Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-02-29 / 9. szám

utána ;® hogy tanítványaink közül némelyek értelemben és szívben egyaránt gyöngén hagyják ott az iskolát s terméketlen figefái annak a s

nagyon elszomorító vidéknek,® a hova az ifjú pap is jutott. Hogy ez így van, annak megint a „Visszatekintés® is elég világos példája. Én nekem, tanári foglalkozásomnál fogva, folyvást kezdőkkel, bizonyos irányban csak próbálkozókkal levén dolgom, eléggé megszoktam a gyengeségek iránt való kiméletet, a kezdők tévesztései iránt való elnézést ; de mikor valaki a nyilvánosság elé szánt dolgozatában hajmeresztő ellenmondásokat sem vesz észre , egész fejtegetésének súlypontja az, hogy »ő szellemileg és miveltségileg teljesen tönkre téve került ki az iskolából, hanem azért elég képzettnek érzi magát nevelési rendszereket megítélni és elkárhoztatni ;® mikor valaki, fogalma sem lévén a megindult tanügyi mozgalmak iránt, előbb kigúnyolja azt, hogy a tanügy gyei annyi „ ismert nem ismert, félreismert lángész bajlódik/ aztán nyomban utána maga is »megmutatja, hogy a mai nevelési rendszer rossz úton jár® s maga is elég furcsa tanrendszert (pl. irásmagyagyarázatot, a biblia eredeti szövegének ismerete nélkül) próbál kockáztatni; mikor valaki Lang II.-t idézvén, biinéül róvja fel a nevelésnek, hogy „finom, sima, tetszetős alakú, diplomatikus embereket képez,® s aztán másutt mégis arra a következtetésre jut el, hogy »a mi szegletes modorunk iskolaéletünkből növi ki magát, azért tehát csak le az iskolát elzáró kőfalakkal és vaskapukkal® ; mikor valaki elébb kimutatni törekszik, hogy ő nála, a gymnasiumi tanfolyam alatt, mennyire nem teremtettek »hitfelekezeti rendszeren kivül álló vallásos meggyőződést,® „de azért ezt a meg nem teremtett, alapról-alapra föl nem épített vallásos meggyőződést még is halomra döntötték a theologiai tanárok s neki merengenie kellett, mint Máriusnak Kárthágó romjai felett,® vagy más oldalról, mikor valaki megharagszik a bibliára, csak azért sem olvassa azt, mert nem kedve szerint való exegesist hallott, »összegyűlve az iskola falai közt egy helyen más helyen, érezte régen a nagy romlottságot, el-elmélkedctt a baj okai felett s talált is sokat,® hanem azért mégis ott maradt abban az intézetben, öntudatosan, kényszerítés, sőt egyetlen marasztaló szó nélkül ; szívta annak romlott levegőjét, ette megmérgezett kenyerét — mondom : mikor valaki Írásban ilyen logikával beszél, ott bizony eltagadhatlan tény az, hogy az értelemnek nincs elég ereje a tiszta látáshoz s az »igen jó kezekben levő morál® által táplált tiszta érzést megzavarta a vak szenvedély ; mert a meg nem vesztegetett morál szerint mások hibája, nem menti ki az enyészet; mert a ki öntudatosan marad a bűn barlangban, bűncimborává válik az, s a ki, mint ez egy papnak is hivatása, erkölcs-nevelő és tanitó akar lenni, holott érzi és nyilván elismeri értelmi s műveltségi tönkre menetelét, az legalább vallja be nevét, mert erre szüksége van azon egyházkerület superintendensének, ki majdan felszenteli j s tőle az esküt elfogadja ; az lelkiismeretlenséget követ el, ha iires fejjel, beteg szívvel el meri vállalni egy gyülekezet önálló értelmi és erkölcsi vezetését. Ilyen beszélő tény állván előttem, igazat adok a »Visszatekintés® szerzőjének abban is, hogy errenéz^e az okot keresnünk kell. O elmondotta a magáét s az ijesztő mérvű bajt az iskolában, a tanárokban talalta, még pedig ugyanám ezeriziglen. Mikor asztalhoz ült is le, tudta, ízlelte, hogy rossz a tálalási rendszer, fatális rosszak az ételek is, s most, hogy elköltötte az ételeket s felállott is onnan, csak azt állítja, hogy megehetetlen rosszak azok s elküldeni valók a szakácsok. Minthogy pedig annak, hogy az ételeknek az egésséges szervezet kiépítésére nézve nincs meg mindig remélt erejök, nem mindenkor egyedül a tápszer az oka, hanem sok más étrendi körülmény, a minő : a hibás gyomor, rendetlen étkezés ; az, mit a »Visszatekintés® a „kollókviumok előtt, egy héttel való megszorításnak'1

' nevez s a mi a tanulási szabadság természeténél fogva, egy évre feltálalt eledeleknek, rövid hét nap alatt való elpusztításában áll : gondolom, hogy az egész fölvetett kérdés űgy lesz tanulságos és mindkét oldaláról megvilágosított, ha most mar én is elmondhatom tanári tapasztalataimat s szintén megfelelek arra a kérdésre : mi az oka, hogy a legjobb igyekezetünknek sincs meg mindenkire nézve kívánt sikere ? Ennek oka első sorban az, hogy tanítványaink egy részében hiányzik az értelem, a felfogás azon ereje, melyet általában képességnek szoktunk nevezni. Az ismeretek, s az azokra épített igazságok és elvek keresése és megállapítása, a miben áll a gymnasiumi és az arra következő akadémiai vagy egyetemi képzés íeladata, az emberi léleknek nem közönséges megizmosultságát, munkabíró, de egyszersmind úgyszólván ellenálló erejét föltételezik. Nem ok nélkül hangsúlyozták azt régóta ahhoz értő egyének, hogy már a gymnasiuin is erosfejíí egyéneknek való. A lelkileg csenevész , az értelmileg suta összeroskad és örökre megbénul s legfelebb futni tanul meg a repülés helyett, ha csak magyarországi gymnasiumi tanulmányi rendszerünk szakad is rá tananyagának súlyával; pedig, mi e téren is igazán csak könnyű lovassággal indulánk el a szellemi hadjáratra és sok tekintetben fából és horzsakőből rakjuk az épület alapját, más, a tudományokban megizmosodott kultúrnépek gymnasiumaihoz képest, mint erről e lapokban épen most folyó kimutatásokból is meggyőződhetünk. S minő emberek tartanak, sőt követelnek igényt nálunk sokszor a gymnasiumba való felvételre s az annak lefolyása alatt tanúsított és átkinlódott formális törvényszerűség jogcímén, a magasabb, tisztán tudományos szakpályára ? Mi magyarok semmi más téren nem vagyunk üzlet emberei, csak a tudomány az, melylyel nemzeti jólétünk más tényezőinek roppant kárára, nem restelünk sokszor gyalázatos vásárt űzni, hajmeresztő erőszakoskodást elkövetni. Nálunk a foldmivelő, az iparos, a kereskedő,