Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-03-07 / 10. szám

ben megvesztegetik a lelkeket, leronthassák, s a megmenteiteket az Idvezitő kebelében meg is tarthassak. Az előadottakban látom én a létező baj okát, és a bajnak némi orvosságát. Igaz, hogy a mai vallástalan nemzedéket vallásossá, egyháza iránt meleggé nem tehetjük. De Isten segedelmével elérhetjük azt, hogy a most vallásossá nevelt gyermekeink majdan felnevekedvén, megvetik alapját egy jobb kornak, melyben ismét megtelnek a templomok buzgó vallásos néppel, és elhal a panasz az egyháziatlanságról. Adja Isten hogy úgy legyen! ifj. Kutast Ferenc. KÖNYVISMERTETÉS. A magyarhoni protestáns középiskolák és a felügyelet kérdése. Irta Jeszenszky István. Budapest 1880. 53 lap. Ára 40 kr. Szerző nagy fába vágta fejszéjét, és ezt úgy látszik, maga is érezte, mert nagy előkészülettel látott a dologhoz, sorra fölvévén mind azon történelmi momentumokat, melyeken a protestáns iskolák kérdése hazánkban a reformatió létrejötte óta keresztül ment. Ez minden esetre helyes; mert e nagy fontosságú kérdés csak is úgy lesz megfejthető, ha a tényleges viszonyokat a történelmi fejlődés világításába helyezzük s az ügy rendezését a történelmileg kifejlett társadalmi föltételekhez szabjuk. Sajnos azonban, hogy szerző sem a történelmi adatokat érthetően előadni és az egymásra hatás során csoportosítani, sem a létező tényleges viszonyokat azok fejleményeképen feltüntetni nem tudja, a minek aztán az a következése, hogy minden tudós apparatusa mellett is, szerzőnek a munka végén előadott nézete az ügy mikép leendő rendezéséről nem úgy tűnik fel, mint fejlődésünk elutasithatlan követelménye, hanem mint egyéni vélemény és pium desiderium. E vélemény így hangzik: „A nemzet, midőn a középiskolai tanszervezést a törvényhozás utján is kívánja rendezni, ne vonja meg, — figyelembe vévén a vonatkozó 1848. tcikket, a kellő segedelmezést a protestánsoktól, még pedig azon mértékben tegye azt, hogy iskoláikat, azok, a hozandó közoktatási intézkedés rendezésének színvonalára emelhessék. Menten maradván az i79°/i XXVI-ik tcikk 5-ik szakasza azon jogerőben és gyakorlatban, amint az eddig fennállott.® „S hogy aztán ő felsége és a törvényhozás időről időre megnyugtató tudomást szerezzenek arról, miként a protestánsok középiskoláik szervezkedésében a hozott közoktatási intézkedés határain belől rendezkednek-e ? ennek megvizsgálására — nem pedig a beavatkozás céljából — a törvényhozás által évről-évre, a méltányosság szempontjából, saját vallású s arra érdemes és megbizható férfiak egy külön e eélra alkotott és szentesítendő tcikk hozatalával választassanak (quid hoc ? nem értjük.). A megválasztandó férfiakat a törvényhozás tanügyi bizottság hozza javallatba. S ezeknek tiszte lesz, tett vizsgálataikról a törvényhozást haladéktalan értesíteni akként, hogy adott és törvénybe foglalt utasítások szerint eljárt {sic !) vizsgálataikról felvett jegyzőkönyvet, a szükséges mellékletekkel együtt három példányban a törvényhozás elnökének beszolgáltatják. Ezen jegyzőkönyvi példányokból az azokhoz tartozó mellékletekkel együtt egy marad az országgyűlés levéltárában, egy a vall. és közokt. ministeriumnak, egy pedig az illető kerületbeli felekezeti főfelügyelőnek adatik át. A vizsgálatot szabályozó utasítást, illetve törvényjavaslatot a törvény útján hozott középiskolai tanszervezet pontjainak megtartásával, s az ezen közoktatásügy ágára vonatkozó törvény határain belől, a törvényhozás tanügyi bizottsága készíti. A vallás és közokt. ministerium tisztéhez fog tartozni, az általvett vizsgálati jegyzőkönyv és mellékleteiből minden iskolatanulmányi és egyébb állapotát szakértően megvizsgálni, s a tovényhozás elé terjesztendő évi közoktatási jelentésében mindenekről, hozzá csatolván a kapott jegyzőkönyv és mellékletek másolatát is, jelentést tenni, észrevételei- és javaslataival egyetemben.® íme szerző nézete a sokat vitatott kérdésről, úgy a hogy maga fogalmazta, egész terjedelmében. Nem kivonatoltuk, hanem szó szerint adtuk azért, mert sajátságos, hogy ne mondjuk esetlen szerkezetű mondataiban annyira eligazodni nem tudtunk, hogy a sejtett értelmet biztosra foghassuk. Legcélszerűbbnek látszott azért a füzet velejét tevő ezen idézetet olvasóközönségünk elibe úgy adni, a mint megírta; hadd lássák a rövid idézetből, a mit mi nem kis fáradsággal az egésznek elolvasása után mondhatunk, hogy Jeszenszky úr a milyen buzgó protestáns épen olyan homályos iró. RÉGISÉGEK. Helyreigazítás. Szentkuty Károly e becses lapok 7-ik számában azt mondja Fábián József után, hogy a »Szükségben segitö könyvet® Sebők Sámuel, a barsi ref. egyházmegye egyik lelkésze fordította. Ez azonban erős tévedés; Szentkutyt Fábián József félrevezette. A „Szükségben segitőkönyv® fordítója, — a mint az a címlapon is meg van jegyezve, — Kömlei János volt. Kömlei Jánosról azonban szintén nem sokat tudunk. Annyi tény, hogy a hazában iskoláit elvégezve, mint ref. papnövendék a külföldi akadémiákra ment s talán éppen innen jőve fordította le Becker Rudolf Zakariás „Noth und Hülfsbüchlein®.ját — a föntebbi cim alatt magyarra ^Bécsben, Sz. János havának 4-ik napján 1790®. — 1791-ben már nagyari lelkész volt, a Tisza partján, a szatmári ref. egyházmegyében; de Nagyar 20