Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-01-11 / 2. szám
tetnek abban majdnem egy millió hitsorsosoknak s honfiaknak érzelmei, igényei s követelményei, az egyháznak ekképen legfelsőbb hatóságává átalakult egyetemes közgyűlés jelenleg autonom állást vívott ki magának az állam kormányával szemben/ íme így jönnek létre a jóravaló institutiók. Gyakorlati szükségek szülik, a körülmények tovább fejlesztik és idő és az élet által törvénynyé szentesítve áldásaikat árasztják a társadalomra, melyben keletkeztek; míg a logika legszigorúbb törvényei szerint megalkotott elméletek, ha az élet fenforgó exigentiáinak nem szolgálnak, mint irott malaszt, papiros fogyasztásnál egyebet nem eredményeznek. A debreceni és budapesti ülésekkel egyidejűleg a Királyhágón túl is egyházi nagy ünnepély folyt,— a hit- és lelkiismereti szabadság lélekemelő nagy ünnepélye. Az egy-Isten-hivők kicsiny, de hit-edzett serege Székely-Keresztúron tartott évi zsinata alkalmával megülé Dávid Ferenc első . i püspökének három százados elitéltetése és halála emlékünnepét. Háromszáz év küzdelmeibe került, míg a történelem, mely Schiller szép szava szerint ^a világ ítélőszéke*, az embereket rákényszeríthette, hogy elismerjék jogilag, a mi tényleg világ kezdetétől fogva megvolt, a gondolat szabadságát. A reformatio az emberi elme felszabadításának művét oly módon indította volt meg, amint gépet szoktak megindítani: az ember regulatort alkalmaz, mely a gép mozgási körét s hatályát megszabja. Elfelejtették, hogy a gondolat más regulatort nem ismer, mint saját magát. Ez a szellem fejedelmi kiváltsága, elidegeníthetlen sajátja, melyet a bitor hatalom nyomorgatni igen, de elnyomni nem bír. Ez igazságnak az unitáriusok élő, légszólóbb bizonyságai, s ez az, mi a székelykeresztúri ünnepélyt oly világra szóló jelentőségre emelte, hogy a szabadság apostolai a tengeren túlról is siettek részt venni annak örömében. Megörökítette a nagy eseményt Jakab Eleknek ^ Dávid Ferenc emléke< ( című, maradandó becsű történelmi nagy műve, s az unitárius közönség azon hitbuzgó áldozatkészsége, mely a nagy nap emlékére tíz ezer forintnyi ^Dávidalapítványt^ alkotott. Ezzel az egyházi mozgalmakban gazdag év meg nem záródott be. November 25-én az egyház számos irányadó férfiai sereglettek Budapestre, hogy eszméket cseréljenek a hazai közművelődésre nézve is nagy fontosságú két kérdésben. A magyar akadémia termében Lónyai Menyhért gróf elnöklete alatt általa egybehívott prot. történettudósok tanácskoztak a felett, mi módon lehetne a magyar protestantísmus történelmének megírását legsikeresebben megindítani. A meghívottak közt volt természetesen Révész Imre is, ki személyesen nem jelenhetvén meg, a lapunk 48-ik számában közölve volt emlékiratot küldte be, mely szerint egy teljesen önálló magyar protestáns egyháztörténelmi társulat lenne alakítandó : ez első sorban gondoskodnék arról, hogy készíttessék egy elméleti és gyakorlati bevezető s útmutató mű, főleg a kezdő történelmi munkások számára másodsorban pedig megkezdetnek a tüzetes munka az egyházkerületek jegyzőkönyveiből s más forrásokból merítendő regesták készítésével. Ez indítvány egyhangúlag elfogadtatván, a gyűlés Révész elnöklete alatt 8 tagu bizottságot küldött ki a társulat szervezése- s a munkálatok megindítására; egyúttal elhatározta, hogyha netalán időközben önálló monographiák készülnének, azok a folyamatban lévő theologiai könyvtárban lássanak napvilágot. Amint e rövid vázlatból látható, ez életrevaló ügy sem lépett még ki a desideráták sorából, ki, de biztat a remény, hogy egyszer megpendítve, azt elejteni többé nem fogják, mert elejtése szégyenletes lenne. Azon szoros kapcsolatnál fogva ugyan is, melyben a nemzet közügye az utolsó negyedfélszázadon keresztül a protestantismushoz állott, ennek történelme nem pusztán egyházi, hanem átalános hazai érdekű, és megírása annál kívánatosabb, mivel ujabb időkig a censura alatt nyögő sajtóviszonyok mellett a protestáns küzdelmek éppen ez oldalat érinteni sem lehetett, s az arra vonatkozó okiratok az archívumokban használatlan porladoztak. Ma, hogy >; ) sentire quae velis, et quae sentias, dicere licet*, ideje, hogy a századok mu-3*
