Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-03-21 / 12. szám

hinté a növendékek szivebe ; inkább a pharizensi felfuvalkodottságot, mint a názáreti alázatosságot tette a hívek vallásos jellemévé.* Röviden : Somogyi úr értelmében be keil szüntetni a felekezeti vallásoktatást. Vagyis más szóval, meg kell vonni a felekezetektől azon jogot, hogy iskolaikban hitvallásaikat tanittatthassák, s a növendékeket saját egyhazuknak buzgó tagjaiva nevelhessék az altal, hogy az egyház tanait velük jókor megismertetik, s az ezekhez való ragaszkodást keblükben fejlesztik. Midőn Somogyi úr ilyet követel, akkor nem számolt a létező viszonyokkal, az egyház és az iskola közötti kapcsolattal, nem méltatta kellő figyelemre közelebb a protestantismussal még mindig fenyegető nagyhatalomkép szembenálló katholicismus tendentiáit. A protestáns felekezetek, — hogy csak ezek mellett maradjunk — "ügy áldozatokkal tartják fenn alsó és felsőbb iskolaikat. Ezen iskolák voltak védváraik, leghúbb szövetségeseik, úgy hogy joggal mondhatjuk, miszerint legalabb eddig — a protestáns egyhazak és iskoláik egymásnak kiegészítő részei valának. Már most, ha hitvallásuk tanításának feladásával önmagukat, mint egyházat, kizárnák sajat iskoláikból, akkor egyszerűen nyíltan bevallanak, hogy az ő hittanaik, azó fogalmaik Istenről, üdvösségről oly veszedelmes mételyek, melyek, megmérgezik az ifjúságnak lelkét, csak a biin s átok előtt egyengetik az utat és így a kárhozat törvénye felé terelik fellartózthatlanúl az emberi társadalmat. E vallomással pedig természetesen, bármelyik felekezet tenné, sajat halálos ítéletet irná ala. Nézzük más oldalról Somogyi úr óhajának, ha ez teljesülne, következményeit. Tudva van, hogy a prot. egyház csak akkor veszi fel az uj tagokat kebelébe, ha már előbb a jelentkezőket sajat hittanaival kellőkép megismertette. E célból van rendelve az ifjúság szamára a confirmatiói oktatás, melynek lelkiismeretes teljesítése után az egyház lelkészei által a növendékeket hitvallásukban megerősíti, s az egyház tagjaiva avatja. Confirmatióban részesülnek a gyermekek rendszerint 12 — 15 éves korukban. Ugyan ezen életkor betöltéséig járnak iskolába ; azután a munka mezejére terve megszélednek. Ha elvennők a protestáns egyházaknak azon jogát, hogy az iskolaztatas ideje alatt hitvallásukat az ifjúsággal megismertethessék, hogy hittanaik alapján nevelhessék a növendékeket vallásos emberekké, a tankötelezettség letelte utan mar hianyzanék az alkalom a mulasztás kipótolására. Az elszéledteket a munka teréről nem lehetne rendes vallási oktatasra ismét összegyűjteni, különben ez, a mennyiben a hitvallások megismertetése volna célja, Somogyi úr értelmében szükségtelen is. így a növendékek megelégedve azon vallástanitással, melyet katholikus, zsidó, protest. egyaránt meghallgathat, egyhazuk tanainak megismerése nélkül serdülnének fel. Vallási tekintetben egyképen volnanak zsidók, katholikusok, protestánsok; mindenikből valami, egyikből sem egész. Vallásuk, tegyük fel volna : egyházuk, felekezetük azonban, melynek megismertetését az iskola, mint valamely veszedelmet, gondosan kerülte volt, aképen nem lenne. Hogy követelhetnénk az ily vallásoktatásban részesült egyénektől ragaszkodást az egyház iránt, melynek tanait perhorreskálták előttük? Hogyan várhatnánk meg tőlük, hogy lelkesülten áldozzanak felekezetükért, s szent hűséggel védjék jogait haláláig, mikor olyirányban neveltettek, a mely szerint a felekezeti vallásoktatás csak bűnt, átkot terem az emberiség szamara? Protestáns egyházunkat híveinek búzgalma s áldozatkész ragaszkodása, mely feltételezi az egyház tanainak ismeretét, tartja fen még mindig. Somogyi úrnak a felekezeti vallástanítás kiküszöbölését célzó iránya, a mennyiben tért nyerne, az egyhaziasságot rendszeresen aláásna, s a protestáns felekezeteknek nem sok ido múlva teljesen szétbontaná fentartó alapköveit. Vegyük még figyelembe, hogy a katholicismus soha semmi áron fel nem adja a felekezeti vallástanitas jogát az ifjúság körében; inkább kész szembeszállani az egész világgal s százszor megvívni az élet-halalcsatat. Xe felejtsük, hogy a nép még tavolrol sem képes azon philosoph gondolkozásra, melynek magaslatáról némely tudósok szánó mosolylyal tekintenek alá a különböző egyházakra. A népnek nem csak vallás kell, hanem a felekezet is, mely őt a hit dolgában is oktassa, vezesse. Ha mindezen tények dacára a protestáns egyházak lemondanának azon jogról, hogy saját hitelveik szerint oktathassak az ifjúságot a vallás tanaiban, akkor a nép igen természetesen nem látja az egyházban lelki oktatóját, vezérét, ki az övéit kis koruktól fogva anyai gonddal ápolja, tanítja, lassanként meghidegül iranta, elfordul tőle s lelke szükségérzetétől vonzatva oda megy, hol az egyházban újra feltalálja a bölcsőtől a sírig" kisérő hu vezért . . . Vagy is, ha egyhazunk hütclen lesz a vallástanítás terén örökölt feladatához, akkor könnyen kiszámítható azon időpont, melyben az elhagyott protestantísmus tört falain a hóditó katholicismus kitűzi a győzelmi lobogót. Hogy valami általanos vallastannak hirdetése az iskolában még sem egészen kielégítő, azt érezni látszik maga Somogyi úr is, mert először a felekezeti vallásoktatást elitéli ugyan, s azt kívánja, hogy a vallástanitásnak: „ne legyen célja kálomistákat, lutheránusokat pápistákat, vagy zsidókat nevelni,* alabb azonban ismét így szól: „Nem mondom, hogy az ilyen vallásoktatás felekezeti színezetet nem hordhat magán.* Egy részről tehát karhoztatja a felekezeti hittanitást, másrészről újra megengedhetőnek tartja. Ez egyszerűen ellentmondás. Ha az egyház a maga hittanaival megrontja az ifjúságot, akkor zárjuk el feltétlenül a vallástanitástól, ha pedig megengedhetőnek latjuk a felekezeti színezetet, akkor ne törjünk pálcát felette. Különben Somogyi ur, miután kizarolag a tanitó feladataul tűzi ki a vallásoktatast, „még a községi iskolákban is* teljesen céltalanul engedélyezi meg a felekezeti színezetet. Ezen iskolákba ugyanis járhatnak minden