Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-03-14 / 11. szám

Bizony, bizony, nagyon itt van az ideje, hogy tért foglaljunk minden munkakörben mi is: mert az irodalomban olyan hangokat is hallunk emelkedni, melyek fennen hirdetik s vesztünkre, egyszersmind gyalázatunkra egy tagadó vagy cáfoló szó sem mond ellent, mondom fennen hirdetik, hogy a reformatio Magyarországban nem lelki szükségből eredt; hanem csak nemzetiségi, hazafias célok elérésére szolgált köpenyűi. Azon nagy pipájú, de kevés dohányú irodalomtörténészek, kik e vakmerő váddal ref. egyházunk létjogát vonják kétségbe, feledik, vagy nem akarják tudni, mit eszközölt a reformatio a XVI. és XVII. századokban Magyarországon. Feledik, hogy a nemzeti irodalomnak mily meglepő lendületet adott a reformatio a sok magyar nyelven is irott vitatkozások, értekezések által; hogy nyomdákat tett szükségessé; iskolákat teremtett; a magyar nyelven írott egyházi tanitások által magyar nyelvű istenitiszteletet hozott létre; s mindezek által a speciális magyar nemzeti művelődést mozdította elő, s a nemzeti intensiv erőt fokozta, fejlesztette. Feledik, vagy nem ismerik az egyház célját, cultusát és tanrendszerét. Hanem kikapnak a történelem közepéből egy adatot; például, hogy Tököly Imre, a hires kurucvezér, talán kétségbeesésében, a római pápához utasítja nejét segélyért, megígérvén, hogy siker esetén mind maga a római kath. hitre tér, mind hitsorsosait az arra való áttérésre birandja*), s e tényre alapítják okoskodásukat; de a kuruc és szabadságháboruk s vallásháborúk indokait igen bölcsen elhallgatják Ily tényekkel szemben teszünk-e figyelemre méltó intézkedéseket, hogy egyházunk létjogát biztosítsuk s a magyarországi reformatio érdemeit kimutassuk a múltban, vagy akár a jelenben ?! Hogy éppen semmit ne tennénk, azt csak a rosszakarat vagy elfogultság mondhatná. De a multakra vonatkozó adatok gyűjtésében nem lévén semmi rendszer, nem igen van köszönet sem; holott ezen adatok derítenék fel a reformatio szükséges és hasznos voltát s érdemeit. És van is ilyes adat negyedfélszázados történelmünkben elég. Sőt van közülök napvilágra hozva is igen sok ; ele oly elszórtan, hogy alig vehetni hasznokat s alig lelhetők fel. Vannak p. a sárospataki *) Z'-inyi Hona életrajzi. Irta Horváth M. Bpeit 1S69. Ráth i\! 8j lt\p. füzetekben, Prot. Egyh. Isk. Lapban, Figyelmezőben, Figyelőben, Erd. Prot. Közlönyben, Ker. Magvetőben stb. stb. Hát még a főúri, régi nemes családok, országos kamarai levéltárakban; aztán az egyes egyházak, e. megyék levéltáraiban (melyek nagyrészt, úgy tudom, lomtáraknak is bátran és sértés nélkül címezhetők) s a ker. levéltárak s mindenféle könyvtárakban mennyi poros okmány s felhasználatlan bizonyíték hever! és mindazoknak se szeri, se száma. Az egyházi, e. megyei, e. kerületi levéltárak rendezése, használható állapotba helyezése, a száz meg száz érdekeinket s egyházunk létjogait támogató okmányok felkutatása, összegyűjtése s rendes céljára: a magyar prot. egyház történelmének megírására való tekintetből; valamint történelmi értekezések közzétételének eszközlésére indítványozta e becses lapok mult évi egyik (1879. 48) számában egy e téren — talán nem sértem prot. egyh. tört. tudósaink ambitióját, ha úgy fejezem ki magamat, hogy — elsőrangú szakemberünk és tudósunk Dr. Révész Imre úr a ^ Magyar prot. történelmi társulat * alakítását, egy szakközlönynyel, >a magyar tört. társulat* szervezete szerint. A hazai hírlapok, folyóiratok és szakközlönyök feltűnő örömmel, elismeréssel fogadták az indítványt s tervezetet. Később olvastuk, hogy egy Budapesten hasonló tárgyban tartott értekezlet, még a mult évben (1879. nov. 24—25) éppen az indítványozó Dr. Révész I úr elnöklete alatt egy bizottságot nevezett ki a tervezet s alapszabály-javaslat kidolgozására és — azóta néma, csendes minden; mintha már egészen tisztában s rendben volnánk e tárgygyal. Hallgatunk, hallgatunk, végre aztán teljesen elhallgatunk Az indítványozó pedig látván a mélységes csen det s hallgatást, úgy okoskodik, hogy miután szükségérzet nem mutatkozik s a lelki szomjúság nem epeszti az embereket, mire való volna az étel-italról való gondoskodás; minek töltene maga is, töltetne kinevezett társaival is napokat feleslegesnek látszó dolgokkal. ö a íme igy fogadtatik nálunk még olyan nagyfontosságú indítvány is nyájas olvasó, melyről azt irta a minap hozzám, egyebek közt e tárgyról, e lapok mély belátásu szerkesztője, hogy a magyar prot. egyh. történelmi társulat létesítését, egyházunkra nézve becsületbeli kérdésnek tekinti. Bez-