Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-03-14 / 11. szám

vételre. A tanítóságra készülő, az elemi tanfolyamon felül elvégzi a törvényileg előírt négy középtanodai s három tanitóképezdei tanfolyamot ; tehát összesen hét évi előkészület után pályát végez; közönségesen i - - 2 év alatt rendes állomásra vergődik. A lelkészszé leendő a középtanodai nyolc osztály elvégzése után négy évi theologiai tanfolyamot hallgat. A pályavégzés utan pedig nem 1 — 2, hanem 8—10, nem ritkán több év alatt jutnak lelkészi állomásra. Mennyit szerezhetett volna, csak kissé jobb tanitói állomáson is, ha a tanitói pályára szánta volna magát! De mindettől eltekintve kérdem, jobban mennének-e a tanítók dolgai, ha a lelkészek is sanyarognának? Vájjon keresztyéni dolog-e a másénak kívánása ? Azonkívül eddigi fejtegetéseink szerint csak az értelmetlenség mondhatja a lelkeszt ingyenélőnek ; ő az emberiség legszentebb erdekeinek előmozdításán fáradozik, s ha hivatásai helyesen fogja fel, a cura pastoralis neki is ad elég dolgot és gondot. Azonkívül sem a lelkésznek, sem a tanítónak soha nem szabad elfeledni, hogy hazank legtöbb községeben csaknem kizárólag ők azoknak lelki vezetői, tanácsadói; ha ők egymást kölcsönösen sárral dobáljak, vájjon csodálkozhatunk-e azon, hogy a köznép nemcsak tolok fordul el és pedig nem ritkán utálattal, hanem elfordul az intelligentiától és a mivelodésre való hajlamtól is. Nem mulaszthatom el e helyen, tárgy am mai való szerves összefüggésénél fogva, bar e lapok hasábjain mar megbeszélés tárgyát képezé, az egyház és iskola közötti viszonyra vonatkozó álláspontomat is röviden körvonalozni. Történetileg vévén a dolgot, az iskola az egyház, specialiter a prot. egyház kebelén nott fel. Az egyház volt az, a legrégibb időktől kezdve, mely mig a kormány, országgyűlés, megye stb. messzehato nemzetközi, politikai, közgazdászati, belkormányzati, honvédelmi s több efféle államalkotó dolgok felett vitatkozva, a szegeny iskolárol és néptanítókról teljesen megfeledkezett az iskola és ezzel együtt a néptanítók ügyét, atyai gondoskodása tárgyává tette. Volt idő, tagadhatatlan, midőn e részről is az iskola mostoha atyai bánásmódban részesült; de más oldalról, ha voltak jó napjai a múltban, azokért legnagyobb részben az egyháznak és az egyház szolgáinak tartozik köszönettel. Még a hires 48-iki törvények is, melyeknek jelességét egyébként kétségbe vonni tőlem távol legyen, az iskolák és tanítók érdekében vajmi keveset tettek. A legújabb 68. évi 38-ki isk. törvénycikk az, mely a népiskolai tanügyet kellő figyelemben részesítette. Igaz ugyan, hogy minden óhajnak e törvény sem tehetett egyszerre eleget, nem emelhette az sem a tanügyet virágzó magaslatra azonnal, sem a tanítók helyzetét nem tehette az első lépésre gond nélkülivé ; de a miért e törvényt kiválólag fontosnak tarthatjuk, az az, hogy elismerte a népiskolai tanügyet országos ügynek, a néptanítókat a nemzet napszámosainak. Történetileg vévén tehát a dolgot, az iskola az egyház gyermeke. De valamint a gyermek, ha az érett kort elérte, nagykorusíttatik, önállóvá tétetik, és az előbb szigorú apával mintegy testvéri viszonyba lép ; úgy kell az iskolának is előbbutóbb nagykorusíttatnia. Az a kérdés, elérkezett-e j már az iskola nagykorusításának ideje r Felelet: ! igen. Ugyanis más volt az iskola célja annak gyermekkorában, más most. Akkor az iskola feladatának megfelelt, ha növendekeit vallásos könyvek olvasására és megértésére képesítette. Azonban az élet fokonkent uj meg uj követelmenyekkel lépett fel ellenebe, kötelességeket rótt rá, kell tehát, hogy jogokat is nyerjen. Nem azt akarom ez altal mondani, hogy most már az iskola az egyháztól szakadjon el, csak azt, hogy lépjen vele az őtet már megillető természetes viszonyba. Egyház és iskola között tehát ma már egymás melle rendelt testvéri viszonynak kell állania. A mily benső viszony van testvérek között, ep olyannak kell lennie a viszonynak az iskola és egyház között. Annyival inkább, mivel jogi álláspontra helyezkedve mindenki születésének első pillanatától kezdve azon államnak, melyben születik, tagja, polgára; ezen honpolgárságtol ot semmi sem mentheti fel, az állam mindegyiktől jogosan megkövetelheti, hogy oly műveltséget szerezzen, mely által a neki védelmet, lakhelyet nyújtó államnak lehető legtöbb hasznot nyújtson. Más oldalról e joggal az államra azon kötelezettség hárul, hogy minden uj polgarnak módot nyújtson mindazon kellékek megszerzésére, melyeknél fogva az illető az állam hasznos polgárává válhatik. Az egyházzal szemben az állam ily jogokat magának nem vindikálhat, tehát kötelességei sincsen iranyaban. Ebből egyúttal kitűnik, hogy jogilag az iskola állami intézvény. Hogy a 68-ik évi 38-ki iskolai törvénycikk is ez álláspontra helyezkedett, kitetszik onnan, hogy a községi iskolák intézvényét életbe léptette. (Meg kell itt jegyeznünk, hogy midőn mi a községi iskolát államintézménynek mondjuk, ez alatt nem a kormány által közvetlen vezetett es fentartott iskolát, hanem olyat értünk, mely a község, mint politikai hatóság, és így az állam egy faktora által láttatik el minden tekintetben. Szükségesnek láttam ezt megjegyezni azért, mert az állami és községi iskolát sokan összetévesztik, holott utóbbi ép olyan autonom