Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-02-15 / 7. szám

Testgyakorlati leckéket nem lehet az iskolai szünetek idején venni. Minden lyceum vagy collegiumban miniszterileg kinevezett tornamester van. Minden lyceumban beszerzendők s fölállitandók a testgyakorlatokban szükséges készülékek. Ugyanez teendő meg a községi collegiumokban is azon összegek arányában, melyeket e célra a községi tanács megszavaz, VII. A rajztanítás. A rajztanítás a 111-ik (resp. VI.) osztályban kezdődik s két féle, u. m. térkép-rajzolás a földrajzzal kapcsolatban, meg ékitményi és utánzó rajzolás. Ez utóbbi ismét két féle: i. egyszerű ábrák utánzása, minők a szabalyos testek, meg azon elemek, melyeket az ornamentika legközönségesebben a növényvilágtól kölcsönöz ; 2. a fej részeinek ulanzása. IV. (V.) osztály. Térképrajzolás, mint fentebb. Utánzó és ékitmény-rajzolás, mint a III-ban. V. (IV.) osztály. Hetenként két órán i. a távlat elemeinek elméleti és gyakorlati tanulmányozása ; 2. Az emberi testalkat s az emberi test arányainak elemi tanulmányozása a rajzolás szempontjából; 3. a fej részeinek s az egész fejnek rajzolása rézmetszetek és photographiák után. VI. (III.) osztály. Utánzó és ékitményi, úgy szintén graphikai rajzolás. Két hetenként három lecke. A test és végtagok rajzolása rézmetszetek vagy photographiak, domború képek után. Épitészeti alakok (épületrészek, bútorok, vázák, candelaberek és díszitmények) két hetenként egy órán. A graphikai rajz itt fakultatív s márc. i-től he'enként két órán gyakorolható. A színező festést illetőleg a tanulók olyan metszeteket kapnak, a melyeknek csak fő vonalaik vannak meg s a tanulók úgy festik ki az egészet ecsettel. A graphikai műveket is készítő növendékeknek öt lapnyi rajzot kell fölmutatniok minden év végén azon minták után, melyeket az egyetemi hatóság jóvá hagyott. VII. (II.) osztály, mint az előbbi. VIII. (rhetorikai) osztály. Utánzó és diszitményi, valamint graphikai rajzolás. Két hetenként három óran csonka szobrok (torso) és mintaképek rajzolása rézmetszetek, vagy photographiák és domború képek utan. Két hetenként egy órán épitészeti alakok (épület-részek, bútorok, candelaberek és díszitmények) rajzolása. A graphikai rajzolás fakultatív márc. i-től hetenként két órán. Az év végén itt is öt lapnyi rajz mutatandó föl. IX. (bölcsészeti) osztály. Utánzó és ékitményi raj. zolás. A tárgyak ugyanazok, mint az előbbi osztalyban, csakhogy itt az év végére nehany színezett diszitményi rajz is készítendő. ISKOLAÜGY. Visszatekintés főiskolai életemre. (Vége ) Általában véve egy nyelvvel sem tudtunk megbarátkozni. Hanem ennek is meg van a maga oka. A latin ? . . Akármerre mentünk mendikánsi, legátusi vagy szuplikánsi minőségben, ha valamely társaságban felmerült a latin, görög nyelv szükséges vagy szükségtelen volta, 100 eset közül 99-ben mindenki ellene volt. Ezen tapasztalat nem nagyon emelte kedvünket. De még inkább lehangolt azon erőszakoskodó modor, melylyel minden áron latin vagy görög tudósokat akartak belőlünk formálni. Még ma is, ha visszagondolok rá, megborzadok tőle. Boldog isten! . . mennyit nyakgattak vele 8 éven keresztül, néha napjaban kétszer is. Ugy voltunk vele, mint a beteg a sok orvossággal, hogy utoljara attól hal meg. Ha a magyar nyelvre csak tizedrésznyi gond lett volna fordítva, kész irodalmárokul jöttünk volna ki a főiskolából, de hát latinul kellett mindenáron tanulni, mert magyarul ugy is tudtunk. Bizony nem tudom, hányan tudnánk ma lefordítani egy egyszerű mondatot. Ami a német nyelvet illeti, németül hasonlóképen egy sem tanult meg közülünk. Talán az isten átka fekszik azon a mi főiskolánkon, hogy a mire ma a társadalmi életben legnagyobb szükségünk van, nyelvet nem képes tanítani. A lelkészi hivatal tulajdonképen nem egyébb, mint nevelő, tanitó hivatal. „Menjetek el és tanítsatok minden népeket*. S egy tanítónak mire van inkább szüksége, mint az emberi lélek különféle tehetségeinek ismeretére, a mivel a bölcsészet, neveléstan, lélektan foglalkozik ? Mi azonban neveléstant nem hallgathattunk, mert neveléstani tanszék főiskolánkban nem volt. Pedig sürgettük is egy ilyennek fölállítását; de hat a jogakadémiát rendezték, velünk nem igen bíbelődtek, hiszen a papnak nem kell sok tudomány, ugy is megmondta a mester: boldogok az együgyűek. Bölcsészettörténetet hallgattunk ugyan, de erre is rá lehetett mondani: adtál uram esőt, de nincs köszönet benne. Be sok jellemzőt el lehetne regélni ezen mi bölcsészettani előadásainkról! De erről nem szólok. Szegény boldogult tanarunk mar nyugszik sok hányattasai után. Egyik feledhetlen baj volt a mi íőiskolankban az a feszes viszony, mely a tanitvanyt tanarától egészen elkülönzé. Hajdanában pedig egy szoros család élt itt, mely hosszú vándorútra is kelt, hányatott, de egymáshoz hú maradt. Most mar a mi időnkben még az akadémiai tanuló is 6 lépésről beszélhetett tanarjaval, ugy nézhetetett ra csak, mint valami felsőbb lényre. Hat még a gymnasiumban ? Mintha csak nekünk irta volna Pal apostol : féleleiemmel és rettegéssel vigyétek végbe a ti üdvösségteket. Most is nevethetném, ha ra gondolok egy kaplani vizsgái jelenetre, midőn vén bajuszos, szakállas ember úgy resz-