszthatlanságáról, a közigazgatás körében naponkint felmerülő esetek, s azokból származó súrlódások, eléggé meggyőztek. E végből a leginkább érdekelt protestáns egyházi főkkel tárgyalást indítottam meg, mely azonban a magokban is kényes kérdések egyértelmű megoldására nem vezetett, sőt arról győzött meg, hogy szándékom az érdekelt körökben élénk visszatetszéssel találkozik. Az állami főfelügyelet azonban a mai rendezetlen állapotban tovább hagyható nem lévén, elkülönített megoldása pedig legyőzhetetlen nehézségekbe ütközvén — másfelől a középiskolai közoktatás ügyének törvényes rendezése minden oldalról siirgettetvén, — s mint alkotmányos minister, a közvélemény nyilvánulásait figyelembe tartozván venni: nem maradt fenn más, mint visszatérnem az előbb valasztott útra, s a középoktatást szabályozó törvény iránti javaslatot, belefoglalva mint előbb is volt, a főfelügyelet szabályozását is — újra a törvényhozás elé terjesztenem. Jelen törvényjavaslatom közelebb áll az i872/5diki országgyűlés központi bizottságának szövegezéséhez, rnint az, melyet az 1875/8-idiki törvényhozás elé magam teijesztettem volt. Jelesen, a törvényjavaslatot ismét hat fejezetre osztottam : összefoglalva egyfelől az állam rendelkezése és közvetlen vezetése alatt álló középiskolákat, melyeknek szervezéséről egy, közigazgatásáról szintén egy fejezet szól, holott előbbi javaslatomban a tisztán állami- és az alapokból, meg a szerzetes-rendek által fentartott iskolákat egymástól elkülönítettem volt, és beleolvasztva másfelől a tankerületi főigazgatókról szóló külön fejezetet, a közigazgatást tárgyaló fejezetbe. E visszatérésre a központi bizottság szervezetéhez az előbbi törvényhozás iránti tekinteteten kivűl főleg az birt, mert igy a törvényjavaslat szerkezetét s oeconomiáját egyszerűbbnek és világosabbnak találtam, s mert különösen az állam közvetlen vezetése alatt álló mindennemű iskolák egybefoglalása, és az e vezetés alatt nem álló, s tehát csak a főfelügyelettel ellenőrzött iskolák másik nagy csoportjától való elkülönítése inkább megfelel a tényállásnak. Mellőzve azokat, a mik az általam 1875-ben benyújtott törvényjavaslat indokolásában egyes kisebb jelentőségű tételek igazolására elmondattak, különösen két pontra, az érettségi vizsgalatok és az állami főfelügyelet ügyére kívánok jelen indokolásomban bővebben kiterjeszkedni Az érettségi, vagy mint az 1872/5-iki országgyűlés és központi bizottságnak szövegezése nevezi, »zárvizsgálat <, : -ról szóló IV. fejezetben az említetett szövegezéstől lényeges eltérések fordultak elő már előbb beterjesztett törvényjavaslatomban is, melyeket a jelenlegiben is fentartottam. Ezek legfőbbike az, hogy míg előbb ezen vizsgálat tartása a közoktatási minister által kinevezendő bizottságok által lett volna eszközlendő, az általam most előterjesztett javaslat szerint ezen vizsgálatot az illető tankerületi főigazgató vagy akadályoztatása esetében más, a közoktatásügyi minister által erre felhatalmazott szakférfiú elnöklete s ugyancsak a közoktatásügyi minister által kijelölt még legalább egy vizsgáló biztos közreműködése mellett minden osztályú nyilvános gymnasium vagy reáliskola tanártestülete tartja a maga saját intézetében. Ha tekintjük azt, hogy az érettségi vizsgálat egyszersmind alkalmas módot nyújt, az intézet működésének s a tanítás mikénti kezelésének megbirálására, ezt minden
