Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-04-11 / 15. szám

A prot. egyház és a nazarénusok.") — Könyves Tóth Kálmánnak. — A Prot. Egyh. és Isk. Lapban régóta kérdezgetik ; felelgetnek is rá egymásnak; itt-ott ki is találják, mégis mindig rejtély marad ez a kérdés : hol a baj r Azonban e lap ii-ik számában K. Tóth Kálmán előáll a kérdés megfejtésével s előtérbe helyezi a nazarénusokat. Nem akarom vitatni, mennyiben kényelmetlen jelenben kiválóan a prot. egyház magyar reformátusaira nézve, s mennyiben válhat idővel komolyan veszedelmessé a nazarénus irányzat : mivel a kényelmetlenség egyrészben már meg van, létező baj, mellyel okosan számolni kell tudni; idővel veszedelmes jellegét pedig, a mint a jelek mutatják, majd csak utódaink fogják meghatározhatni : az ügynek ezen oldalához tehát nem szándékozom szólani, csak egy pár reflexiót teszek azon rendszabályokra nézve, a melyeket K. Tóth Kálmán a maga részéről jónak lát ajánlani. K. Tóth K. a nazarenismust lelki phylloxerának nevezi, mely eddig hazánk déli vidékein tengődött, most azonban elterjedt az ország minden tájára. Ez egy olyan destructiv szekta, mely ellen az alvó államot föl kell ébresztenünk, mert az minden józan intézményt elvből gyűlöl s föl akar forgatni; ennek hitelvei a józan észszel, a társadalmi rendszerrel teljes ellentétben állanak, mely in ultima analysi egyirányban működik a legszélsőbb socialismussal stb. K. Tóth K. nagyon sok mindent elmond egy rövid cikkben a nazarénusok ellen, s miután szavainak súlya van, jó protestáns, jó pap, derék iró, erős gondolkozó, s így eleve ki van zárva azon lehetőség, hogy hebehurgya nyilatkozatokat tesz, jó lesz szemükbe nézni azon érveknek, melyeket a nazarénismus kiirtására ajánl. Mindenek előtt nem vagyok egy véleményen K. Tóth Kálmánnal arra nézve, hogy a nazarénismus lelki phylloxera. Ez a beszéd voltaképen nem is fejez ki semmit, mihelyt azzal nem physikai tüneményt, hanem psychikai eltérést akarunk jelezni. A nazarénismus egy kezdődő secta, melynek annyi létjoga van és lesz, a mennyit önmagának az élet nagy harcában valamikor kiküzdeni képes leend. Hogy a nazarénismus a rom. kath., protestáns vagy nem tudom melyik egyház rovására fog-e gyarapodni, az nem kérdés, mindenesetre azon vallásfelekezetek rovására, a melyek egyrészben híveik gondozását elhanyagolják, másrészt a melyeknek merev dogmatismusa a nép előtt ért*) Tér szűke miatt késett. Szerk. hetetlen abrakadabra, a művelt osztály előtt elavult s a józan észszel ellentétben álló tételek halmazából fog állani. Azt mondja K. Tóth K., hogy a nazarénusok hitelvei a józan észszel, a társadalmi rendszerrel teljes ellentétben állanak. Hiszen a mi józan eszünkkel, a mi társadalmi rendszerünkkel szükségkép ellentétben kell állni az ő hitelvöknek bizonyos tekintetben, mert ellenesetben hiányzanék azon alap, melyen működve magoknak proselytákat szerezhetnek Kétségkivül nagy azon megvetés, melyet K. Tóth K, a nazarénusok iránt kifejez: de még igen csekély azon megvetéshez képest, melyet a művelt római polgár érzett a kezdődő keresztyénség ellen, mivel annak hitelvei a civis romanus józaneszével legalább is álltak oly ellentétben, a milyenben a mi józan eszünkkel szemben állnak a nazarénusok hitelvei; sőt ! hogy a keresztyénség a római társadalmi rendszerrel is merev s kiengresztelhetetlen ellentétben állt, azt a történelem lapjai lépten-nyomon mutogatják, s K. Tóth K. bizonyára tudja annyira mindezt, hogy példák idézgetése vele szemben teljesen felesleges lenne. Vádolja K. Tóth K. az államot, hogy a nazarénusokat eltűri, megengedi nekik a szervezkedést, elnézi hogy hittérítőik befutkározzák az országot, sőt a népmozgalmi táblázatokban külön rovatot is nyit nekik. Tehát — a mint az cikkéből több helyt ki is lóg — az államhatalom oly beavatkozását óhajtaná provokálni, a mely nem engedné meg a nazarénus gyülekezetek alakulását, lehetetlenné tenné a proselyták szerzését hittéritőiknek illetőségi helyükre való visszatoloncoztatása által, s megszüntetné a táblázatokban a külön rovatokat, vagyis egyrészt üldözné az állam rendszeresen azon polgárait, a kiknek hitelvei a többség józaneszével ellenkeznek, másrészt behunyná szemét a létező tünemény előtt, nem mervén registrálni azt, hogy létezik a mi van. Részemről, mint prot. ember, mint azon egyháznak tagja, mely a szellemnek bilincseit ezelőtt három századdal széttörte, mely Róma elvakult zsarnoksága ellen tiltakozott, mely a római hierarchia józaneszével szükségképen ellentétben állott keletkeztekor s áll ma is és fog állani még sokáig: tiltakozom a lelkiismeret szabadságának nevében az államhatalomnak olyatén beavatkozása ellen, a milyent K. Tóth K. ajánl s nem szeretném azt látni, hogy a magát szabadelvűnek hirdető és tartó prot. felekezet az állam hatalma poroszlójává legyen, egy oly sectával szemben, a melynek hitelvei a prot. ember józaneszével ellenkeznek. Ezen elvből kiindulva, nagyon szerencsétlen I ötletnek találom K. Tóth K. azon indítványát is,