Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-03-07 / 10. szám

— Az unitárius egyházat legutóbbi időben számos veszteség érte; elhunytak ugyanis Sándor István szenvedélyes bibliophil, gyepesi, Péterfi József sepsi-körispataki nyűg. lelkészek ; febr. 7-én nagyfalusi Fekete Lajos marosvásárhelyi kir. törvényszéki biró, unitárius egyháztanácsos, a m.-vásárhelyi gyülekezet buzgó gondnoka ; továbbá Guidó Mózes bözö cl újfalvi pap és Bartha Zsigmond énlaki tanitó. Nyugodjanak békében ! * Szerkesztői mondanivalók. Sz. S. úr későn érkezett cikkének mai számunkban már nem szoríthattunk helyet ; a legközelebbi számban, az utolsó mondat kivételével, közzétesszük. — II. V. és P. J. közöltetnek; K. A. úr nemes buzgalmának fényes eredményét nyugtatványúl közöljük. — Tury Dániel lelkész úr fölkér bennünket, hogy a szegedi egyházra a békés-bánáti ref. e. m. pénztárába begyűlt s a Prot. Hetilapban név szerint nyugtatott kegyadományokat mi is közöljük; igen sajnáljuk, de kivánságának nem tehetünk eleget, mert a csupán hozzánk beküldött adakozások közlése is mód nélkül igénybe veszi csekély terünket; különben is, úgy gondoljuk, maguk az adakozók is elegendő nyugtának tartják, hogy gyűjtésük eredménye oly elterjedt lapban közöltetett, mint a Prot. Hetilap. NECROLOG. Pallay István. Baráti kézből vett értesítés folytán írtam e lapok előbbi számában, hogy a felsőszabolcsi ref. egyh. megyében ismét kidőlt egy lelkésztársunk a régi gárdából, még pedig a jelesebbek közül. E jeles veterán volt Pallay István, tornyos-pálcai ref. lelkész. Született a megnevezett b. e. lelkésztárs Csicserben, Ung megyében, 181 i-ben. Tanulmányait kezdte és végezte a sárospataki főiskolában, még pedig kitűnő sikerrel. Midőn tanulását elvégezte, 1840-ben letette az esküdti primariusi vizsgát, mely abban az időben nagyon szigorú vizsga volt; letette azt is kitűnő eredménynyel. A kitűnő bizonyítványok és vizsgák alapján, mint esküdt az első éves diákok tanítójává választatott s a görög nyelv tanításával bízatott meg s ezen tisztet folytatta egy évig; 1841-ben a syntaxisták Ill-ik gymn. oszt. vezetésével tiszteltetett meg, mely állomáson szintén egy évet töltött. Az 1842/3 iskolai évben, miután az ifjúság Pallayt, mint jó készültségű embert ismerte és tisztelte, contra^cribául jelölte ki, mi népszerűségét is igazolta. O azonban tovább nem maradt az iskolában, hanem kijött a felsőszabolcsi ref. e. megyébe, az iskolában maradt barátait s tisztelőit arra kérve, hogy csatlakozzanak az ő jó barátja, Somossy István pártjához. Miután Bujon s Bercelen nevelősködött, bogáti káplán lett, honnan rendös lelkészül Aranyosra választatott s 1844-ben felszenteltetett. Majd a bogáti népes egyház iiresedésbe jővén, Pallayt hívták meg a bogátiak, a jó tulajdonairól előnyösen ösmert egykori segédlelkészt rendes lelkésznek s ott lakott 1861-ig, mikor a vele egy napon elhúnyt b. e. Nemes Béniámin esperesnek engedte át helyét, ő pedig ment a Nemes egyházába, T. Pálcára és ott lakott 1880 jan. 21-én bekövetkezett haláláig. Mint ember, derűit vidám kedélyű volt; mint férj : hű, mint apa gondos, mint családfő : munkás, takarékos. A zaklatások, hányattatásoktól még derűit kedélye mellett sem vala ment. Háromszor nősült. Első nejétől született fiában nem volt semmi öröme; ellenkezőleg, e fiu nagyon sok fájdalmat, keserűséget okozott neki. Harmadik nejétől számos gyermeke született. Ezek közül egy fiu, mint szép reményű tanuló-gyermek halt el Patakon. E veszteség az édes anya szivét oly mélyen sebzé, hogy az anyai fájdalmat a hű és jó férj gondossága, előzékenysége sem volt képes oszlatni és enyhíteni. A fájdalom, epekedések, siránkozások következtében a jó anya, a hű feleség szélhűdésben elhúnyt 1879 november havában. Ez esemény a neveletlen árvákkal elmaradt s forrón szerető szívű férjet halálosan érintette. Nem birt többé vigasztalást találni. A bánat és keserj vek a sírba vitték 69 éves korában. Hogy veterán volt, igazolja azt a 69 év. Hogy jeles volt, azt igazolja a fentebb elsorolt életrajzi adatok mellett azon körülmény, hogy midőn e. megyénkben még szokasban volt az ifjú lelkészek és segédlelkészeknek vizsgát adni, az e. megyei gyűlésen Pallay volt a zsidó és görög s az ezekkel együtt járó ó-szövetség és uj szövetségi irásmagyarázatból a censor; s mind a zsidó és görög nyelvben, mind az ó-és uj-szövetségben olyan jártas volt, hogy rettegték tájékozottsága, jártassága és szigora miatt a negligens censendusok. A másik rettegett censor volt az egy év előtt elhunyt b. e. Kozma József esperes, ki az erkölcstan és theologiai tudományokban izzasztotta meg a fiatal lelkész urakat. Egy harmadik, Szilágyi János mar régebben elköltözött (1867-ban.) Az egyh. megyei vizsga megszűnt, kiment a divatból 10 év óta, i és a mint a rendszer eltöröltetett, azonképpen maradoznak s költöznek el egymás után a rendszer emberei, képviselői is. De vájjon az uj irány, az uj eszmék, a változott rendszerek mutatnak-e fel az elhunyt és éppen e keretben felemlegetett kitűnőségekhez hasonló tudós férfiiakat ?!.... Nem is tartozik tán egészen egy gyászkeretbe az elmélkedés, még kevésbé talán a szemrehányás ; de nem állhatom meg, hogy ki ne fejezzem éppen itt, a hol és midőn lelkem elé tolult, azon kételyemet, vájjon nem célszerűbb lenne-e, nem többet érne-e is az e. megyei vizsga, mely tanulmányozásra, önmivelésre ösztönözné az illetőket, mint az egyh. megyei könyvtár, mely ugyan nagyon is alkalmas eszköz a jelzett célokra ; de melyeket egy-egy nagy vidéken alig használ 2—3 lelkésztárs ? ! . . . Hanem ez a mi elhúnyt jelesünk nemcsak a zsidót és görögöt és velők a szent irást értette s tanulmá-