Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-03-07 / 10. szám

ünnepélyesen kinyilvánítja, hogy a tanfelügyelő indítványa helytelen; mert a felekezetek megállapították iskoláik költségét, tehát gondoskodnak is annak előteremtéséről. A tanfelügyelőnek inkább figyelmébe ajánlja a bajánházi iskola szomorú állapotát. Bugyis András a kérdés megfejtéséhez elégnek tartja a törvény idevonatkozó szakaszát idézni, mely szerint a községnek szabadságában áll az eddigi gyakorlatot megtartani ; a törvény csak azt nem engedi meg, hogy egyik felekezet a másik rovására tartsa fönn iskoláját. Nem helyesli tehát, hogy az előirányzat minden községre nézve kitöriiltessék. Ezután még többen szóltak a tanfelügyelő indítványa mellett és ellene. Szavazásra kerülvén a dolog, két szótöbbséggel. Talapkovics indítványát fogadták el. * A nihilisták néhány hónap óta szokásba vették, hogy a gazdag orosz klastromoknak leveleket küldöznek, melyekben követelik, hogy a barátok is pénzzel segítsék az „orosz nép fölszabadításának szent ügyét.* A kieffi Pécserszkája-Lavra kolostor nem tett le pénzt a kijelölt titkos helyre, hanem átadta a felszólításokat a rendőrminiszternek. Erre íebr. 19. és 20-ika közti éjjelen dynamit robbanás történt a klastromban, s a híres könyvtárat, könyv- és kőnyomdát magába foglaló épületszárny csakhamar lángba borult. Iszonyatos zavar keletkezett egész Kiefiben. Kongó harangszó riasztá föl a lakosságot, míg a katonaság trombitaszóra sorakozott. Oltani nem lehetett, mert a rettentő hidegben a viz belefagyott a fecskendőkbe, s a mellett roppant vihar dühöngött, szórva a szikrát s parazsat. A kolostor el is hamvadt; majd . fölépitik! De ki pótolhatná a híres könyvtár veszteségét, melynek régi páratlan kézirataiból, könyveiből alig egy-két példányt lehetett megmenteni. * »A ló ünnepét®, a docéht, mely a mekkai zarándokok visszatérésével összeesik, nagyszámú idegen és bennszülött jelenlétében ülték meg Kairóban, f. hó 4-én. Ezen ünnep eredete a következő : Mikor Mohammednek 622 ben Mekkából Yatrebbe, vagy Medinába futnia kellett, egy falun ment keresztül, hol követői laktak. A lakosok a próféta előtt a földre vetették magukat; a próféta igen sietett, s keresztül lovagolt a földön fekvő embertömegen. Hála az isteni gondviselésnek — tartja a monda — senki sem sérült meg. Ennek emlékére tartják meg évenkint Kairóban az u. n. lóünnepet. A szent napon, déltájban a dervisek elrendezik az „emberflasztert*, mi többnyire teve- és szamárhajcsárokból áll. Az emberek szorosan egymásmellé feküsznek s az imám egy adott jelre fehér lovával keresztüllovagol rajtuk rettentő lárma, zaj, dobpergés s a dervisek üvöltése közt. Az isteni gondviselést a hatóság helyettesíti, mely minden óvintézkedést megtesz, hogy valakinek baja ne essék. Mint mondják, most sem történt senkinek sem baja, csak a szent ló viselte magát az ünnepély magasztosságához épen nem illő módon. A marosvásárhelyi Teleki-könyvtár termeiben 14 olyan kéziratos-lada van elhelyezve, melyekhez 200 év óta senki emberfia nem nyúlt. Legközelébb azonban Konc József ottani ref. collegiumi tanár és könyvtárnok engedélyt nyervén a levéltárban kutatásra, megbolygatta azt a 14 ládát, s tett bennök olyan fölfedezést, melyet ha journalístáínk egy kissé tartultabbak lennének, eseményként kellene tudtára adniok a magyar közönségnek. Fölfedezte ugyanis Mózes öt könyvét, Pécsi Simon for* ditdsdban. Pécsi Simon, Bethlen Gábor korlátnoka, eredetileg unitárius, aztán katholicus vallású, végre a szombatos felekezet legbuzgóbb tovébbterjesztője, mint író eddig; sem volt ismeretlen. Az általa szerkesztett szombatos énekes könyvben 201 gyönyörű, magas irodalmi értékkel biró ének van, melyet mindenike Pécsi költői tehetségét hirdeti. Pécsi jól tudott héberül, s mint Pázmány Káldi, Szenei Molnár és Dajka, Rimay és Benicky és kortársa, ezekhez fogható szabatossággal és csínnal írt magyarúl. Ezeket tudva, látatlanba is föltehetjük, hogy Mózes öt könyvének Pécsi által eszközölt fordítása irodalmi becscsel bir. Értesülésünk szerint a magy. tört. társulat már meg is bízta Konc tanár urat, a becses munka lemásolásával. * Inter tres litigantes. „A szászok — így olvassuk a Függetlenségben — csakugyan jól tartjak magukat. Folyamodtak ugyanis a vall. és közokt. miniszterhez, hogy, tekintettel erre és arra (valószínűleg magyar hazafiúi érdemeikre is), engedtetnék meg nekik Nagyszebenben egy szász egyetem felállítása. A miniszter úr, megadta az engedélyt/ — Nevezett lap e hírére eszünkbe jut Debrecen, Szeged és Pozsony, melyet, tehetetlen erőlködésükben egyszer csak majd azon veszik észre magukat, hogy egyiküknek se jutott egyetem, hanem túl a bérceken, a havas alján fölzendül az 1813-iki studens nóta: Was ist des Deutschen Vaterland ? Ist's Preussenland ? ist's Schwabenland ? Ist's wo am Rhein die Rebe blüht ? Ist's wo am Beit die Möve zieht ? Nein, nein, nein ! Sein Vaterland muss grösser sein ! So weit die deutsche Zunge klingt Und Gott im Hímmel Lieder singt : Das soll es sein ! das soll es sein ! Das, wackrer Deutscher nenne dein! * Gyászhírek. „Özv. Kovács Jánosné szül. Göőz Juliánná úgy a maga, mint gyermekei: István és Lajos, menye : Kovács Istvánné szül. Rohay Etelka, s a számos rokonok nevében is szomorodott szivvel tudatja a szeretett férj, apa és apósnak, Kovács János badalói ref. lelkésznek, s a beregi ref. egyházmegye nyugalombavonult esperesének, íebr. 27-én reggeliő órakor szivszélhüdésben, élte 59-ik évében történt gyászos kimultát;

Hült tetemei Badalóban m. hó 28-án d. u. temettettek el. Béke poraira!* — Szalay Lajos, a mezőföldi ref. egyházmegye nádasdladányi gyülekezetének lelkésze közelébb elhunyt.*) — Borsányi Bors János nyug. ref. lelkipásztor f. hó i-én 81 éves korában Debrecenben elhunyt. *) Bővebb necrologokat kérünk. Szerk.