Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-03-14 / 11. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI SZERKESZTŐ-és KI A D Ó - H I VATA L: VIII, ker. Máriautca 10, sz. 1, em. Elő fizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: t hasábos petit sor többszöri beiktatáséit 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön oO kr. HT Teljes számú péld.éirxyok:lsza.l mindég szolg-éLllxa.t-uirxk_ "Ifg® Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésök lejár, annak megújítására felkéretnek. A „magyar prot. egyháztörténelmi társulat" kérdéséhez. Válaszul Révész Imre úrnak e lapok 1879. évi 48. számában megjelent s az itt címzett, ügyet felszínre hozott cikkére. Motto : ^Bizonyos, hogy ha van a magyar reformált egyházi történetirásnak jobb jövendője : ezt a levéltárak rendezésének, ép és használható állapotba helyezésének meg kell előznie.8 Révész Imre. Valamint minden kornak más-más istene van, akarom mondani, valamint minden kor a maga módja s felfogása szerint imádja a lényére nézve örökkönörökké változhatlan egy igaz Istent; azonképpen az emberiségnek általánosságban is minden korban, minden században, sőt majd minden egyes emberöltőnek más-más ideálja, mozgató eszméje van; még pedig nem üres viszketegségből vagy történetességből, hanem az ok és okozat, a tények és következmények, szóval a mívelődés törvénye szerint való előhaladás, fejlődés által teremtett igények és szükségérzetnél fogva. Egyik kor irányadó embere a keresztes-háborúk-, másiké a humanismus eszméiért, egyiké a conservativ, másiké a liberális elvekért lángol és küzd életre-halálra. Egyik kor emberei csinálják a történelmet, mint Nagy Sándor, Nagy Károly, Luther, Kálvin, Napoleon, Kossuth stb.; másikéi a történteket írják meg, mint Homer, Sallustius, Tacitus, Thiers, Horváth Mihály stb. Napjainkban az irányadó elmék úgy osztják meg a munkát, hogy mig az egyik a tényleges, adott viszonyok átalakításán munkál, addig a másik az elmúlt idők ránk maradt írott emlékei és egyéb adatok után rajzolja elénk a letűnt korok képét. Ily munkafelosztást találunk jelenleg hazánkban is. A nemzet irányadó embereinek egy része a tényleges viszonyok uj meg uj alakításán fáradozik s csinálja a történelmet (Bosznia occupatiója és annexiója), a polgári téren, melyet ugyan a nemzeti közvélemény elitéi; sőt egy buzgó kicsiny töredék az egyházi élet, egyháztársadalmi viszonyok javításán is hévvel munkálkodik (convent, zsinati előmunkálatok); más része a tekintélyesebb hazafiaknak egészen a mult idők dicsőségén mereng tekintetével s az elszórt csontok összegyüjtögetésével tölti éjjelét, nappalát (magy. történelmi társulat s régészeti egylet), hogy ezekből állíthassa elő a magyar nemzet polgári és mívelődési történelmének igaz és hű képét. A létért való küzdelem harca ez, ha a philosophia szemüvegén nézzük, mindkét részről. Hogy az egyházra nézve is csakugyan az, ezt a róm. kath. atyafiak irányadó emberei nagyon is érzik és tudják. Készen is vannak, hogy létjoguknak érvényt szerezzenek és azt mindenféle szabados utakon s módokon biztosítsák, és résen állanak éjjel-nappal. Van ^ Szent István társulatuk<< : , mely érdekeiket támogató könyveket ád, a mennyi kell. Vannak kath. irányú politikai napi lapjaik. Van >>Egyházművészeti lappjuk az egyháztörténelmi régiségek megóvása és gyűjtése végett Cobor Béla történettudós szerkesztése mellett stb. S mi, protestánsok! hogy állunk a küzdtéren ?! Mi, kiknek létjogot a mívelődés harcában elfoglalt s emberül betöltött szerep biztosít. . .
