Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-03-21 / 12. szám

felekezet gyermekei. Vallási gondozásukhoz sajat egyhazaik lelkészeinek semmi közük ; ez a tanitó feladata. A tanitó lehet p. o. zsidó; ha most ennek megadja Somogyi ur a felekezeti tanitás jogát, úgy minden valószínűséggel, minthogy saját felekezete tanait ismeri legjobban, ennek színezetében nevel pápistát, kálomistát és lutheranost is. Ha ezen állításra Somogyi úr azt mondaná, hogy nevetséges, hogy absurdum, én kénytelen volnék tisztelettel megjegyezni, hogy nem kevesbbé volna nevetséges a vallásoktatás jogát kizárólag gyakorló tanítótól azt követelni, ha ő p. o. katholikus, hogy lelkes protestánsokat és hitbuzgó zsidókat neveljen ; nem kevesbbé volna absurdum a valástanitás jogától a nevelésterén a lelkészeket eltiltani, aztán a községi iskolának az egyetlen tanitó vezetése alatt megadni a felekezeti színezetet. Somogyi úr szerint a szabadabban gondolkodók követelik az altalános vallastant s tartják a felekezeti hittanitast félre vetendönek. Hogy ezen irány mennyiben egyez meg a szabadelvíiséggel, az röviden az egyéni felfogástól függ. En részemről ugy értelmezem a szabadsagot, hogy elismerem mindenik hitfelekezetnek jogosultságát, tisztelem mindeniknek vallastanitasi jogát az iskolaban, és követelem sajat egyházam számara is ugyan ezen jogot. Hanc veniam damus petimusque vicissim. Somogyi úr a felekezeti vallásoktatás nyomán csak bunt és veszélyt lát sarjadzani mint eredményt. Beismerem, hogy napjainkban sok helyen lankadóban van a hitbuzgalom. Az is tény, hogy a felekezetek egyes tagjai gyakran gyűlöletet, felfuvalkodottságot mutatnak mások irányában. Más kérdés azonban, hogy lehet-e mindezért az egyházak hittanát kárhoztatni ? Vannak szabadon gondolkodó hírneves tudósok, kik azt állítják, hogy a keresztyénség átka lett az emberiségnek. A merre elterjedt, őrjöngő fanatismussal vérfürdőbe fojtotta a más hitiieket, s az általa elvakított népek évszázadokon át dühöngtek a szabadság s felvilágosodás ellen, százezrenként gyilkolva le polgártársaikat az eretnekség vádjára. — Bevalljuk ugyan, hogy a keresztyén vallást sokszor használta vérlázító céljaihoz takaróul az alacsony önzés, a rajongás ; mindezért azonban nem a keresztyénséget terheli a felelősség, hanem az emberi gyarlóságot, mely a legszentebbel is visszaél, s átokká teszi az áldást is. A keresztyén vallás a szeretet vallása; ez felebarátot mutat minden emberben, s szeretni tanit isteni alkotója példaja nyomán még az ellenséget is. Vannak ismét tudósok, kik egyáltalan elitélik a vallást, mert ez szerintük nem más mint a durva babonanak szülötte, s a lelki tudatlanságnak és vad rajongásnak ápoló dajkája. Bár nem tagadhatjuk, hogy a babona s a fanatismus igen sok esetben a vallás keblére fonja magát, mint a polyp s annak életerejét rabolja el táplálékul; mindamellett is, ily kórjelenségektő! eltekintve, Somogyi úrral határozottan azt állítjuk, hogy a valla s az emberiségre nézve áldás, mert ez teszi az embert emberre. így, habar a felekezetek egyes tagjainal is elfogultságot, testvérgyulölséget talalunk, ezért ne kárhoztassuk az egyház hittanat s annak tanitasat. Mindenik felekezet jó vallásos embereket akar nevelni. En már számos iskolát latogattam és mindenütt úgy tapasztaltam, hogy a vallásoktatas központját ezen magasztos valláserkölcsi parancs képezé : s

Szeresd az Istent mindenek felett, szeresd felebarátodat, mint önnön magadat.® Oly iskolát még sehol nem találtam, mely istentelenséget és embergyiilöletet hirdetett volna. Ha elismerjük az egyes felekezetek létjogát, a mi pedig kötelességünk, ha csak a türelmetlenség vádját nem akarjuk magunkra vonni, akkor meg kell nekik adnunk a jogot is, hogy a vallásnak hitelveik alapján tanításával nevelhessenek maguknak lelkes, hitbuzgó tagokat. Hogy mit ered menyezett közelebb a prot. egyhazban a felekezeti vallástanítás, erre nézve legyen szabad Somogyi ur adataival szemben nekem is tényekre hivatkoznom. Az a felekezeti vallasoktatas nevelt a múltban vallásos, buzgó protestánsokat, kik törhetlen ragaszkodasokkal egyházukhoz, végül is kifarasztak az üldözés viharát, s kivitték, hogy az áltáluk védett dicső elv : a gondolatszabadság előtt, a világ tisztelettel lerakta a fegyvert. Nevelt lelkes egyhaztagokat, kik önmagukat megadóztatva, összegyűjtött adományaikkal egymásután, rendre alapították az iskolákat, jótékony alapítványaikkal élesztették a legolcsóbb néposztályban is a tanulas ösztönét, a tanintézetek aldozatkész ápolásával terjesztették a felvilágosodást. Szóval, ha elfogulatlanul ítélünk, be kell vallanunk, hogy a prot. felekezetek tagjai évszázadokon át sok áldozatot hoztak a nép értelmi és erkölcsi ne-I velésének érdekében. Igaz, hogy a felekezeti hitoktatás nevelt kálomistát, lutheránust, de midőn ébresztette bennük a közügyek iránti áldozatkészséget, akkor a tarsadalom tiszteletre méltó tagjaivá is avatta őket, s így használt az emberiségnek is. Mennyit áldoznak a prot. egyhazak ma is nevelési, közmivelődési célokra! Hány tanintézetet tartanak fen az állam gyámolitása nélkül, csupán híveiknek áldozatkész részvétével! És ezen iskolakban együtt tanulnak az ő gyermekeikkel : katholikus és zsidó növendékek. Bocsánat : én mind ebben nem latok sem vallásos gyűlöletet sem felfuvalkodottságot. Somogyi úr midőn a felekezeti vallásoktatast megtámadja, ismételve ellentmondásba esik akaratlanul is. Mig feljebb ugyanis azzal vadolja az egyházi hittanitást, hogy az nem gyökerezteti meg a vallásosságot az emberben, hogy inkább csak a vallásos gyűlölet, mint a szeretet magvait terjeszti, alabb ismét azt állítja, hogy : „a vallási és felebaráti szeretetnek szép példáival korunkban is találkozunk, talán gyakrabban mint a régieknél/ Én azt hiszem, hogy a felekezeti vallásoktatás,