Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-12-28 / 52. szám
németországi Gr.-A.-egyletet mennyire igénybe vesszük, jó, hogy reánk nem un. Korántsem akarom tagadni, hogy számtalan egyházunk oly helyzetben van, hogy magán minden erőlködése, sőt erejének túlfeszitése mellett sem tudna segíteni; ezeknél a G.-A.-egylet őrangyalként megjelenik, szamaritanusi kegyességét gyakorolja rajtok, tátongó sebeiket begyógyítja; de viszont megesik, félek, hogy gyakran megesik, hogy ostromoljuk a jótevő egyletet akkor is, midőn tulajdon zsebünkből fedezhetnénk kiadásainkat. Sokan nem gondolják meg azt, hogy ott is fillérenként szedik a pénzt, sok szegény adja oda fillérjeit. Megmutatom számokkal, hogy álmodoznunk sem , szabad külmissióról, midőn körülöttünk a tér még oly parlagon hever és majd egészen primitív állapotban nyugszik. Épen e napokban került kezem közé egy okirat, j mely világos, szembetűnő bizonyságot tesz afelől mennyire hátra vagyunk, mennyi vár még ránk, hogy tegyünk; hathatósabban szól ez minden ékesszólásnál, és sem A-t sem B-t nem lehet ellene mondani,hanem arcpirulva megvallani, hogy bíz az úgy van ; tenni kell, ha a pálcát magunk felett törni és magunkat mint kötelességkerülőket bevádolni nem akarjuk. Ugyanis Pestmegye szivében fekszik egy 45, 134 kat. holdat, 726 • öle t magában foglaló földtér, mely még pár év előtt a földabroszon mint Tázlár s Bócsa puszta szerepelt, de jelenleg Tázlár név alatt községet képez. Olvassuk továbbá, hogy e község területén van j 151 ház, 729 férfi, 669 nő ; vallásokra nézve 699 róm. j kath., 89 helvét és 574 ág. vall. Hogy és mint van gondoskodva ezen 1398 lakos lelki eledeléről s gyermekeik neveléséről ? Legjobb feleletet ^szolgáltat. erre ezen község elöljáróinak a pestmegyei tanfelügyelőhöz beadott tudósitása, mely ilyképen hangzik : ,Miután Tázlár község 45, 124 kat. hold, 726-0*1 területű pusztaságból, s azon területen egymástól fél, sőt egy óra távolságra eső szétszórt tanyákból áll, miután az ezen területen létező'tanköteles gyermekek a szomszédos vadkerti, kiskőrösi és halasi iskolákban részesülnek az elemi oktatásban: Tázláron állandó iskola alapítása, esetleg ambulans iskolatanitó alkalmazása célhoz nem vezethet.4 Célhoz nem vezethet! (sic!) Valyon fönállhat-e sokáig egy község, felvirágozhatik-e, melynek népe tu- j datlan s neveletlen? A gyermek, ha kiskorától fogva a jóhoz nem szoktatják, jót nem lát s nem hall, hanem a hova fordul, a hol jár és kel, csak rosz ragad rá, — lebet e abból jó, az emberi társaságnak hasznos tagja ? Ezen veszélynek pedig a pusztán felnőtt, elhanyagolt gyermek ki van téve. Az orzásnak, lopásnak a puszták valódi tanyái. Ki védi utoljára a becsületes lakosokat, j sőt azokat is, kik közömbösek a nevelési ügy iránt, ezeknek megtámadásai ellen. Jelen időnknek, mely majd minden súlyt az anyagiakra fektet, egyik nagy hibája ahegy so 1<án, kiknek tisztekben és kötelesfégőkben állna a nevelési ügyet minden lehető módon pártolni, támogatni és előmozdíttani, ezen szent ügyet csak mellékes dolognak tekintik; pedig épen ez az emberi társaság gépezetének fokereke; ha ez hibás vagy ha megakadt, az egész gép okvetlen haszontalanná válik. Helotáktól vétetünk körül, kik rajtunk és utódainkon megbőszülják azt, a miben ellenök vétkeztünk. Avagy már jelenleg is nem érezzük-e annak mérges kinövéseit, midőn hűtelen, tunya, szívtelen, lelketlen, istenkáromló cselédekkel kell gazdálkodunk, kik azokat, akik tartják, fizetik, szükségeikről gondoskodnak, csalni, meglopni, őket károsítani bűnnek nem tartják. És ezen adó, mely napról napra, évről évre inkább nehezedik a cselédtartók vállaira, a közgazdászaira is káros befolyással van. Diogenesként lámpással keresheted a hu cselédet, kiben bizhatnál, — és nem találod. Azon fillérek, melyeket a népnevelés oltárára leteszünk, annak idejében a kamatot bőven meghozzák, fukarkodásunkkal ellenben oda jutunk, hogy a mit eképen megtakarítottunk a réven, a vámon kétszeresen megfizetjük. Nem panaszolkodhatunk tehát a miatt, hogy a missióra közel eso tájakon, édes honunkban, hely és alkalom ne volna. Ne ámitsuk magunkat, s ne hitessük el magunkkal azt, hogy nálunk mindenek jól és ékesen, rendben mennek, hogy közel mi hozzánk már nincsen tárgy, miben fejünk fájjon. A missionáriusi buzgó fáradozással érdemeljük ki a tövis ékes koronáját akkor, ha már a magunk dolgát rendbeszedtük. Berekesztésül csak annyit: „Az aratásra való gabona sok, de az arató kevés!4 E.zt gondoljuk meg jól és ne tévesszük el feladatunkat. SCHNELL KÁROLY, vadkerti ev. lelkész. RÉGISÉGEK. A mezőtelegdi ref. egyház ügyében. Minthogy nem régiben a „Prot. Egyh. és Isk. Lappban is szó volt a mezőtelegdi ref. egyházról, melyekben ezen ősrégi egyháznak jobb karba való hozatala magának a megyének is ajánltatik, és végre csekélységemről is emlités tétetik : ugy tűnhetnék fel az egész, mintha valamit mulasztottam volna, a mi ügykörömbe vág, és soha nem tüutettem volna fel csekély befolyásomat, a hol szó van róla, hogy a biharmegyei műemlékeken lehetőleg segitsünk. Hogy minden félreértés elkerültessék, legelőször is helyre kell ütnöm azon bal véleményt, mint ha »Biharmegye lenne az, a hol történelmi műemlékekre csak igen ritkán találhatunk®. Sőt inkább a mondó vagyok, hogy Biharnak délkeleti részét kivéve, hol a hegyek közt a belényesi, fenék- és dombrovica-vári, valamint a remetei és papmezői csekély falmaradványokon kivül, mindinkább a faépítményeket illeti a nagyobb jutalék : alig lesz megye, imdy nevezetesebbeket, és sűrűebben fekvőket mutathatna be. m
