Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-01-11 / 2. szám

lasztásait helyrehozni siessünk. Közönségnek és Íróknak egyaránt szent kötelessége ez, melyet, bizton hisszük, elmulasztani nem fognak. Ugyan csak nov. 2 5-én vette kezdetét a református paplak gyűléstermében az öt egyházkerület küldötteiből alakult egyetemes tanügyi bizottság értekezlete, melyet Török Pál a legközelebbi konventtől vett megbízás folytán hívott össze, a végett, hogy a ref. gymnasiumok újjáalakítása s a kor kívánalmainak megfelelő beren" dezése ügyében javaslatot dolgozzon ki és terjesszen a superintendentiák elé. A tanácskozást megelőzőleg a debreceni konvent elfogadta volt általánosságban a ref. köznevelés és közoktatás szervezetét szabályozó munkálatot Molnár Aladártól. Az értekezlet tehát a fonalat ott vette föl, ahol a nevezett munkálat abba hagyta, és tanácskozása tárgyául tette a tanárképzés s tanárképesités, a tanterv s belső szervezet, a tankönyvek, a rendtartás és fegyelem ügyét. Bizonyára senki nem várja, hogy e rövid vázlat a nyolc napig folyt tanácskozást körülményesen ismertesse; de az egésznek céljáról s a tanácskozás szelleméről pár szót szólani mindenesetre helyén lesz. Ha a tanácskozás folyama alatt idegen ember a tanácsterembe vetődvén, hallja, hogy a szónokok folytonosan a protestáns szellemre, ennek alkotó hatásaira hivatkoznak, okvetlen azon meggyőződéssel távozik, hogy itt a gymnasiumi kérdés oly sajátságos megoldást fog nyerni, mely mint specifice protestáns, mondjuk kálvinista jellegű, az általános emberiségi alapokon nyugvó országos rendszertől toto coelo különböző lesz. Tán sorainkban is voltak némelyek, kik azon felsőbbségre visszaemlékezvén, melyet a tudomány haladásával lépést tartani igyekvő iskolaügyünk még nem rég a tespedő országossal szemben elfoglalt, magok is olyanféle csalódásban ringatták magokat. Figyelmen kiviil hagyták, hogy a protestáns szellem, mely mindjárt első föllépésével (Melanchton) a tudomány teljes önállóságát vitatta és az iskolát emancipálta, sajat határin túl tett hódításai legszebb vívmányául tekintheti a közművelődés oly színvonalra emelését, hogy a felekezeti velleitásoknak iskolai kérdésben többé szava nincsen. Hiába is keresnők a kálvinista jelleget azokban a javaslatokban, melyeket az értekezlet a fent érintett kérdésekre nézve kidolgozott, és melyeket akár az országos közoktatási tanácsban is megtehettek volna; sőt ott gyakorlati sikerre való több kilátással, mint magunk körében, a mennyiben a javaslat keresztülvitele oly nagyobb mérvű költségekkel járna melyek a studiorum fundusból mindenesetre inkább telnének, mint a már amúgy is erején felül terhelt felekezetünktől. Mert — hogy csak egyet említsek — ha mi a tanárképzési tanfolyamot négy elméleti s egy gyakorlati évre terveztük, tekintve a tudományos képzettség magas fokát, melyet a gymnasiumi tanítás mai időben a tanártól követel, abbeli kívánalmunkat nem lehet jogosultnak nem mondán és nem helyeselni. De ha másfelől arra gondolunk, hogy az a szerény tanári dotatio is (1000 frt és lakás), melyet a Molnár Aladár-féle szabályzat hozott javaslatba, olyannak állíttatott, melyre ^felekezetünk teljesen képtelen^: nemde kérdésbe kell tennünk, váljon vállalkozni fognak-e ifjaink oly pályára, melynek javadalmai úgy a készülésre fordított időhöz és költséghez, mint a munka fáradalmaihoz oly nyomorúságos arányban állanak ? Pedig cseppet sem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy javaslatunk legtöbb intézkedése, a tényleges állapotokhoz mérve nem igen mutat kedvezőbb arányt. Ne hímezzük-hámozzuk tehát a dolgot, hanem mondjuk ki egyenesen, hogy azon irányzatnál fogva, mely országos közoktatásügyünket ujabb időben a miénkkel egy és ugyanazon ösvényre terelte, egyházunk az iskolatartás terén oly versenyre van kihíva, mely erejét fölülmúlja. De váljon igazságos-e, hogy e verseny terheit az egyház egymaga viselje, mikor annak nyereményei az államnak csak úgy esnek javára, mint az egyháznak r S váljon igazságos-e, hogy teljesen eltekintve a közalapítványok vitás kérdésétől, mi protestánsokul, kik országos adóba csak úgy fizetünk, mint bármely más hitfelekezetü polgártársaink, járuljunk ez uton az állam költségén fényesen fenntartott iskolák fizetéséhez, a mieink pedig