Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-03-14 / 11. szám
Régen meg van ugyan írva, hogy ez a föld valamint nem csupán örömök hazája, ugy nem is egészen siralom völgye; de azért mégis találkoznak elegen, kik azt a magok szűk látköre szerint ítélve, — vagy egyiknek vagy másiknak tekintik. Ez utóbbiak, kivált mostanában, nagyon elszaporodtak s mihelyt valami a régi kerékvágásból kizökken, azonnal verik félre a harangot, kiáltozván „baj van* ; a másik kérdi: „hol a baj?* — s mert e jámbor földi életben mindennek akad annyi a mennyi követője, — egyszerre kettő három is felüti fejét : „itt is baj*1 — „ott is baj*, s teremtenek egy kis „közvéleményt® s megcsinálják a „falu rosszát.* Közelebb is volt alkalmunk a félrevert harang „hol a baj* kongását hallani, mely búsan zokogta, hogy a protestáns egyházakban vallástalanság, egyháziatlanság uralkodik, minek okozójául egyik harangozó a laikusokat, a másik az egyháziakat állította. Hogy melyiknek van igaza, illetőleg, hogy van-e valamelyiknek ? attól függ, hogy a vallástalanság és egyháziatlanság megítélésére nézve, minő álláspontra helyezkedünk. Ha vallástalannak, egyháziatlannak azt a kort nevezzük, — melyben az ember a hajdan nagy tiszteletben tartott, de ma már túlhaladt fogalmak iránt nem csak lángra nem gyúl, de idegenkedését s elvetni követelését nyíltan kimondja ; — melyben az ember, — a hajdan még a piaci kofák között is divatozott, de azon vajúdó korban teljesen igazolt, dogmai vitatkozásokat mellőzve, — tökélyesbűlését realisabb úton próbálja eszközölni; — melyben már sokan szivök, lelkük megnyugtatását önmaguk is elérni bírván, a pap szolgálatát igénybe venni nem kívánják; — ugy ezt a kort vallástalannak, egyháziatlannak mondhatjuk, s ez esetben már a „hol a baj* keresői közül egyiknek vagy másiknak, vagy mindakettőnek is igaza lészen. De ha a keresztyénség jól felfogott álláspontjára helyezkedünk, melynek alapja a szeretet s ebből folyó jótevés, szavak helyett a tett: ugy bátran kimondom, hogy a harang félreverése nem csak nem jogosult, sőt méltatlan ; a vallástalanság s egyháziatlanság vádja nem illik sem a protestantismusra, sem általában a mai korra, mivel Idvezitőnk ezen parancsa szeressed felebarátodat egy korban sem teljesíttetett annyi áldozatkészséggel, mint a maiban ; minélfogva azt mondom, lioyy az igazi vallásosság, egyháziasság hajnala épen korvnicban kezdett felderülni. Nézzünk csak széllyel, de olyan feltétellel, hogy itt ott felmerülő egyes sajnos kivételekből nem erőlködünk vádat componálni az egész ellen. íme azt látjuk, hogy ma már minden mívelt nemzetnél árva-, lelenc-, kórházakat, betegsegélyző egyleteket találunk. Mi alapította és tartja fenn mindezeket ? A Krisztus szellemétől áthatott álozatkészség; a vallásos érzetnek legszebb nyilatkozata. Itt ínséggel küzd egy egész vidék szegény népe s az az úr vagy úrnő, ki a közelebbi vasárnap nem ment ugyan templomba, de koldústarisznyát akasztva nyakába, végig kéregette a várost éhséggel kúzdő embertársai javára; vagy oda áll a lacikonyha asztala mellé s naponként százakat ment meg az éhenhalástól; — ott a természet egyik rettentő hadereje, a viz, elpusztít egy egész várost s pár óra alatt minden vagyonuktól megfosztva keseregnek ezerek . . . s csakhamar élelmi szerek sokasága érkezik mindenfelől . . . . s a könyörületesség oltárán milliók gyűlnek össze még olyanoktól is, kiknek a szeszélyes időjárás évről évre tartó rendetlenkedése miatt történt leszegényedésük következtében önmagoknak is segedelemre volna szükségük ... én ezekben a Krisztus szellemétől áthatott vallásos érzetnek teljesen kielégítő nyilatozatát találom. Vagy tekintsük az egyházakat. Minő túlfeszített áldozatokat találunk . . . Azonkívül, hogy protestáns egyházaink évenként tetemes összeggel járulnak az iskolák, a megyei s kerületi gyűlések fentartásához, özvegy árvapénztárak gyarapításához stb. stb, csaknem mindenfelé díszes templomok ékeskednek; a rozzant paplakok helyén gyönyörű épületek emelkedtek; a sötét, szűk iskolákat tágas, világos épületek váltották föl s mindezek rendbentartásáról kellőleg gondoskodnak stb. stb. .... Ezek is mind, mind a Krisztus szellemétől athatott vallásosság kedves gyümölcsei, melyekben érlelésében egyházinak, világinak meg van a maga érdeme. A rabszolgaság és a robot rendszer eltörlése ;, a börtönök lakói iránt viseltető humánusabb bánásmód ; a zsidó népnek — ugyan sok kifogás alá eső s hazánkban minden esetre korai, — emancipaciója . . , a keresztyénség fő elvétől vezéreltetett jelen kornak, Krisztus szellemétől átlengett productumai. Emlitsem-e végül azon missió társulatokat, melyeknek tőkéi, ismét kegyes adakozásokból, milliókká szaporodtak s a pogány népek megtérítésére fordíttatnak. Nem is szólok azon nagyszerű mozgalmakról, melyek Olasz-, Spanyolországokban stb. napról napra nagyobb erősödést és tért nyernek, épen a protestantismus érdekében. Jól tudom, hogy vannak localis bajok, melyek homályt vetnek egyes egyházak vallásos életére s akadályozzák Krisztus szellemének jótékony működését; de azt el nem fogadhatom, hogy az általánosról valaki azt mondja, hogy „baj van* ! . . Sőt ellenkezőleg épen korunk fogta fel s kezdi mindinkább teljesíteni a keresztyénség valódi, magasztos missióját, — s mely úgy levén, mind az egyháziak, mind a laicusok ellen általánosságban emelt vád önmagától elesik. Hetesy Vidorf lelkész
