Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-12-28 / 52. szám

Érezték már ezt azok, kik a tamásdái romot, a körösszegi vártornyot, a herpályi falmaradványokat, mint legismeretesebbeket közölték; és sejdítettem ezek nyomán, mint szerény jövevény én is, két év óta a helyszínén dolgozván, miszerint itten a szakférfira nézve a legbővebb aratás várakozik, csak legyen, a ki ezen fenmaradt kalászokat idővel a kellő rajzokkal együtt bemutassa. Többször indultunk ki id. Storno Ferenc barátommal N.-Váradról, többször kisértettük meg, főleg a járatlan hegyi utakban a szerencsét. És elkészült a magyarázó képekkel együtt a »Biharmegye műemlékeit feltüntető térkép* (rajzolta Jezernicky Ákos mérnök); de mindez olyan kevéssé vétetett Székesfehérvárott a kiállításon figyelembe, mintha mindezen fáradságos munka csak egy tivornyázó estének szüleménye lett volna! De ne mondjuk, hogy a biharmegyei régészeti rajzok ottan figyelembe nem vétettek; mert épen a telegdi ref. templom belsejét díszítő, roppant szorgalommal készült lap, mely az ottani sírkövet folio nagyságban előtüntette, elveszett ugy, hogy még mai napig sem sikerült visszakeriteni és ha ezt birni akarjuk, vázlatai után újra kellend azt id. Storno urnák rajzolni. A telegdi és sok más, mind a ref. atyafiak kezeiben levő régi templomok, mint az ősrégi magyar művészet műemlékeinek szomorú maradványai késztettek arra, hogy a »Hon®-ban közöljem azon cikket, a melynek irása után azt vártam, hogy az nem csak, hogy szívesen nem fog fogadtatni, hanem több oldalról alkalmasint fonákul is magyaráztatni. A dolog egészen másképen ütött ki; mert a nemzetnek egy értelmes osztályához szólottam, a mely belátta azt, hogy gyakran szakértelem hiányában holmi vidéki himpellérek javaslataira hallgatva régi jellegéből kivetkőztetik mindazt, a mit még elődeik, mintegy szükségből érintetlenül hagytak. Közeledtek tehát és csekély befolyásomat is igénybe vették, tiszta szándékomról meggyőződött atyánkfiai, a többiek közt a telegdi fiatal ref. pap, ki Széli Lajos orvos úrral hozzám fáradván, templomának siralmas állapotáról meggyőzött, s egyszersmind igéretemet vevé, hogy tehetségem szerint legalább jó tanácscsal és a maga helyén alkalmazott jó szóval is segíteni fogok. Én a mit e tekintetben tehettem, megtettem. 1868-ban dr. Hampel József barátommal sept. 27-én legelőször fordultam meg ezen, már akkor is romladozó félben levő templomban, s annak egyes részét jegyzőkönyvembe be is rajzoltam. Érdekkel olvastam annak történetét Szabó László úrtól az Ifj. Gyalokay Lajos szerkesztésében megjelent „Régészeti és történelmi közlemények*-ben. Meggyőződtem arról , hogy azon templom, a még most is meglevő emlékkő szerint, 1507-ben lett fölszentelve, mivel a felírása így hangzik: HOC TEMPLUM EST 9STRUCTUM ET 9SECRATUM IN HONOREM SANCT1 REGIS STEPHANI A. D. 150A

. (9 = con, A régi hetes). Ezen ősrégi templomnak szerzetes templom létéről j tanúskodik a hosszú szentély, nevezetességét pedig teszik a régi Telegdi és a telegdi Ispán családok sírkövei, melyek nemcsak faragászati szempontból, de azért is érdekkel látszanak birni, mivel ezek egyikéből látjuk, mily hanyagul rajzoltak Wagner Károly emberei*), a másikból pedig meghatározhatjuk valószínűleg azon cimert, mely Toinory Pál érsekének tartatott és a mosztongai várban fordult elő. Ámbár Storno ur a MezŐ-Telegden levő ősrégi templomot, melyhez ezen egyházmegyében egyedül csak a gyönyörű és épebb nagyfalui ref. egyházat lehet hasonlítani, lerajzolá és annak pusztuló félben levő állapotáról jelentést tett: ezen még majdnem sértetlenül fenálló építményt újra megvizsgáltam és tanácsomat ezen évben ki is jelentettem, mely abból állott, hogy van Budapesten egy ideigl. országos bizottság, melynek főteendője: a vidéken levő régi templomokat és egyéb műemlékeket szemmel tartani, azokon segíteni, rajzokat készíttetni stb. Ezen bizottság azonban oly kevés pénzzel rendelkezik, hogy csak egyes vidékeknek, vagy műemlékeknek juthat belőle. S így bár csak kevés pénzsegélyt adhat, de ad szívesen tanácsot a szakértőileg vezetendő helyreállíttatásra, és ad ajánló levelet, melyet a magyar királyi irodákban is örvendetesen fogadnak. Minthogy tehát magát a hitközséget a templom helyreállításából kizárni tanácsos nem volna, s minthogy vannak helyben földesurak, kiknek ezen szép templomok-i nak mint nemzeti műemlékeknek fentartása szivükhez van forrva : ajánlottam, hogy mindenekelőtt, a szent tanítás tartása végett a már roskadozó mennyezetnek javításához I szükséges munkálatok részleteztessenek, és hogy az ujabb időből való toronyban, melynek sisakja nagyon is I hagyma alakú, a szükséges munkák foganatba vétessenek. Minthogy ezek, mint haliám, már is megvannak, a hitközségnek ki kellene jelenteni, mivel járul a templom tatarozásához, s így a kellő rajzok mellett a szükj ségletnek kimutatása akár a debreceni egyházkerületi i forumhoz, akár a kerület képviselője által egyenesen Buda*pestre az orsz. ideigl. bizottsághoz, mely a régi hazai műemlékek fentartására van szervezve, lenne felterjesz! tendő. Látván ezen bizottság, hogy a telegdi ref. egyh. a pártolást megérdemli, hogy a kellő segély nélkül a műemlék rommá lészen, hogy a templomon valami lényeges változtatás vagy stylellenes másitások nem történnek: 0 Felségéhez szívesen fog ajánló levelet adni, melynek nyomán a szokott kegysegély el nem fog maradni, sőt erejéhez képest a bizottság is némi költséggel fog közre; működni. Hogy pedig valamint Telegden, ugy Micskén és FelsŐ-Ábrányban a templomokon, főleg pedig a két utóbbi helyen, a nagyon is hibás sisakon segítve legyen, *) Lásd a Decas III.-hoz mellékelt tábla 9-ik alakját, mely a airkövön láthatótól egészen elüt. R. F