Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-03-07 / 10. szám

ügyének intézői egy ily értelembeni vallásoktatás szükséeesséorét mindinkább érzik. Ha összehasono o litjuk csak a közel mult vallásoktatásának tanrendjét a kerületek legtöbbjének jelenlegi vallásoktatási tanrendjével, azok között lényeges különbséget fogunk találni (Lásd Dr. Kis A. vallásoktatás módszere * függelékét). Az első lépés megtétetett, a többi — hisszük, fog következni. Nekünk protestánsoknak a szabad lábra helyezett ész Ítéletétől nincs okunk félni. Az iskola vallásosságáról szólva, hogy részrehajlással ne vádoltassunk, nem szabad annak hiányosságát az iskolában kizárólag az oktatás intézőinek tulajdonítanunk. Mint fentebb láttuk a vallásos mag a szívbe vetendő. A szív, illetőleg kedély azonban nemcsak akkor kezd fejlődni, mikor a gyermek az iskolába kerül. A szív fejlődése a bölcsőnél veszi kezdetét; magától értetik tehát, hogy a gyermek ezen időbeni környezete, különösen az anya, annak mikénti alakulására határozó befolyással van. Sőt az iskolai oktatás tartama alatt is, még a legjobban vezetett vallásoktatást is képes az megsemmisíteni. Nem vagyok ugyan azokkal egy véleményen, kik a mai társadalmat vallási és erkölcsi tekintetben veszettnek állítják, mert a vallási és felebaráti szeretetnek szép példáival korunkban is találkozunk, talán gyakrabban, mint a régieknél; anynyit azonban nem hallgathatok el, hogy a család s vele együtt a társadalom a gyermek előtti eszélytelen cselekedetei, beszédei által igen gyakran az iskolai nevelés ellenében működik. E tárgy bővebb fejtegetésébe ez alkalommal, nehogy felvett tételemtől messze eltérjek, nem bocsátkozom (talán majd a szerkesztő ur engedelmével máskor); de felvett themámmal való rokonságánál fogva, a ráutalást el nem mulaszthattam. Azon ellenvetésre, hogy az általános vallásoktatás kivihetetlen, mert nincs alap, melynek nyomán az megejthető volna : igen szépen megfelel Kehr, midőn e közös alap gyanánt a zsidó nép történetét jelöli ki, a következő indokolással. A világ történelemben felmerülő népek legnagyobb részének speciális hivatásuk van; így a görögöknek hivatásuk volt a művészet eszméjét concretté kifejteni, a rómaiak a jog eszméjét fejtették ki, a vallás classicus népe a zsidó nemzet. Sehol a vallás eszméje concretabb alakban, az Isten fogalom tisztábban nem fejlődött ki, mint a zsidó nép kebelében. Valamint a művész a görög művészet ismerete nélkül, a jogász a római jog tanulmányozása nélkül szakmájában nem sokra viheti, úgy minden ember a vallás eszméjét csakis a zsidó nép történetében, mint concret alakban foghatja fel. Arra nézve, hogy az előzőkben jelzett vallásoktatást ki vezesse, határozottan a tanitó mellett kell nyilatkoznunk még a községi iskolákban is. Megkívánja ezt a tanitás egysége, megkívánja azon körülmény, hogy a vallásnak minden tanítást át kell hatnia, mert különben nevelői hatása vagy teljesen megsemmisül, vagy nagyon alanti fokra száll, mivel a gyermek lelkében külön vallásoktató mellett, legyen az akár a lelkész, akár külön vallástanár azon tudat, vagy legalább sejtelem fészkeli be magát, hogy vallásosnak lenni elég a vallásórán és a vallásoktató személye előtt. Nem a lelkész megkímélése, hanem sokkal inkább a tanitás egyöntetűsége és a vallás nevelői hatása szempontjából kell tehát a vallás tanítását a tanítótól követelnünk. Tornát, zenét, rajzot a tanitás egységének veszélyeztetése nélkül, külön tanitó taníthat a népiskolában, vallást azonban nem. Hogy azonban a tanitó vallást taníthasson, magának is vallásosnak kell lennie. A ki hitet akar másokban költeni, kell, hogy annak keblében hit legyen. A kinek mije nincs, azt nem is adhat. Semmi sem boszúlja meg magát inkább mint az, ha a tanitó vallásoktatásával egyébb tantárgyaknál kijelentett gondolkodásmódja és cselekedete, szóval egész élete meg nem egyez. Somogyi Géza, iglói tanitókép. tanár. ISKOLAÜGY. Unicum A mai kor nemes irányú törekvésének legsikeresebb előharcosa a társulási szellem. A hatalom vaskarja sokat kivihet, de a társulás szelleme mindent képes létesíteni ; ez az egyesekben szunnyadó erőket, tehetségeket ; felrázza, tevékenységre ébreszti, egy mederbe vezeti, összpontosítja, mig amaz a munkakedv tüzét kioltja s elvégre a rugékony idegeket is meglankasztja. A hatalom igájában mindig csak rabszolga vagy, mig itt bár-i mily terhes legyen a feladat, szabad munkása az élet' 19*