Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-04-11 / 15. szám

hogy ezen lelki phylloxera ügyben a superintendentiák közösen egy memorandumot terjesszenek be az illetékes kormányközeghez. Bizony nem lenne ennek semmi értelme. Az a memorandum constatálná a bajt, de nem tudna helyesebb orvoslási módot ajánlani, mint a minőt K. Tóth K. ajánl, a mely orvoslási mód pedig valóban medicina peior morbo. Agyonhallgassuk a bajt: Hát ki kívánja azt: S egyáltalában a hallgatás képes-e megszüntettetni a létező bajt ? De talán a lármázás fogja megszüntetni? Egyik sem. Ennek csak egy módja van: a papok legyenek a népnek igazi lelkipásztorai, necsak a templomi katedrában, hanem a társadalom minden körében. Ma a legtöbb pap eleget vél tenni hivatásának az által, ha szorgalmasan prédikál vasárnaponként, s elvégzi teendőit amint akármely bureaucrata s azután nem törődik a gyülekezettel. S ez éppen a népes alföldi egyházakban van így, azokban hol 5 - 6, 8 —10 ezer lélekre jut egy lelkipásztor; s miután 5 — 6 ezer, sőt 8—10 ezer lélek gondozására egy pap még ha segédje van is képtelen, igen könnyen megtörténhetik, hogy a lelki phylloxera mindenfelé elharapózik, maholnap majd ott is lesznek nazarénusok, a hol még most nem is álmodunk róluk Vegyük már észre valahára, hogy azok a nagy alföldi gyülekezetek nem hivatottak jelen conglomerált állapotukban a prot. szellemet fentartani. A debreceni és vásárhelyi nagytemplom és nagy gyülekezet egy-két pappal és sok ezerre menő hívővel, inkább a római hierarchia intézményeire emlékeztet, semmint a prot. institutiókra. Ne építsetek nagy templomokat, ne hivalogjatok roppant népes gyülekezettel: mert a nagyság átka az, hogy romba dűljön. Nekünk kis imaházakra van szükségünk, s 1 — 2 ezer hívőből álló, külön papot tartó gyülekezetekre, tehát olyanokra, melyekben a prot. hitélet egészségesen fejlődhetik, a hol a contactus a nép és pap közt meg van és észszerűen meg lehet, a hol a pap nem csak prédikátor a szószéken, hanem népének atyja, szeretetteljes tanácsadója, a legszebb értelemben valódi tanítója. Nem kell attól félni, hogy a roppant nagy gyülekezeteknek ily kisebb valódi prot. gyülekezetekké szétválasztása a papi javadalmakat nagyban csökkenteni fogja. Éppen nem: csak szabályozni. Ha a nép látni fogja azt, a mit ma nem lát, hogy a pap az ő érdekeivel komolyan törődik, hogy gondja van az elemi iskolákra, az elemi oktatásra, a p.ot. hitélet alapvetőjére, ha a pap a prédikáció mellett sua sponte átveszi a felnőttek oktatását, s bizonyos időben p. o. szombat este tanítgatja felnőtt híveit modern irányban azon tudományokra, melyek ma már nélkülözhetetlenek, ha előadja nekik értelmiségökhöz mérve, az emberiség nagy küzdelmeit, a vallásos fogalmak kifejlődését, a phisikai világ törvényeit stb. higyje el K. Tóth K., többet tesz arra, hogy a nazarenismust korlátolja, mintha repressaliákhoz nyul s az államhatalom beavatkozását követeli s biztosan a nép szivesebben fogja lelkipásztorát dotálni, látva működésének tényleges hasznát, mint ma, a midőn a debreceni, vásárhelyi, csongrádi, szentesi stb. papokra oly messziről tekinthet csak, mint a tibetiek a dalai lámára s mikor azok a nagy papok, a kiknek nevét a hír felkapta szárnyaira s hordja hencidától boncidáig, a már említett túltengő helyzetök miatt közvetlenül bizony mentül kevesebbet törődhetnek juhocskáikkal. A mi K. Tóth Kálmán azon indítványát illeti, hogy a népet a lehető legolcsóbb vallás-erkölcsi irányú lappal kellene ellátni, ily féle könyveket kezébe adni, ez igen helyes. Csak azt jegyzem meg, hogy igazán népszerűet beszéljenek azok az írók, mert mai napság nem az a baj, hogy nem volna a népnek mit olvasnia, hanem az, hogy oly tudálékos módon írnak a mi embereink, mikép a nép, a maga romlatlan józan eszével képtelen azoknak fellengéseit élvezni s érteni. Tehát rajta! fel a munkára, míg még nem késő. Kun Pál. ISKOLAÜGY. A felső-baranyai ref. tan. testület közgyűlése. A telső-baranyai ref. egyházmegye tan. testülete március 22-én tartotta közgyűlését Vaiszlóban. Miután egyházmegyénk tanügyi mozzanatairól csak is egyes, egyházi ügyekben laikus tanügyi lapok közölnek tudósítást: talán nem lesz érdektelen, ha tan. testületünknek jelzett közgyűléséről s azon targyakról, melyek egyházi életünket s a tanügyet közelebbről érdeklik : rövid tudósítást nyújtok. Mindenek előtt egy fontos határozati javaslatról kell szólanom, melyet a tan. testület időközi köre terjesztett a közgyűlés elé. A határozati javaslat lényege következő : Utasítsa a közgyűlés erélyesen tisztikarát, hogy a nagy-gyűlés tárgysorozatának megállapításánál szorosan áz 1875. april hóban tartott egyházmegyei közgyűlésen megalkotott alapszabályzathoz tartsa magát. Ez kényes kérdés. Azért kényes pedig, mert a felső-baranyai egyházmegyében a tanitói testület az egyházmegyének mintegy melléje van állítva, a helyett,